Filozófia

Minden rész hajlik az egészhez való kapcsolódásra, hogy megmeneküljön tökéletlenségétől: a lélek a testtel kíván lenni, mert a test szervi eszközei nélkül nem képes sem cselekedni, sem érezni.

C.59.

A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és nem lesz szükséged a tapasztalatra.

C.147.

Először is tapasztalatra teszek szert, még mielőtt azon kívül járnék el, mert az én szándékom először a tapasztalatot felhozni, és csak azután megmutatni az okot, amely miatt az adott tapasztalatnak éppen az adott módon kell végbemennie. Ez az igazi szabálya annak, ahogyan a természeti jelenségek kutatóinak el kell járniuk; jóllehet a természet az okon kezdi és a tapasztalaton végzi, nekünk mégis éppen fordítva kell eljárnunk, azaz ahogyan fent említettem, a tapasztalattal kezdeni és annak révén kifürkészni az okot.

A tapasztalat nem, csak a mi ítéleteink lehetnek tévesek, mivel olyasmit várunk el tőle, ami nincs hatalmában.

Az emberek igazságtalanul panaszkodnak a tapasztalatra, amelyet legfőbb szemrehányásként csalfasággal vádolnak. Hagyjátok csak békén a tapasztalatot, és inkább saját tudatlanságotokat illessétek panasszal, ami hiábavaló és ostoba vágyaitokkal együtt arra ragadtat benneteket, hogy olyan dolgokat reméljetek a tapasztalattól, amelyek nem is állnak hatalmában; s eközben őt mondjátok csalfának.

Az emberek igazságtalanul panaszkodnak az ártatlan tapasztalatra, csalfasággal és hazug megnyilvánulásokkal vádolva őt.

C.140.

A szerelmes úgy mozdul a szeretett dolog felé, ahogyan az érzék az érzékelhető felé: egyesül és azonossá válik vele.

Az első dolog, amely az egyesülésből születik, a mű. Ha a szeretett dolog hitvány, szerelmese is hitvánnyá válik. Ha az egyesülés hasznára van az egyesítőnek, gyönyörűség, öröm és megelégedettség követi.

Amikor a szerelmes eléri szerelme tárgyát, megpihen. Amikor a súlyt leteszik, megpihen. Ez ismert dolog értelmünk számára.

T.9.

Gyakran ugyanazt a dolgot két erő is mozgatja: a szükség és a képesség. A víz lehullik, a föld pedig beissza, mivel szüksége van nedvességre; a nap pedig nem szükségből szárítja fel, hanem mert képes rá. *

T.70.

Mi az erő?

Erőnek nevezek egyfajta test nélküli, láthatatlan szellemi hatalmat, amely [.] azokban a testekben keletkezik, amelyek valamely járulékos erő révén, természetes állapotukon és nyugalmukon kívül kerültek. *

I.B.63.

A hegyekből előtörő víz a vér, amely a hegységet életben tartja, s ha széltében vagy hosszában belefúrunk, a teremtményeit mindig megsegítő természet, megnővén benne a kiömlött nedvesség pótlására irányuló akarat, ez esetben különös segítséggel áll elő: hasonlóval, mint az embernél, aki megütötte magát. Gyógyuláskor a sérült helyen a bőr alatt megsokszorozódik a vér, hogy ellássa a zúzódott területet, s duzzanat keletkezik. Hasonlóképp a szőlőtő esetében, amelynek a tetejét levágták; ilyenkor a természet a legalsó gyökerekből a tő legtetejére irányítja a nedvességet, az pedig kifolyva nem hagyja a szőlőtőt éltető nedvesség nélkül, hanem táplálja élete végéig.

I.H.66.

Bármely táplálkozó dolog teste folyamatosan meghal és folyamatosan újjászületik, mert táplálék nem kerülhet máshová, hacsak nem azokra a helyekre, ahol a korábbi táplálék már elpusztult; ha egyszer elpusztult, nincs benne többé életerő; ha nem tartasz egyensúlyt a szervezet által már elpusztított és az új táplálék között, életerőd megfogyatkozik; ha pedig megvonod magadtól a táplálékot, életerőd teljes egészében elfogy.

De ha annyit veszel magadhoz, amennyi egy nap alatt el is pusztul, akkor éppen annyi életerő születik újjá, mint amennyi felhasználódott, hasonlóan a gyertyafényhez, amelyet a gyertya nedve táplál: amennyit odafönt fogyaszt belőle miközben elpusztul, annyit ez a fény folyamatosan és nagyon gyorsan vissza is juttat az aljára; s a ragyogó fény, miközben elpusztul, sötét füstté változik, s minthogy a füst folyamatos, folyamatos a pusztulás is; a füst folyamatossága pedig megegyezik a folyamatos táplálék mennyiségével. A táplálék mozgása révén a teljes fény egyazon pillanatban elpusztul és újjászületik.

W.19045.

A természet a fájdalmat a mozgás képességével rendelkező vegetatív lelkekbe helyezte, hogy megőrizze azon részeiket, amelyek a mozgás következtében csökkenhetnének vagy megsérülhetnének. A mozgás képességével nem rendelkező vegetatív lelkek nem ütközhetnek útjukban álló tárgyakba, ezért a növényeknek nincs szükségük a fájdalomra. Így aztán, ha leszakítjuk őket, nem éreznek fájdalmat, mint az állatok.

I.H.60.

Megadván az okot, a természet minden eredményt a legegyszerűbb módon hoz létre, amelyen csak létre lehet hozni. *

B.174.

Az eszme avagy a képzelet az érzékek kormányosa és kantárja, mert az elképzelt dolog mozgatja az értelmet.

I.2.

(Anaxagorasz) Minden mindenből ered, és minden mindenné válik, minden mindenbe visszatér, mert ami az elemekben van, az az elemekből keletkezett.

C.385.

Az ember és az állat csupán vezeték, amelyen az élelem áthalad, élőlények sírboltja, halottak vendégfogadója, a romlás hüvelye, mivel életét mások pusztulásából nyeri.

C.76.

Ó, matematikusok, derítsetek fényt erre a tévedésre!

A szellemnek nincs hangja, mivel ahol hang van, ott test is van, és ahol test van, ott az kitölti a teret és megakadályozza, hogy a szem meglássa a mögé helyezett dolgokat: tehát ez a test saját magával tölti be a körülötte lévő levegőt, vagyis saját képével.

C.190.

A lélekben sosem tesz kárt a test romlása, hanem úgy működik a testben, miként a szél, amelytől az orgona a hangját kapja; mert amikor egy orgonasíp meghibásodik, a szél sem hozza létre a megfelelő hatást.

T.71.

Miért látunk a szemünkkel sokkal világosabban valamit álmunkban, mint amikor ébren képzeljük el?

B.278.

A művek lerövidítői jogtalanságot követnek el a megismeréssel és a szeretettel szemben, hiszen bármely dolog iránti szeretet a dolog megismerésének gyermeke, s a szeretet annál forróbb, minél biztosabb a megismerés; ennek biztossága mindazon részek teljes megismeréséből fakad, amelyek egyesítve egymással a szeretni való dolgok egészéhez tartoznak.

W.14.

Semmi sem születik olyan helyen, ahol nincs érzékelő, vegetatív és gondolkodó élet: a tollak a madarakon nőnek, és minden évben kicserélődnek; a szőrszálak az állatokon nőnek, és minden évben kicserélődnek, kivéve bizonyos helyeken, amilyen az oroszlánnak, a macskának és hasonlóknak a bajusza; a fűszálak a mezőn, a levelek a fákon nőnek, és nagy részük minden évben megújul; tehát azt mondhatjuk, hogy a föld rendelkezik vegetatív lélekkel, és hogy a föld a húsa, a hegyvonulatokat alkotó kövek sora a csontjai, porcogója a tufa, vérét a vízerek alkotják, a szív körüli vértócsa az óceán, légzése, a vér lüktetése a csuklónál pedig a tenger apálya és dagálya, a világ lelkének melege, a vegetatív lélek tartózkodási helye a földbe rejtett tűz, amely a Föld különböző pontjain felmelegíti a vizeket, előtör a kénbányákban és a vulkánokban, a szicíliai Mon Gibellón [Etna] és más helyeken. *

L.34.

Az emberi értekezések közül legbalgábbnak azt kell tartanunk, amelyik kitart a varázslatokba vetett hit mellett. A varázslat ugyan az alkímiának, az egyszerű és természetes dolgok szülőanyjának nővére, mégis több szemrehányást érdemel nála, mert olyasmit nem tud létrehozni, ami nem hasonlatos hozzá, vagyis csak hazugságokat szül. Az alkímia esetében ez nem így történik, mivel az csak a természet egyszerű eredményeinek terjesztője, amely feladatot maga a természet nem tudná ellátni, mivel nincsenek meg hozzá a szervi eszközei. Csak ezek révén tudná azt létrehozni, amit az ember feldolgoz a kezeivel, amelyek e tevékenysége során létrehozták már az üveget és sok egyéb dolgot. A varázslat azonban az a lobogó, avagy szélben táncoló zászló, amely a balga sokaságot vezeti, és csaholásával folytonosan egy ilyesfajta mesterség számtalan eredménye mellett tanúskodik. Könyvek vannak tele ilyesmivel, amelyek azt állítják, hogy varázslatok és szellemek tevékenykednek, és nyelv nélkül tudnak beszélni, szervi eszközök nélkül, amelyek pedig a beszédhez elengedhetetlenek. Beszélnek, és hatalmas súlyokat hordanak, vihart és esőt okoznak, az embereket pedig macskává, farkassá és más állatokká változtatják, habár elsőként azok változnak állattá, akik ilyen dolgokat állítanak.

És bizony, ha létezne ilyenfajta varázslat, ahogyan az együgyűek hiszik, nem lenne semmi a földön, ami jobban az ember hasznára vagy kárára lehetne. Hiszen ha valóban hatalmában állna annak a mesterségnek felkavarni a levegő nyugodt derűjét, és sötétséggé változtatni, zivatart és vihart támasztani félelmetes mennydörgéssel és a sötétben cikázó villámokkal, heves szelekkel romba dönteni magas épületeket, gyökerestül kitépni erdőket, és azokkal egész hadseregeket agyonütni, felmorzsolni és leverni, és ezen kívül a pusztító viharok megfosztanák a földműveseket munkájuk gyümölcsétől, akkor ugyan melyik lenne az a harcmodor, amelyik az ellenségnek ennél több kárt tudna okozni, és hatalmában állna terméseitől megfosztani azt? Melyik tengeri ütközet lehetne hasonlatos ahhoz, amelyik a szeleknek parancsol, és bármelyik hajóhadat elsüllyeszti pusztító vihart küldve rá? Bizonyos, hogy a népek ura az lenne, aki ilyen szilaj hatalmaknak parancsol, hiszen semmilyen emberi találmány sem tudna szembeszállni ártó erőivel. Az elrejtett kincsek és a föld testében nyugvó drágakövek mind láthatóak lennének számára. Semmilyen zár, avagy bevehetetlen erőd sem tudna megvédeni senkit annak a varázslónak az akaratától. Ez a levegőben közlekedhetne keletről nyugatra, és keresztül-kasul a világmindenségben. De miért is térek én ki erre ilyen részletesen? Mi is az, amit ez a varázsló nem tehetne meg? Szinte semmi, kivéve a halálból való feltámadást.

Részben tehát kimutattuk, milyen kára és haszna lenne az ilyen mesterségnek, ha valóban létezne. És ha létezik, akkor miért nem maradt meg az embereknél, akik annyira vágynak rá, hogy minden istenség fölébe helyezik? Sokan vannak, akik elpusztítanák Istent és a világmindenséget, csak hogy egyetlen óhaját kielégítsék. És ha nem maradt meg az emberek között, akiknek oly nagy szükségük van rá, akkor soha nem is létezett, nem is létezhet soha, hiszen a szellemnek az a meghatározása, hogy láthatatlan és test nélküli, az elemek között pedig nincsenek test nélküli dolgok, mivel ahol nincs test, ott vákuum van, vákuum pedig nem lehet az elemek között, mert azok rögtön kitöltenék.

I.B.31.

Nem hiányoznak sem útjai, sem módjai annak, hogy egységekre osszuk és megmérjük nyomorúságos napjainkat; és örömünket kellene lelnünk abban, hogy nem tékozoljuk el napjainkat, nem töltjük őket dicstelenül, anélkül, hogy a halandók emlékezetében bármiféle nyomot hagynánk. Avégből, hogy nyomorúságos pályafutásunk ne legyen hiábavaló.

C.12.

A különböző időpontokban megtörtént dolgok kellő és helyes távolságát nem tudja a mi értelmünk megítélni, mivel sok olyan dolog, ami már több évvel korábban történt, nem réginek, hanem a jelenhez közelinek tűnik, sok közeli dolog pedig, a fiatalságunkkal együtt, távolinak. Ugyanígy tesz a szemünk az előtte álló dolgokkal, amelyek, ha megvilágítja őket a nap, a szemhez közelinek tűnnek, míg sok közel lévő dolog távolinak látszik.

C.29.

Az idő titokban repül el és mindenkit becsap. Semmi sem múlik gyorsabban, mint az évek, ám aki erényt vet, az hírnevet arat.

Az emberek igazságtalanul panaszkodnak az idő múlására: túlságos gyorsasággal vádolják, és nem veszik észre, hogy éppen elég; jó emlékezetünknek köszönhetően, amellyel minket a természet felruházott, minden régmúlt dolog jelenként tűnik fel előttünk.

C.71.

Aki tekintélyre hivatkozva vitatkozik, az nem az eszét, inkább az emlékezetét használja.

C.76.

Ó, alvó ember, mi az álom? Az álom hasonló a halálhoz. Ó, miért nem hozol létre inkább olyan művet, amelynek révén halálod után is teljes életet élhetsz, ahelyett, hogy az álom révén már életedben a szánandó holtakhoz hasonlítasz?

C.76.

Aforizmák

A legnagyobb boldogság boldogtalanságot okoz, a tudás tökéletessége pedig balgasághoz vezet.

C.38.

Míg a vakmerőség veszélyezteti az életet, addig a félelem megóvja.

C.76.

A fenyegetőzés csak azoknak a fegyvere, akik fenyegetve érzik magukat.

C.76.

Aki helyesen jár, ritkán esik el.

C.76.

Rosszul teszed, ha dicsérsz olyan dolgot, amit nem értesz igazán, de még rosszabbul azt, hogyha szidod.

C.76.

A parancsolás az urak dolga, a megvalósítás a szolgáké.

C.108.

Aki többet birtokol, annak jobban kell félnie a veszteségtől.

C.108.

Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért. S ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.

C.112.

A szeretet mindent legyőz.

C.344.

A tapasztalat igazolja, hogy aki nem bízik semmiben, az nem csalatik meg soha.

C.344.

Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet után boldog halál vár.

T.28.

A butaság megóv a szégyentől, csakúgy, mint az arcátlanság a szegénységtől.

T.52.

A jól eltöltött élet mindig hosszú.

T.63.

A jócselekedetek emlékezete gyönge a hálátlansággal szemben.

I.H.16.

Szemrehányást csak titokban tegyél a barátodnak, dicsérni viszont nyilvánosan dicsérd.

I.H.16.

A veszélyek sosem érik utol azt, aki tart tőlük.

I.H.16.

A múlttal kapcsolatban ne hazudj.

I.H.16.

Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal.

I.H.48.

Arra fog a fal rádőlni, aki aláássa.

I.H.118.

A fa bosszúból arra fog zuhanni, aki kivágja.

I.H.118.

Attól kérj tanácsot, aki a maga ügyeiben is helyesen jár el.

I.H.118.

Aki a rosszaságot nem bünteti, az rosszaságra buzdít.

I.H.118.

Aki a farkánál fogja meg a kígyót, azt meg fogja marni.

I.H.118.

Arra fog ráomlani a gödör, aki kiássa.

I.H.118.

Aki nem szab gátat az élvezeteknek, az állatokhoz válik hasonlatossá.

I.H.119.

Ki keveset gondolkodik, sokat téved.

I.H.119.

Könnyebb ellenállni valaminek az elején, mint a végén.

I.H.119.

Egyetlen tanács sem helyénvalóbb, mint az, amelyiket egy veszélyben lévő hajón adnak ki.

I.H.119.

Aki fiataltól kér tanácsot, az készüljön fel a veszteségekre.

I.H.119.

Minden élet forrása a mozgás.

I.H.141.

A természet telve van olyan igazságokkal, amelyek még sohasem jelentek meg tapasztalatható formában.

I.I.56.

A félelem minden más dolognál hamarabb születik.

I.L.90.

A természet minden természetes folyamatot a lehetséges legrövidebb módon és idő alatt hoz létre.

B.85.

Jót mondani valami rosszról ugyanolyan, mint rosszat mondani valamiről, ami jó.

F.II./41.

A tudás a tapasztalat gyermeke.

F.III/14.

Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül mesterét.

F III/66.

Aki egy nap alatt akar meggazdagodni, azt egy éven belül felakasztják.

W.351.

A legnagyobb és a legkisebb uralom, amire ember szert tehet, az önmaga feletti uralkodás.

I.H.119.

Szerencsés az a birtok, amelyik a gazdája szeme előtt van.

C.945.

A jó emberek természetszerűen vágynak a tudásra.

C.119.

A tudomány a hadvezér, a gyakorlat pedig a hadsereg.

I.I.130.

A hermelin inkább meghal, mint hogy bepiszkolódjon.

I.H.48.

Aki az életet nem becsüli, az nem is érdemli meg.

I.I.15.

Aki olyasmit vár el a tapasztalattól, ami nem attól függ, az eltávolodik az adott tapasztalatot kiváltó októl.

C.820.

Anatómia

Te pedig, aki az ember alakját és tagjait minden megjelenési formájukban szavakkal akarod leírni, hagyj fel e szándékkal, mert minél aprólékosabban írod le őket, az olvasó elméjét annál jobban összezavarod, és megnehezíted számára a leírtak megértését. Tehát nem leírni, hanem lerajzolni kell őket.

W./a 19013.

A könyv rendeltetése

Művem úgy fogja számodra megjeleníteni az emberi testet, mintha csak magad előtt látnád a hús-vér embert. Mégpedig a következő okból kifolyólag: ha alaposan meg akarod ismerni a darabjaira szedett emberi test részeit, akkor vagy őt kell forgatnod, vagy a szemeidet, hogy forgatva minden nézőpontból, alulról, felülről és oldalról is megszemléld, és megkeresd minden egyes tag eredetét. Tudásvágyadat csakis így elégítheti ki a természetes boncolás. Azonban meg kell értened, hogy még az ilyen tudás sem elégít majd ki teljesen, mégpedig az igen nagy zűrzavar miatt, amit a vénákkal, artériákkal, idegekkel, inakkal, izmokkal, csontokkal átszőtt szövetek keveredése okoz, valamint a vér, amely mindent azonos színűre fest. Az ereket pedig, amelyeket a vér már elhagyott, nem lehet felismerni az összehúzódásukról. Az ép szövetek, miközben a bennük összekapcsolódó részeket vizsgálod, megrongálódnak, a vér befesti őket, s nem tudod megvizsgálni az általuk borított tagokat, mivel színük nagyon hasonlatos a véres szövetekéhez. Nem tudod megvizsgálni az egyiket anélkül, hogy ne kuszálnád össze és rongálnád meg a másikat. Tehát több metszetet kell készíteni, amelyek közül három szükséges a vénák és artériák teljes tanulmányozásához, miközben minden mást gondosan tönkreteszel. További három kell a szövetek tanulmányozásához; szintén három az inak, izmok és szalagok számára; és három a csontoknak és porcoknak; és három a csontok anatómiájának, amelyeket szét kell fűrészelni, hogy megmutathassuk, melyik üreges és melyik nem az, melyik velős, melyik szivacsos, melyik vastag kívülről befelé, és melyik vékony. Némely csont pedig egyes részein igen vékony, máshol pedig vastag, egyes részein üreges, másutt pedig tömör, velős vagy szivacsos. Van olyan csont is, amelyen mindezeket a dolgokat fellelheted, de van néhány, amelyiken egyiket sem. És kell készítened hármat a nőről, akiben a méh és a magzat mélységes titka lakozik.

Tehát az én rajzom megismertet veled minden részletet és minden egészt, mivel minden egyes részletet három különböző szemszögből ábrázol. Amikor szemből megnéztél egy testrészt, amelynek idegei, inai és vénái a szemben lévő részből erednek, azután ugyanazt a részt megnézheted oldalról vagy hátulról, mintha csak a kezedben tartanád, és forgatva töviről hegyire addig vizsgálgatnád, míg minden ismeretet meg nem szereznél róla, amire csak vágytál. Hasonlóképpen minden testrészről három vagy négy ábrát találnál különböző nézőpontokból, így igaz és teljes ismereteket szerezhetnél mindarról, amit az emberi alakról tudni szeretnél.

Itt tehát tizenöt teljes képben bemutatnám neked a mikrokozmoszt, ugyanabban a rendben, ahogyan előttem Ptolemaiosz is tette kozmográfiájában. A testrészeket úgy osztom majd fel, ahogyan ő osztotta tartományokra az egészet, és a részek feladataival is minden tekintetben meg foglak ismertetni. * Szemeid elé fogom tárni az ember teljes alakjának ismeretét, valamint képességét, amennyiben tagjai révén helyzeti mozgást tud végezni. És adja a Teremtőnk, hogy be tudjam mutatni az ember természetét és szokásait alakjának leírása közben.

Vésd azonban eszedbe, hogy ha a testeket folyó vízben vagy meszes vízben boncolod, az idegek boncolása nem mutatja meg az idegek elágazási helyét, sem azt, hogy melyik izomban ágaznak el. Mert, még ha a kiindulási helyük víz nélkül is ugyanott van, mint vízben, a külön futó idegek a víz folyása miatt egy kötegbe összetapadnak, ahogyan a fonáshoz gerebenezett len vagy kender. Olyannyira, hogy végül lehetetlen megállapítani, az idegek mely izmokban fonódnak össze, hogy melyik és hány idegszál fonódik egybe az imént említett izmokban.

W./C 19061.

Ó, író, milyen szavakkal írhatnád le oly tökéletesen a teljes alakot, ahogyan azt ez a rajz teszi? Tudás híján csak zavaros leírást adhatsz, és a dolgok valódi alakjáról csak kevés ismeretet nyújtasz. Áltatod magad, elhiteted magaddal, hogy tökéletesen ki tudod elégíteni hallgatódat, ha bármilyen, felületek által határolt test ábrázolásáról beszélsz. De én figyelmeztetlek, hogy ne törd magad a szavakkal, hacsak nem vakokhoz szólsz, avagy nem az emberek fülének - nem pedig szemüknek - akarsz bemutatni valamit. Beszélj lényeges és természetes dolgokról, de ne fáradozz azon, hogy a szem előtt megjelenő dolgokat a fülön keresztül közvetítsd, mert a festő műve jócskán fölül fog múlni.

Milyen szavakkal írhatnád le ezt a szívet, hogy ne töltsön meg egy könyvet? Minél hosszadalmasabban fogalmaznál, annál jobban összezavarnád hallgatód elméjét, s minduntalan magyarázatokra lenne szükséged, vagy a tapasztalatra való utalásokra. Ezt azonban rövidre kellene szabnod, és csak kevés ismeretet közvetítene a tárgy egészéhez képest, amelyről teljes egészében be szeretnél számolni.

W./C.19071.

Az egyszerű testrészek száma tizenegy, azaz porcok, csontok, idegek, vénák, artériák, szövetek, szalagok és inak, bőr, hús és zsír. *

F.III/27.

A fej edénye tíz részre osztható: mégpedig öt tartalmazó részre és öt tartalmazottra. A tartalmazó részek: haj, bőr, izomhús, zsírszövet és a koponya. A tartalmazottak pedig ezek: kemény agyburok, lágy agyburok, agy, ami alatt újra a lágy, majd a kemény agyburok következik, amelyek tartalmazzák az agyat, a rete mirabile [csodálatos háló], azután a csont, amely az agy alapja, és ahonnan az idegek is kiindulnak. *

F III/27.

A nyelvet mozgató izmokról

Egyetlen testrésznek sincs szüksége annyi izomra, mint a nyelvnek; ezekből 24 ismeretes, és én még továbbiakat is találtam. Ez a mozgások számát illetően mindazon testrészeket felülmúlja, amelyek akaratlagosan mozognak. És ha azt akarnád mondani, hogy a szem feladata az, hogy befogadja az elé helyezett tárgyak számtalan alakjának és színének minden fajtáját, a szaglásé, hogy befogadja az illatok végtelen keverékét, a fülé, hogy befogadja a hangokét, mi azt mondjuk majd, hogy a nyelv szintén az egyszerű és összetett ízek végtelenjét érzékeli. De ez nem szándékunk, mivel mi csak az egyes testrészek helyi mozgását tárgyaljuk.

Gondold csak el, hogyan ismerjük meg a nyelv mozgása révén, az ajkak és a fogak segítségével az összes dolog nevének hangzását, és hogyan jutnak el fülünkhöz ennek az eszköznek révén egy adott nyelv egyszerű és összetett hangjai. Amelyek száma, ha minden természeti folyamatnak lenne neve, a végtelen felé tartana, azzal a végtelen sok dologgal együtt, amelyek már megvalósultak, és azokkal, amelyeknek lehetősége adott a természet számára. Ezek pedig nem csupán egyetlen nyelvben fejeződnének ki, hanem rengetegben, amelyek száma szintén a végtelen felé tart, hiszen évszázadról évszázadra, országról országra folytonosan változnak az emberek keveredése révén, akik a háborúk és más körülmények miatt folytonosan keverednek. És ugyanezek a nyelvek alá vannak vetve a mulandóságnak, és halandóak, mint minden más teremtett dolog. És ha feltételezzük, hogy világunk örökkévaló, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy ezek a nyelvek végtelen változatosságban léteztek és léteznek a századok végtelen folyamán, amely a végtelen időben zajlik stb.

Ez egyetlen más érzékre sem igaz, mert azok csak az olyan dolgokat ragadják meg, amelyeket a természet hoz létre folyamatosan; a természet viszont nem váltogatja úgy az általa teremtett dolgok szokásos jellegét, ahogyan az ember által létrehozott dolgok változnak időről időre, mivel a természet csak egyszerű dolgok létrehozására törekszik. Az ember azonban ezekből az egyszerű dolgokból számtalan összetettet alkot, de nem áll hatalmában semmilyen egyszerűnek a létrehozása, hacsak nem saját magából hoz létre egy másikat, vagyis a gyermekét. Ebben igazolnak engem a régi alkimisták, akiknek sem véletlenül, sem tudatos kísérletezés folytán nem sikerült soha létrehozniuk még a legapróbb dolgot sem, amelyet a természet alkotott. Ez a nemzettség véget nem érő dicséretet érdemel a dolgok hasznossága miatt, amelyeket az ember használatára feltalált, de még ennél is többet érdemelne, ha nem talált volna fel ártó dolgokat, amilyenek a mérgek és más hasonló, az életet és az elmét elpusztító anyagok, amelyektől nem voltak mentesek. Ám ők sok megfigyelés és gyakorlatozás közepette nem a természet kevésbé nemes alkotását akarták létre hozni, hanem éppen a legkiválóbbat, vagyis az aranyat, a nap tulajdon gyermekét, amely jobban hasonlít hozzá, mint bármely más teremtményhez, s egyetlen teremtett dolog sem örökkévalóbb nála. Rajta nem fog a tűz rontása, amely minden más teremtett dolgot lealacsonyít, hamuvá, üveggé vagy füstté változtat. És ha az oktalan fösvénység mégis ily balgaságra csábít, miért nem mész le a bányába, ahol a természet hozza létre az aranyat? Ott majd követőjévé tesz téged, és állhatatosan kigyógyít balgaságodból, megmutatva, hogy azon anyagok közül, amelyekkel te a tűzben dolgozol, egyetlen egy sem olyan, amit a természet felhasznál az arany létrehozásához. Itt nincs higany, itt nincs semmilyenfajta kén, nincs tűz, sem más hő, amellyel a természet világunkat élteti. Meg fogja neked mutatni az arany szerteágazó vékony erecskéit a lazúrkőben, vagy az ultramarinban, amelynek kékjén még a tűz hatalma sem fog. Figyeld meg jól az arany erezetét, és meg fogod látni, hogy az erek széle lassan mozogva folyamatosan nő, s amihez hozzáér, azt arannyá változtatja. És lásd be, hogy itt olyan vegetatív lélek tevékenykedik, amilyet létrehozni nem áll hatalmadban. *

W./B.19045.

Rajzold le ide a medve, a majom és egyéb állatok lábát, figyelembe véve, mennyiben különböznek az emberi lábtól, és rajzold hozzájuk még egy madár lábát is.

W./A.

Ami az emberi test felépítését illeti, a többi állat testfelépítésével összehasonlítva úgy találtam, hogy érzékszervei tompábbak és nehézkesebbek. Vagyis egy kevésbé mesteri szerkezetből áll, részekből, amelyek az érzéki benyomásokra kevésbé érzékenyek. Ezzel szemben az oroszlánfajtáknál megfigyeltem, hogy a szaglóérzék, ami az agy központi részéhez tartozik, egy méretes kamrában áll a szag útjába, miközben az számos porcszöveten halad át, vagyis több csatornán, amelyek a már említett agyhoz vezetnek.

Az oroszlánfajták esetében a szemekhez tartozó kamra is jelentős részét foglalja el a koponyának, oly módon, hogy a látóidegek közvetlen összeköttetésben állnak az aggyal. Az ember esetében azonban ennek épp az ellenkezőjével találkozunk, mivel a szemüregek a koponyának csak kis részét foglalják el, a látóidegek pedig vékonyak, hosszúak és gyengék. Így érthető, hogy szolgálatukat napközben silányul, éjszaka pedig még rosszabbul látják el, míg az említett állatok éjjel jobban látnak, mint nappal. Ez abban is megmutatkozik, hogy zsákmányukat éjszaka ejtik el, nappal pedig alszanak, miként az éjszakai madarak.

Az emberi szem látónyílása, vagyis a pupilla, amikor kitágul vagy összehúzódik, saját nagyságának legfeljebb a felével nőhet vagy csökkenhet, ezzel szemben az éjszakai állatoké legalább a százszorosával. Jól megfigyelhető ez egy éjszakai madárnak, a bagolynak a szemén, ha lobogó fáklyát tartunk elé, vagy még jobban, ha elérjük, hogy a napba nézzen. Látni fogod, hogy a pupilla, amely az előbb még az egész szemet kitöltötte, olyan kicsi lesz, mint egy szem köles, és az összehúzódás következtében az emberi szem pupillájához lesz hasonlatos, és a világos, fénylő tárgyakat ugyanolyan színben látja tündökölni, mint az ember, holott ezeknek az élőlényeknek az agya kisebb, mint az emberi agy. Abból is ez derül ki, hogy a pupilla éjszaka, mivel százszor nagyobb lesz, mint az emberé, százszor annyi fényt is lát, mint az emberé, ezért a látóképesség még az éjszakai sötétség ellenére sem csökken. Viszont az ember pupillája, amelyik csak megkétszerezni tudja a saját nagyságát, csupán halvány derengést lát, majdnem úgy, mint a denevér, ami a legnagyobb sötétség idején nem repül.

W/B. 13.

Ha egy hagymát középen kettészelsz, minden burkolatot vagy héjat pontosan láthatsz és megszámolhatsz, amik a hagyma közepét körülveszik.

Hasonlóképpen, amikor egy emberi fejet kettéhasítasz, először a haját vágod át, azután a bőrt és az izmokat, majd a koponyaburkot (pericranium), a koponyát (cranium) és abban a dura mater t és a pia mater t, és az agyat, azután újra a pia és a dura mater t, majd a rete mirabilé t és a csontot, amely alapul szolgál. *

W./ Quaderni V./6.

Az embert lábujjhegyen állva ábrázold, hogy jobban össze tudd hasonlítani más élőlényekkel.

Az ember térdét ugyanúgy hajlítva rajzold meg, mint a lovakét.

Ahhoz, hogy a ló csontozatát össze tudd hasonlítani az emberével, az embert lábujjhegyen állva kell ábrázolnod.

Az állatok csontozatának és izomzatának felépítése közötti hasonlóságokról

Írd le, elhízás esetén mely izmok tűnnek el, és fogyásnál mely izmok tűnnek elő.

Figyeld meg, hogy a zsírréteggel borított helyek, amelyek legtöbbször domborúak, ütköznek ki leginkább a fogyásnál.

Ahol az izmok elválnak egymástól, ott a megfelelő körvonalakat meg kell rajzolnod, hasonlóképpen ott is, ahol összekapcsolódnak. És mindezt csak tollal szabad rajzolnod.

Ennek az összehasonlításnak az érdekében békák lábát is ábrázolnod kell, mert azok nagyon hasonlítanak az ember lábához, mind a csontok, mind az izmok tekintetében. Továbbá a nyulak hátulsó lábait is le kell rajzolnod, mert azok nagyon izmosak, az izmok pedig jól kivehetőek, mert sehol sem fedi el őket a zsír.

W./Quaderni V./22.

Ha az éjszakai sötétség száz fokkal sötétebb a szürkületnél, és ha az emberi szem a sötétben kétszeresére növeli a pupilláját, * akkor a szem számára a sötétség már csak feleakkora lesz, mivel megkétszerezte látóképességét. Tehát a sötétség már csak ötven fokos lesz. És ha a bagoly szeme a már említett sötétségben a pupilláját százszorosára növeli, akkor látóképessége is százszor erősebbé válik, annyira, hogy száz fokos látóképességet nyer. Mivel az azonos dolgok egymást nem haladják meg, a madár ugyanolyan jól lát éjszaka a százszorosan megnövelt pupillájával, mint nappal a kilencvenkilenc századnyira csökkentett pupillájával.

És ha azt állítod, hogy ez a madár a nappali fényt nem látja, ezért marad a fészkében, erre az a válasz, hogy a madár napközben csak azért marad a fészkében, hogy elkerülje a madarak seregét, amely egyébként állandóan nagy lármával, csapatostul venné körül. És gyakran elpusztulna, ha nem rejtőzne el barlangokban és üregekben.

Az éjszakai állatok közül csak az oroszlán változtatja meg a pupilla formáját is, amikor kitágítja vagy összehúzza; mert amikor ez a legkisebbre össze van húzva, akkor hosszúkás alakja van, amikor eléri a fele nagyságát, akkor ovális, amikor pedig a legnagyobbra kitágul, kerek formája van.

C.262.

Az öreg embereknél a halál láz nélkül jön elő az erekből, amelyek a lépből a máj kapuja felé tartanak. Mert olyan vastag hártya keletkezik bennük, hogy elzáródnak, és a vért, ami táplálja őket, nem tudják továbbengedni.

A szüntelen áramlás, amelyet a vér végez az erekben, azt okozza, hogy az erek fala annyira megvastagszik és megkeményedik, hogy végül az erek összeszűkülnek és megakadályozzák a vér áramlását.

Az élőlények ereiben lévő terek vagy üregek és a nedvek hosszú vezetékei, amelyek táplálják őket, mindig egyre keményebbé válnak, és végül egészen összeszűkülnek. A föld erezetének üregei viszont a víz hosszú és szüntelen folyása révén egyre tágulnak.

I.G.26.

A fülek közötti távolság [ló esetében] ugyanakkora, mint maga a fül.

A fülek hossza akkora, amekkora az arc negyed része.

I.A.62

Amikor a madár szeme mindkét hártyájával becsukódik, akkor először a secondina * csukódik be. Ez a könnycsatornától a szemzugig záródik, az elsővel [hártyával] ellentétben alulról fölfelé. Ez a két egymást keresztező mozgás először is a könnycsatornától fedi el a szemet, mivel már megnézték [a madarak], hogy elölről és hátulról nem fenyegeti őket veszély. A felső részt azonban szabadon hagyják a ragadozó madarak veszélye miatt, amelyek fölülről vagy hátulról csapnak le, a bőrt pedig először a szemzug irányába húzzák vissza; ha ugyanis az ellenség hátulról jön, még megvan a madárnak a lehetősége előrefelé elrepülni. A madár szemén lévő bőr, amit secondiná nak hívnak, átlátszó hártya, mivel ha ez a védelem nem volna, a heves szél miatt, ami gyors repüléskor hevesen bántaná a szemét, nem tudná azt nyitva tartani. A pupillája pedig kitágul vagy összeszűkül, aszerint, hogy gyengébb vagy erősebb, azaz ragyogó fénybe néz-e.

B.24.

Fiziológia

Ugyanaz az ok mozgatja a vizet a föld szerteágazó erein keresztül éppen a súllyal rendelkező dolgok természetes mozgásával ellentétesen, mint amelyik az élőlények minden fajtájának testében is mozgatja a nedveket.

C.396.

Négy képesség van: az emlékezőképesség és a felfogóképesség, valamint az elutasító és a vágyakozó képesség. Az első kettő értelmi, a másik kettő érzéki.

Az öt érzék közül a látás, a hallás és a szaglás csak kevésbé, a tapintás és az ízlelés egyáltalán nem korlátozható.

A kutyák és más falánk állatok esetében a szaglás és az ízlelés együtt jár.

T.12.

A halott dolgokban érzékek nélküli élet marad, amely az élők gyomrába kerülve újból magához veszi az érzékelést és az értelmet.

I.H.89.

Minden test olyan részekből és nedvekből áll, amelyek a fenntartásához szükségesek. Ezeket a szükségleteket a lélek, amely ezt a testformát egy időre lakhelyéül választotta, jól felismeri és kielégíti. Nézd csak a halat, amelyben a lélek, a természet leánya, az állandó súrlódás miatt, ami a vízben szükségszerűen éri, arról gondoskodik, hogy a pikkelyek rései közt található likacsokból tapadós váladék szivárogjon, ami a halról csak nehezen pereg le, és ugyanazt a célt szolgálja, amit a szurok a hajóknál. *

F.III/38.

Az ember járásáról. Az ember járása olyan, mint a négylábú állatoké általában, hiszen amiként azok az ügető ló módjára keresztezve mozgatják a lábukat, ugyanúgy az ember is keresztezve mozgatja a négy végtagját, vagyis amikor a járáshoz a jobb lábát lendíti előre, akkor azzal együtt a bal karját mozdítja, és így tovább.

C.297.

A béka még egy óra hosszáig képes életben maradni azután, hogy eltávolították a fejét, a szívét és minden belső szervét. Azonban ha a gerincvelejét szúrod át, hirtelen összerándul és elpusztul.

Innen ered az élőlények minden idegszála. Ha ezt [a gerincvelőt] átszúrják, rögtön meghal az ember. *

W./Quaderni V/21.

A béka elpusztul, amint átszúrják gerincvelejét. Azelőtt viszont életben marad fej, szív, bármely belső szerv, bél és bőr nélkül. Úgy látszik tehát, mintha itt lenne a mozgás és az élet forrása.

W./Quaderni V/21.

Ahol élet van, ott melegség is van. Ahol az élet melege megvan, ott a nedvek mozgásba lendülnek.

C.80.

A sensus communis az, amely a többi érzék által közvetített dolgokat megítéli. *

A sensus communis t a dolgok hozzák mozgásba, amelyeket az öt érzékszerv juttat el hozzá.

A dolgok mindenhonnan az érzékszervek felé sugározzák képüket, ezeket az érzékszervek közvetítik az érzékelőszervnek, az érzékelőszerv pedig közvetíti őket a sensus communis hoz, ez pedig bevési őket az emlékezetbe, és ott többé vagy kevésbé megőrződnek a közvetített dolog jelentősége szerint.

Az öt érzék a következő: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás.

A régi tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az ítélőképességet, ami az embernek megadatott, egy eszköz hozza létre, amellyel a többi öt érzék egy bizonyos érzékelőszerv (imprensiva) révén áll kapcsolatban. És ezt az eszközt ők sensus communis nak nevezték el, és azt állították, hogy ez az érzék pontosan a fej közepén található. Egyébként csak azért használták a sensus communis elnevezést, mert ez a többi öt érzék közös elbírálója, vagyis a látó-, halló-, tapintó-, ízlelő- és szaglóérzéké. A sensus communis t az érzékelőszerv (imprensiva) hozza mozgásba, ami közte és az öt érzék (cinque sensi) között helyezkedik el. Az érzékelőszervet pedig a dolgok képe hozza mozgásba, amelyet a felszínen elhelyezkedő eszközök juttatnak el hozzá, vagyis az érzékszervek, amelyek a külső dolgok és az érzékelőszerv között találhatók, az érzékszerveket viszont a tárgyak hozzák mozgásba.

Az az érzékszerv (sensus) teljesíti leggyorsabban feladatát, amelyik az érzékelőszervhez a legközelebb van. Ez a látóérzék, amely a többi vezére és parancsnoka. Itt csak ezt akarjuk tárgyalni, a többit hagyjuk, hogy értekezésünk ne nyúljon túlságosan hosszúra.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a látóérzék a dolgoknak tíz különböző tulajdonságát érzékeli, nevezetesen a fényt és az árnyékot, amelyek közül az egyik feltárja a többi nyolcat, a másik pedig elrejti őket; továbbá a színeket és a minőséget, az alakot és a helyzetet, a távolságot és a közelséget, a mozgást és a nyugalmat.

C.90.

Az ember három év alatt éri el teljes magasságának a felét.

Egy nő, aki ugyanakkora, mint egy férfi, súlyra kevesebbet nyom.

C.270.

Ez a mi értelmünk, vagy sensus communis unk, amelynek székhelye, ahogyan a filozófusok gondolják, éppen a fej közepében van, láthatatlan csápjait messzire kinyújtva tartja, miként ez a látósugarak * esetében világosan megmutatkozik, hiszen amikor azok beleütköznek egy tárgyba, rögtön közvetítik kiindulási helyük számára, hogy milyen alakzatban törtek meg.

És a tapintóérzéken, amelyik a sensus communis ból jön, talán nem lehet észrevenni, hogy hatóképessége egészen az ujjak hegyéig elér? Amikor ezek az ujjak megérintenek egy tárgyat, a sensus rögtön érzékeli, hogy az hideg vagy meleg, kemény vagy puha, érdes vagy sima.

C.270.

A forró országokban született emberek éjszaka élnek, mert az hűvösséggel ajándékozza meg őket, és gyűlölik a fényt, mert az forrósággal árasztja el őket, és emiatt ők olyan színűek, mint az éjszaka, vagyis feketék. A hideg országokban pedig mindez fordítva van.

C.393.

Az izületek behajlításáról, és arról, hogy a hús a behajlításnál és a kinyújtásnál hogyan gyarapodik rajtuk

A négylábú élőlények mozgásának leírásánál, amelyek közé az ember is tartozik, hiszen kora gyermekségében ő is négy lábon jár, különösképpen vedd tekintetbe ezt a rendkívül fontos tanulmányt.

I.E.16.

Járás közben az ember feje előrébb jár, mint a lábai.

Ha az embernek egy tökéletesen sík felületen kell átkelnie, először görbén megy, majd egészen felegyenesedik.

I.F.83.

Az ember nem tud egyidejűleg az orrán és a száján át lélegezni. Ez akkor is megmutatkozik, amikor valaki nyitott szájon át lélegzik, vagyis a levegőt a száján keresztül szívja be, és az orrán át engedi ki; mert olyankor hallani a nyelvcsap melletti ajtócskában a neszt, ahogyan nyitódik és csukódik.

I.G.96.

A férfi hullák a hátukra fordulva lebegnek a vízen, a nőiek a hasukon.

I.H.31.

Amikor fölmászol egy lépcsőn, és közben a kezeiddel a térdedre támaszkodsz, olyankor az egész fáradtságot, amit a karok átvesznek, a térd alatti inak adják le.

I.H.75.

Természetrajz

Fogyó holdnál a rákok és a rövidfarkú rákok ki vannak éhezve, mert kevés fényt kapnak a táplálkozáshoz, és ha egyikőjük valamely fény felé tart, a többiek is afelé tülekednek.

Ám teliholdnál jól látják táplálékukat, és bőségesen belaknak.

C.165.

Miért gyorsabb a hal a vízben, mint a madár a levegőben, amikor ennek fordítva kellene lennie, hiszen a víz nehezebb és sűrűbb, mint a levegő, a halnak pedig nagyobb súlya és kisebb szárnyai vannak, mint a madárnak?

Ennek az az oka, ami miatt a halat a vizek gyors áramlása sem tudja kimozdítani a helyéről, mint a levegőben a madarat a szél ereje; ezenkívül az is megfigyelhető, hogy a hal a maga jóval gyorsabb mozgásával a zuhogó vízeséseken is átfúrja magát, miként a villám a sűrű felhőkön. Ez csodálatos! És ez ezeknek a mozgó testeknek a hihetetlen sebességéből következik, amely a víz mozgását olyan sokkal haladja meg, hogy a halak mozgásával összehasonlítva úgy tűnik, mintha egy helyben állna. A fent nevezett mozgások aránya 1 a 10-hez. A víz mozgásának sebessége 1 egység, a halé 10, a 10 pedig kilenccel több, mint az 1. Tehát a halnak, amelynek az ereje 10, 9 egységnyi ereje marad, mert amikor 10 egységnyi erejével szembeúszik a vízeséssel, akkor a víz 1 egységnyit elvesz tőle, így 9 marad neki.

Ez az eset áll fönn, mert a víz önmagában sűrűbb, és ebből adódóan nehezebb, mint a levegő, ekképpen az űrt, amit a hal azon a helyen hagy maga után, ahonnan tovairamodik, gyorsabban kitölti. És a víz, amelyet az maga előtt tol, nem sűrűsödik össze, mint a levegő a madár előtt, hanem hullámot alkot, amely mozgása révén a hal mozgását megkönnyíti és felerősíti, annyira, hogy a hal gyorsabb lesz a madárnál, amely előtt a levegő összesűrűsödik.

C.168.

Hogy a magas, vékony fák leveleit, amilyen például a fiatal nyárfa és effélék, le tudják legelni, az ökrök általában felegyenesednek, mellső lábaikkal a fa alsó részére támaszkodnak, és addig nyomják, míg a fa, amelyik ezt a szokatlan súlyt nem tudja megtartani, végül engedni és a csúcsát lehajtani kénytelen.

C.297.

A pannicola [szitakötő] négy szárnnyal repül, s amikor az elülsők felemelkednek, akkor a hátsók leereszkednek.

De minden párnak önmagában is elegendőnek kell lennie az egész súly hordozásához is.

Az egyik felemelkedik, a másik leereszkedik.

Menj ki a vizesárkokhoz megfigyelni a négy szárnnyal való repülést, ott ugyanis fogsz látni fekete pannicolá kat.

C.377.

Ó hatalmas és immár eleven eszköze a mesteri természetnek, mivel számodra roppant erőd nem értékes, inkább elhagyod a nyugodt utat, és engedelmeskedsz a törvénynek, amelyet az Isten és az Idő adott a nemző természetnek.

Ó, hányszor látni rémült delfinek és tonhalak seregét, amint könyörtelen haragod elől menekülnek; te pedig szárnyaid gyors verdesésével és villás farkaddal villámokat szórva hirtelen vihart keltesz a tengeren, lesújtasz, és bárkákat süllyesztesz el, nagy hullámokat keltesz, s a fedetlen partokat megrettent, rémült halakkal borítod, amelyek előled menekülve a tenger visszahúzódása után a szárazon maradnak, s így bőséges és könnyű prédájává válnak a közelben lakóknak!

Ó idő, teremtett dolgok gyors prédálója, hány uralkodót, mennyi népet emésztettél már fel, hány állam és egyéb dolog változott már meg, mióta ennek a halnak csodálatos alakja elpusztult az üreges és csavarodott belsőségek miatt. Most, felemésztve az időtől, nyugodtan fekszik eme zárt helyen; a csupasz és üres csontokból készítettél vázat és alapot a fölé helyezett hegy számára!

B.156.

Emberi arányok

A távolság az álltól a haj kezdővonaláig az egész alak egy tizede.

A távolság a tenyér kezdetétől [csukló] a középső ujj hegyéig szintén egy tizednyire rúg.

Az álltól a fejtetőig egy nyolcad.

A gyomorgödörtől a mellkas felső széléig pedig egy hatodnyira rúg.

A mell alsó részétől a fejtetőig pedig egy negyed.

A távolság az álltól az orrlyukakig az arc egy harmada.

És ugyanannyi az orrlyukaktól a szemöldökig, csakúgy, mint a szemöldöktől a haj kezdővonaláig.

Továbbá a láb egy hatodra rúg, az alsó kar pedig a könyékig egy negyedre. A vállszélesség szintén egy negyed.

C.354.

Az egyik fül kezdetétől a másikig számított távolság éppen annyi, mint a szemöldök és az áll közötti távolság.

Egy szabályos arc esetében az ajkak olyan szélesek, mint az ajkak közötti rés és az áll alsó széle közötti távolság.

I.A.62.

A bevágás, vagyis az alsó ajak fölötti rés középen húzódik az orr alsó része és az áll alsó szegélye között.

Az arc négyszöget alkot, amely széltében az egyik szem külső zugától a másikig húzódik, hosszában pedig az orr felső végpontjától az alsó ajak alsó szegélyéig; ami pedig ezen a négyszögön kívül marad, az egy ugyanekkora négyszög magasságát alkotja.

A fül ugyanolyan hosszú, mint az orr.

Az ajkak közötti rés profilból egy vonalban húzódik az állcsont és az alsó ajak közötti kis zuggal.

A fülek hosszának meg kell egyeznie az orr alsó végpontja és a szemhéj felső szegélye közötti távolsággal.

A szemek közötti távolság ugyanakkora, mint egy szem hossza.

Profilban a fül a nyak közepe fölött helyezkedik el.

I.A.63.

A láb a lábujjak hegyétől a sarokig kétszer fér rá a saroktól a térdig, vagyis addig a helyig, ahol a lábcsont a combcsonttal találkozik, mért távolságra.

A kéz, addig a helyig, ahol az alkar csontjával összeér, négyszer fér rá a leghosszabb ujj hegyétől a vállizületig számított távolságra.

I.B.3.

A láb a combbal való összekapcsolódás helyéig az ember teljes súlyának negyedét teszi ki.

Az ember több súlyt helyez alulra, mint felülre, először, mert több súlyt helyez a középvonalán kívülre, tovább, mert járás közben az egész lábát a középvonalán kívülre helyezi, és harmadszor, mert nem a lábán csúszik.

I.L.28.

Az ajkak közötti rés és az orr kezdete közötti távolság, a b, az arc hetedrésze.

A száj és az áll alsó része közötti távolság (c d) ugyanakkora, mint az arc negyedrésze és a száj szélessége.

Az áll és az orr alsó végpontja közötti távolság (e f) akkora, mint az arc harmadrésze, valamint az orr és a homlok hossza.

Az orr közepe és az áll alsó vonala közötti távolság (g h) az arc fele.

A távolság az orr felső pontjától, avagy attól a helytől, ahol a szemöldökök kezdődnek, az áll alsó vonaláig (i k) az arc kétharmadát teszi ki.

A távolság az ajkak közötti réstől az áll felső vonaláig, vagyis addig a helyig, ahol az áll és az alsó ajak találkozik (l m) az ajkak közötti rés és az áll alsó széle közötti távolság egyharmadát, és az egész arc tizenketted részét teszi ki. Az áll felső és alsó széle közötti távolság (m n) az arc hatod részét, az egész embernek pedig ötvennegyed részét teszi ki.

A távolság az áll legszélső kiszögellésétől a gégéig (o p) akkora, mint a száj és az áll alsó széle közötti távolság, és az arc negyedrésze.

A torok felső és alsó pontja közötti távolság (q r) az arc fele, és az egész ember tizennyolcad része.

Az áll és a nyak hátsó része közötti távolság (s t) ugyanakkora, mint a száj és a haj kezdővonala közötti távolság, vagyis a fej háromnegyede.

Az áll és az állkapocs közötti távolság (v x) ugyanakkora, mint a nyak szélessége profilból.

W./Quaderni VI/4.

A haj kezdővonala és a mellkas felső része közötti távolság (a b) az ember magasságának hatodrésze. És ez a mérték sohasem változik.

Az egyik váll külső szélétől a másikig akkora a távolság, mint a mellkas felső szélétől a köldökig, és a talptól az orr alsó részéig húzódó távolságra négyszer fér rá.

W./Quaderni VI/6.

Ha valaki letérdel, magasságának egy negyed részét veszíti el.

Ha az ember négykézlábra áll, akkor a köldöke a fele magasságában helyezkedik el, és a könyökének csúcsa hasonlóképpen.

W./Quaderni VI/8.

Az erős meztelen testek izmosak és vaskosak.

Azok, amelyek kevésbé erősek, petyhüdtek és vékonyak.

W./Quaderni VI/14.

Az ember karjai alatti része ugyanolyan széles, mint a csípeje.

Az ember szélessége a csípejénél ugyanakkora, mint a csípő felső széle és a fenék alsó vonala közötti távolság, amennyiben mindkét lábára ugyanakkora testsúlyt helyez, valamint ugyanakkora a csípő felső széle és a vállizület közötti távolság. A derék, avagy a csípő felső széle középen helyezkedik el a vállizület és a fenék alsó vonala között.

W./Quaderni VI/11.

Az a távolság, amennyivel a lábfej hosszabb a kézfejnél, pont akkora, mint a kar szélessége a csuklónál, vagyis azon a helyen, ahol a kar szemből nézve a legvékonyabb.

Azt is észre fogod venni, hogy az a távolság, amennyivel a lábfej hosszabb a kézfejnél, pont akkora, mint a kislábujj belső széle és a nagylábujj legszélső pontja közötti távolság.

A kézfej az ujjak nélkül számítva kétszer fér rá a lábfejre, ha a lábujjakat nem számítjuk.

Ha a kezedet úgy tartod, hogy az ujjaidat kinyújtod és szorosan összezárod, meglátod, hogy ugyanolyan széles, mint a lábfej legszélesebb pontja, vagyis ahonnan a lábujjak kiindulnak.

Ha leméred, mekkora a távolság a boka belső kiszögellésétől a nagylábujj hegyéig, észre fogod venni, hogy ugyanakkora, mint a teljes kézfej.

A kéz legkisebb szélessége ugyanakkora, mint a lábfejé a lábhoz való csatlakozási pontja és a lábujjak kiindulási pontja közötti részen.

W./Quaderni VI/9.

A vállszélesség - az egész egy negyede. A vállizület és a kéz közötti távolság - egy harmad. Az ajkak közötti réstől a lapockáig terjedő távolság - egy lábfej.

A fejtető és az áll alsó szegélye közötti távolság - egy nyolcad. A haj kezdővonalától az állig terjedő szakasz - az álltól a földig terjedő szakasz kilencede. Az arc legszélesebb része ugyanakkora, mint a száj és a haj kezdővonala közötti távolság, és a teljes nagyság tizenketted részét teszi ki. A fülek felső szélétől a fejtetőig terjedő szakasz ugyanakkora, mint az áll alsó szegélye és a szemek könnycsatornái közötti távolság. És ugyanakkora, mint az állcsúcs és az állkapocs felső része közötti távolság, az egésznek pedig egytizenhatod részét teszi ki.

W./Quaderni VI/10.

Orvostudomány

Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket, visszaadják a beteg egészségét. Helyesen pedig akkor alkalmazzák őket, ha az orvos ezek természete mellett azt is kitanulja, mi is az ember, mi is az élet, mi az alkat és az egészség. Ha mindezt jól ismeri, akkor ezek ellentétét is fel fogja ismerni, és ebben az esetben megfelelő segítséget is fog tudni nyújtani.

C.270.

Végy mogyoróhajat, datolyamagot, kőrontófüvet és csalánmagot egyenlő mennyiségben, készíts belőlük finom port, és ezt keverd az ételbe, mintha fűszer volna. Vagy ha akarod, vedd be reggel szirupként, vagyis forró fehérborban.

Továbbá: spárga, vagy fagyal, vagy piros borsó főzete.

C.270.

Az Orvoslás az elemek felborult arányának helyreállítása; a Betegség az összekeveredett elemek zavara az élő testben.

T.6.

Aki a tengeren való utazásnál émelyeg, az az üröm levét igya.

I.F.96.

Minden ember azon fáradozik, hogy tőkére tegyen szert, amit aztán később az orvosoknak, az élet tönkretevőinek adományoz.

Az orvosoknak tehát gazdagnak kell lenniük.

I.F.96.

Olyan embereket választanak orvosnak, akiknek halvány gőzük sincs a betegségekről.

B.147.

Azon fáradozz, hogy megőrizd egészségedet, és ez annál jobban fog sikerülni, minél inkább tartózkodsz az orvosoktól.

Mert az ő kotyvalékaik az alkímia egyik ágát képezik, amelyről nem kevesebb könyv íródott már, mint az orvoslásról.

W./A.2.

Optika

Az alakok, a színek, a világegyetem részeinek minden fajtája egyetlen pontba van sűrítve, s milyen csodálatos az a pont! *

Ó csodálatos és ámulatba ejtő szükségszerűség, minden okozatot te kényszerítesz arra, hogy a legrövidebb úton részesüljön okából!

Ezek a csodák!

Írd meg az anatómiádban, hogyan tud olyan kicsi helyen újjászületni és újra összeállni a kép a maga kiterjedésében.

C.345.

A szem pupillája annyiféle méretet vehet föl, ahányféle az előtte megjelenő tárgyak világossága és sötétsége.

Ebben az esetben a természet gondoskodott arról, hogy a látóképesség, amikor túl nagy fény éri, összehúzza a szem pupilláját, amikor pedig a sötétség különböző fokozatai hátráltatják, olyankor kitágítsa ezt a látónyílást, mintha csak egy erszény szája volna. Itt a természet hasonlóképpen cselekszik, mint az, akinek a házában túl sok a fény, ezért félig, vagy még jobban, vagy kevésbé, becsukja az ablakot, amikor pedig eljön az este, teljes egészében kitárja, hogy jobban lásson bent a házban. A természet itt, a pupilla állandó mérsékelése és kiegyenlítése, nagyítása és kicsinyítése révén folytonos kiegyenlítést végez a pupilla előtt állandóan megjelenő tárgyak világosságának és sötétségének arányában.

Ezt tapasztalod majd az éjszakai állatoknál is, amilyenek a macskák, a keselyűk, a baglyok és hasonlók, amelyeknek a pupillája délben egészen kicsi, éjszaka viszont hatalmas, és ugyanígy van ez minden földön, vízben és levegőben élő állat esetében is, de az éjszakai állatokkal össze sem lehet hasonlítani őket. Ha pedig az embernél akarod ezt megtapasztalni, akkor nézd figyelmesen a szem pupilláját, miközben egy égő gyertyát közelítesz felé fokozatosan, és meg fogod látni, hogy minél közelebb van hozzá a fény, a pupilla annál inkább összeszűkül.

I.D.5.

Én a tapasztalat alapján azt állítom, hogy a fekete vagy majdnem fekete, fodros vagy cikcakkos perem, ami a pupilla körül látható, csupán a pupilla összeszűkítésére, illetve kitágítására szolgál - kitágítására, ha a szem valamely sötét helyre pillant, és összeszűkítésére, amikor fénybe vagy egy fénylő tárgyra pillant. *

Minden látható dolog nagyobbnak tűnik éjfélkor, mint reggel, és reggel nagyobbnak, mint délben.

Ez azért van, mert a szem pupillája délben sokkal kisebb, mint bármelyik másik időpontban.

Amennyivel nagyobb a szeme, illetve a látónyílása a bagolynak, összehasonlítva az emberével, annál több fényt lát éjszaka, mint az ember. Ezért nem lát semmit délben, ha a látónyílását nem húzza össze, és ugyanúgy nagyobbnak látja éjszaka a dolgokat, mint nappal.

I.H.86.

Az a szem, amelyiknek nagyobb a pupillája, nagyobb alakúnak látja a testeket.

Ez akkor is megmutatkozik, ha fénylő testeket vizsgálunk, de kiváltképpen az égitestek esetében. Ha ugyanis a szem a sötétből jön, és hirtelen meglát egy ilyen testet, akkor az először nagyobbnak fog tűnni, és csak azután megy össze fokozatosan. Ám ha ezeket a testeket egy kis lyukon keresztül nézed, akkor kisebbnek fogod látni őket, mivel a pupillának egy kis része ezzel a folyamattal együttműködik.

Ha a sötétből előjövő szem hirtelen egy fénylő testet pillant meg, akkor első pillantásra sokkal nagyobbnak fogja azt látni, mint hosszabb szemlélődés esetében.

A fénylő test mindkét szemmel nézve nagyobbnak és világosabbnak tűnik, mintha csak egy szemmel nézzük.

Ez a fénylő test kisebb kiterjedésűnek látszik, ha a szem egy apró lyukon át szemléli.

A hosszúkás alakú fénylő test kerekebbnek tűnik, ha a szemtől távol helyezkedik el.

Ha a szem éjszaka a fény és a macska szeme között helyezkedik el, akkor azt fogja látni, hogy a macska szemei izzanak.

Ugyanaz a szem a tárgyakat hol kisebbnek, hol nagyobbnak látja.

I.H.88.

Mivel a szem a lélek ablaka, a lélek mindig attól fél, hogy elveszíti őt. Annyira, hogy amikor valami olyasmi mozog előtte, amitől az ember megijed, akkor az kezével nem a szívéhez, az élet forrásához kap, nem is a fejét, az érzékek felettesének helyét védi, nem a halló-, a szagló- vagy az ízlelő érzéket, hanem rögtön a megrémített érzéket oltalmazza. Nem elég neki, hogy a szemeket lezárja, és a szemhéjakat a lehető legerősebben összeszorítja, amitől a szemek rögtön az ellenkező oldalra fordulnak, hanem nem tudván őket biztonságban, még egyik kezet is eléjük helyezi, a másikat pedig kinyújtja, hogy megvédje őt félelme tárgyától.

Továbbá a természet elrendelte, hogy az emberi szem szemhéjakkal csukódjon le, azért, hogy amikor az ember alszik, és nem tud rá vigyázni, nehogy megsértse valami.

C.119.

A természet a látóképességet nem egyenlő erősségűnek alkotta, hanem úgy, hogy annál nagyobb erőt kölcsönöz neki, minél közelebb van a középpontjához, ezt pedig azért tette, hogy a többi erőre vonatkozó törvényt ne szegje meg; mert ezek annál erősebben hatnak, minél közelebb vannak a középponthoz.

Ugyanez figyelhető meg a különböző testek taszítóerején és a mérleg karjain, amelyeket a súly annál lejjebb húz, minél közelebb van a tengelyhez. De ugyanez látható az oszlopokon, falakon és pilléreken, továbbá a meleg és minden más természeti erő esetében.

I.D.1.

A szükségszerűség azt bizonyítja, hogy a testek minden képe, amely a szemmel szemben található, két helyen metszi egymást. Az egyik metszéspont a pupillában található, a másik a kristálygömbben [a szem üvegtestében], ha pedig ez nem így volna, akkor a szem nem lenne képes olyan sok dolgot meglátni, mint amennyit valójában képes. Ez magától értetődik: mivel minden, egymást metsző vonal egyetlen pontban találkozik, hiszen a testeknek csupán a felülete látható, mivel ezeknek a körvonalait (a felület fordított definíciójának alapján) vonalak alkotják, és mivel a vonalnak minden legkisebb része egy ponttal egyenlő. Legkisebbnek azt nevezzük, ami olyan kicsi, hogy semmi más nem lehet kisebb nála, és ez a meghatározás illik a pontra. Lehetséges tehát, hogy egy kör egész kerülete a képét a metszéspontba vetíti, ezt bizonyítja ebből [a könyvből] a negyedik [tétel] is, amelyik azt mondja, hogy: "A képek összes legkisebb része áthatol egymáson, anélkül, hogy egymásban feloldódnának." Ez a levezetés a szemre is igaz. Még a legkisebb test képe sem hatol be a szembe anélkül, hogy a visszájára fordulna, mialatt pedig áthalad a kristálygömbön, még egyszer a visszájára fordul; ezért jelenhet meg a kép a szemben a valódi helyzetének megfelelően, ahogyan az adott tárgy a szemen kívül is elhelyezkedik. *

W.19 150.

Az idős emberek jobban látnak távolra, mint közelre, mert ugyanaz a tárgy, ha távolabb van, kisebb képet közvetít a szemhez, mint ha közel van. *

I.G.90.

Akusztika

A visszhang lehet folyamatos vagy szakadozott, egyszeres vagy többszörös, rövid vagy hosszú időtartamú, véges vagy végtelen hanghoz tartozó, közeli vagy távoli.

Folyamatos akkor, ha a bolthajtás, ahol a visszhang keletkezik, egyöntetűen homorú. Szakadozott a visszhang akkor, ha a hely, amely visszaveri, egyenetlen és darabos. Egyszeres, ha egyetlen helyről verődik vissza. Többszörös, ha több helyről verődik vissza. Hosszú, ha egy olyan harangban keletkezik, amelyet csak egy ütés ért, vagy ha egy kútban, vagy más üregben bolyong, vagy akár a felhők között, ahol a hang rendszeres távolságokra, vagyis rendszeres időközökre oszolva terjed tovább, és egyre gyengébbé válik, ha a közeg egyöntetű, és ahol ugyanúgy viselkedik, mint a körkörösen terjedő hullám a tóban.

Gyakorta a hang álhangként viselkedik, és nem onnan hallatszódik, mint ahol valójában keletkezett. Ez történt egyszer Ghiera d'Addában, ahol is az elharapódzó tűz a levegőben, tizenkét felhőben tizenkét ilyen álhangot hozott létre, anélkül, hogy az ember az okát észrevette volna.

C.77.

A kongás, amelyik bent marad a harangban, vagy legalábbis ott maradni látszik az ütközés után is, nem magában a harangban van, hanem a hallgató fülében. Ez a fül ugyanúgy megtartja magában és csak lassacskán veszíti el a hallott harangkondulás lenyomatát, ahogyan a szemből is csak fokozatosan tűnik el az a benyomás, amit a nap gyakorol rá, még azután is, amikor az ember már elfordította tekintetét a napról.

Ha a fenti állítás igaz volna, akkor nem tudnád a harangkongást rögtön megszüntetni azáltal, hogy a tenyereddel megérinted a harangot, különösen nem a hatás kezdetén; ha mégiscsak a fül őrizné meg a hangot, akkor teljesen hiábavaló volna a harangot megérinteni az ütés után. Mi azonban azt vesszük észre, hogy a kongás azonnal abbamarad, ha az ember ráfekteti a kezét arra, ami az ütést elszenvedte.

C.332.

Azt kérdezem, hogy egy gyengébb zaj, ami közelről hangzik fel, ugyanolyan hangos lehet-e, mint egy erősebb, ami viszont távolról hallatszik.

T.12.

Az én állításom szerint az üllő nem adhat ki hangot, mivel nincs felfüggesztve. A kalapács ellenben akkor ad hangot, amikor az ütközés után visszapattan. Ha a hangot az üllő bocsátaná ki, és ha minden kis kalapács alatt megszólalna, ahogyan a harang, amelyik mindig ugyanolyan mélységű hangot bocsát ki, még ha a legkülönbözőbb tárgyakkal ütközik is, ugyanúgy az üllőnek is a legkülönbözőbb kalapácsok ütése alatt is mindig ugyanazt a hangot kellene adnia. De mivel a különböző méretű kalapácsok esetében különböző hangokat hallasz, a hangnak a kalapácsban kell lennie és nem az üllőben.

T.64.

A bomba és a nyíl esetében a mozgó levegő erősebb hangot bocsát ki, mint a vele szemben álló levegő.

T.64.

Az ember, mivel a villámot előbb látja, a visszhang egyenletességéből meg tudja ítélni egy mennydörgés távolságát.

A hang egész marad akkor is, ha az egész fal veri vissza, de akkor is, ha a falnak csak egy része. Az a rész pedig, amelyik olyan formájú, hogy vissza tudja verni a hangot, annyi részletben adja vissza a hangot, ahány különböző helyen a hallgatók vannak.

A fül a hangok benyomását egyenes, görbe és megtört vonalakban kapja meg, és a megérkezésüket semmilyen kanyar sem tudja megakadályozni.

A harangra mért ütés rögtön otthagyja a lenyomatát, ahogyan a nap is a szemben vagy az illat a levegőben. Azt azonban meg kell vizsgálni, hogy az ütés lenyomata a harangban marad-e meg vagy a levegőben. Ezt pedig onnan tudhatod meg, hogy ha a füledet az ütés után a harang felszínére helyezed.

A harangra mért ütés egy másik hasonló harangot is megrezegtet, és halk hangot csal ki belőle, valamint egy lant megpengetett húrja is megrezegteti és megpendíti egy másik lant azonos hangfekvésű húrját. Meg fogod látni, hogyha a megpengetett húrnak megfelelő másik húrra egy szalmaszálat fektetsz.

I.A.19.

Ha megállítod a hajódat, és egy hosszú fúvócső hegyét a vízbe meríted, a másik végét pedig a füledhez tartod, meg fogod hallani még a tőled nagyon távoli hajó zaját is.

Ugyanezt úgy is meg kellene próbálnod, hogy a fúvócső hegyét a földre helyezed, és akkor meg fogod hallani még azt is, aki csak távolról halad el melletted.

I.B.6.

A visszhang, úgy vélem, ugyanúgy jut vissza a fülbe a visszaverődés után, ahogyan a tükörben való visszaverődés után a szembe jut vissza egy tárgy képe. És ahogyan a tárgyaknak ez a képe a tükörre vetül, és onnan hasonló szögben verődik vissza a szemhez, ugyanúgy ütközik bele a hang az üregbe, és az első visszaverődés után hasonló szögben jut vissza a fülbe.

I.C.16.

Miért van az, hogy a sebes szél, amelyik a nádasban süvít, magas hangot ad ki?

A szél, amelyik a nádasban süvít, annál mélyebb, illetve annál magasabb hangot bocsát ki, minél lassabb, illetve gyorsabb. Ezt észre lehet venni a trombiták vagy a kürtök hangjának változásain is, amelyeken nincsenek lukak, de az ajtók és ablakok repedésein átfújó szél hangján is. Ennek az oka a levegőben van, amelyben a hangszerből kijövő hang lesüllyed, és többé vagy kevésbé szétterül, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb erő hajtja ezt a levegőt.

I.E.4.

Vajon több gyenge hang együtt ugyanakkora zajt kelt-e, mint egyetlen erős?

I.A.23.

Ha az ember egy harangot, amelynek a hangja két mérföldre is elhallatszik, beolvasztana, és sok kicsi haranggá alakítana át, akkor ezeknek a hangja, még ha mind egyszerre szólnának is, nem jutna el olyan messzire, mint amikor még egyetlen harangot alkottak.

F.II.32.

Ha két egyforma alakú harangot öntesz, amelyek közül az egyik kétszer olyan nagy, de ugyanolyan nehéz, mint a másik, akkor a nagyobbiknak kétszer olyan mély hangja lesz.

F.III.5.

Ha egy ember lábujjhegyen ugrál, akkor a súlya nem kelt zajt.

T.5.

Megvizsgálhatod, hogy a hang, amit a legyek keltenek, a szárnyuktól származik, ha egy kicsit megnyesed őket, vagy még jobb, ha egy kis mézzel bekened, annyira, hogy ne akadályozd meg őket teljesen a repülésben. Meg fogod látni, hogy a szárnyuk mozgása által létrehozott hang rekedtebbé válik, és ez a hang annál mélyebbé válik, minél nehezebben tudják használni szárnyaikat.

W.A.15.

Egy a szél vagy egy ütés által keltett hang annál gyengébb, minél inkább eltávolodik az okától időben vagy térben.

A harangzúgás annál gyengébb lesz, minél több idő telik el, és ugyanezt a hatást váltja ki a kisebb vagy nagyobb távolság is.

I.H.72.

Asztronómia

Ha a csillagokat sugarak nélkül * nézed majd meg (például egy vékony tű hegyével fúrt apró lyukon keresztül, s ezt egészen a szemedhez közel helyezed), olyan kicsinek fogod látni ezeket a csillagokat, hogy semmi sem tűnik majd kisebbnek náluk: valójában a nagy távolság okozza kicsinységüket; jóllehet sokan vannak, mégis sokkalta nagyobbak, mint ez a csillag, vagyis a Föld a vizekkel együtt.

Most gondold el, milyennek tűnne a mi csillagunk oly nagy távolságból, és ítéld meg, mennyi csillag helyezkedhetne el széltében és hosszában eme két csillag között, amelyeket e sötét űrben elhintettek.

Nem tehetem, hogy ne feddjek meg sokakat a régiek közül, köztük Epikuroszt is, aki azt mondta, a Nap nagysága nem különbözik attól, mint amilyennek látszik; azt hiszem, erre a véleményre egy olyan fényforrás elképzelése révén jutott, amely a mi levegőnkben a középponttól mindig ugyanolyan távolságra van: aki látja, semmilyen távolságból sem látja kevésbé nagynak.

I.F.4-5.

Epikurosz talán úgy látta, hogy az oszlopok falra vetülő árnyékának átmérője ugyanakkora, mint a fal előtt álló oszlopoké, amelyektől az árnyék ered; mivel az árnyék vonala kiindulási helyétől a végéig paralelogrammát alkot, úgy tűnt neki, hogy a Nap is ezzel a paralelogrammával szemben áll, ezért nem lehet vastagabb az oszlopnál, és nem vette észre, hogy a Nap nagy távolsága miatt az árnyék zsugorodása nem érzékelhető.

Ha a Nap kisebb volna a Földnél, a mi féltekénk csillagainak nagy része fény nélkül maradna. (Epikurosz ellen, aki azt mondta, a Nap éppolyan nagy, mint amilyennek látszik.)

I.F.6.

Epikurosz azt mondja, a Nap éppen olyan, mint amilyennek látszik: körülbelül egy lábnyinak látszik, tehát annyinak is kell tartanunk. Az következne ebből, hogy amikor a Hold beárnyékolja a Napot, a Nap nem haladná meg az ő nagyságát, holott valójában meghaladja; vagyis, mivel a Hold kisebb, mint a Nap, a Hold kevesebb, mint egy láb, következésképp, amikor a mi világunk beárnyékolja a Holdat, kisebb lenne még egy lábujjnál is. Ebből kifolyólag, ha a Nap egy lábnyi, a mi Földünk pedig gúla lakú árnyékot vet a Holdra, akkor szükségszerű, hogy a fényforrás, ami a gúla alakú árnyékot okozza, nagyobb legyen, mint az átlátszatlan test, amely az árnyékot veti.

I.F.8.

Mérd meg, hányszor jelenne meg a Nap a maga huszonnégy órás pályáján!. Ebből kitűnik majd, amit Epikurosz mondott, hogy a Nap akkora, amekkorának látszik, hogy - mivel a Nap átmérője egy lábnyinak tűnik, és huszonnégy órás pályáján ezerszer férne el - ezer lábnyi utat tenne meg, azaz ötszáz karnyit, ami egy hatod mérföld.

Így a nappal és az éjszaka között a Nap egy hatod mérföldet tenne meg, s a Nap eme tiszteletreméltó csigája egy óra alatt huszonöt karnyi utat tenne meg!

I.F.10.

Először határozd meg, mi a szem.

Azután mutasd meg, hogy minden csillag rezgése a szemből ered; valamint miért erősebb egyik csillag rezgése a másikénál; és hogyan erednek a csillagok sugarai a szemből. Én azt mondom, hogy ha a rezgés a csillagokban menne végbe, mint ahogy látszik, akkor a rezgésnek akkora kiterjedése lenne, amekkora a csillag teste; tehát ha nagyobb a Földnél, akkor az egy pillanat alatt végzett mozgásnak gyorsan a kétszeresére kellene növelnie a csillag nagyságát; azután bizonyítsd, hogy a tűz széleivel határos levegőn keresztül, illetve a tűz saját határain keresztül hatoló napsugarak hordozzák az égitestekhez való hasonlatosságot, amelyek felkelésük és lenyugvásuk idején nagynak, ám az ég közepén haladva kicsinek tűnnek.

I.F.25.

A Napról

Azt mondják, hogy a Nap nem meleg, mert színe nem a tűzéhez hasonlatos, hanem sokkal fehérebb és világosabb annál. Ezeknek pedig azt lehet válaszolni, hogy minél melegebb a folyékony bronz, színe annál inkább hasonlít a Napéhoz, s minél kevésbé meleg, annál inkább a tűzéhez.

I.F.34.

A Föld nincs ugyanis a Nap körének középpontjában, sem a világ középpontjában, középpontjában áll azonban saját elemeinek, hozzákötött társainak; s ha valaki a Holdban lenne, amely a Nappal együtt fölöttünk * található, ez a mi Földünk a víz elemével éppen olyannak tűnne számára, mint a Hold a mi számunkra.

F.41.

Minden hangot a tömör testbe ütköző levegő okoz, ha pedig két súlyos test között jön létre, akkor az őket körülvevő levegő a közvetítő, s az effajta súrlódás elkoptatja a súrlódó testeket: ebből következik, hogy a szférák súrlódáskor, mivel nincs közöttük levegő, nem képeznek hangot. * De ha az effajta súrlódás igaz is volna, annyi évszázad alatt, ahányszor a szférák körülfordultak, már elkoptak volna a mérhetetlen gyors mozgásban, amelyet minden nap végeznek; és ha képeznének is hangot, az nem tudna továbbterjedni, mert a víz alatti ütés által keltett hang csak egész kicsit hallatszik, tömör testben pedig csak alig vagy egyáltalán nem hallatszódna.

I.F.56.

[Maguktól fényesek-e a planéták, vagy a Naptól?]

Azt mondják, saját maguktól, s hozzáfűzik, hogy ha a Vénusznak és a Merkúrnak nem lenne saját fénye, akkor, ha a szemünk és a Nap közé kerülnek, éppen annyit fednének el a Napból, amennyit eltakarnának a szemünkből. - Ez azonban téves, hiszen kipróbált dolog, hogy ha egy sötét tárgyat egy fényes elé teszünk, akkor a fényes tárgy kilátszó oldalsó sugarai teljes egészében körbeveszik és átragyogják úgy, hogy láthatatlan marad. Bizonyítja ezt az is, amikor a Napot nagy távolságból egy növény levél nélküli ágain keresztül szemléljük, s az ágak semennyit sem takarnak el a Napból szemünk elől.

Hasonló történik az előbb említett planéták esetében is, amelyek habár saját maguktól fény nélkül valók, semmit sem takarnak el, ahogy mondva van, szemünk elől a Napból.

Második bizonyíték. Azt mondják, az éjszakai csillagok annál fényesebbek, minél magasabban vannak; s ha fényük nem saját maguktól eredne, akkor az árnyék, amelyet a köztük és a Nap között lévő Föld vet rájuk, elsötétítené őket, és sem ők nem látnák a Napot, sem a naptest őket. - Ezek azonban nem veszik figyelembe, hogy a Föld gúla alakú árnyéka sok csillaghoz nem ér el, amelyekhez pedig eljut, ott a háromszög már oly mértékben kisebbedett, hogy a csillag testéből csak keveset takar el, a többi részt pedig megvilágítja a Nap. *

I.F.57.

Semmilyen tömör anyag sem könnyebb a levegőnél.

Bizonyítottuk, hogy a Hold ragyogó része víz, amely visszatükrözi a Nap testét, vagyis visszaveri a tőle kapott sugarakat, s ha ennek a víznek nem volnának hullámai, akkor egészen kicsinek tűnne, ám ragyogásban szinte a Naphoz lenne hasonlatos. Most azt kell bizonyítani, hogy a Hold súlyos-e vagy könnyű; mert ha súlyos volna - elismerve, hogy a Földtől felfelé minél magasabban van valami, annál könnyebbnek is kell lennie; ezáltal lehet, hogy a víz könnyebb a földnél, a levegő a víznél, a tűz a levegőnél és így tovább sorjában - továbbá ha tömörnek tűnne, mint a Föld, s ebből adódóan súlya is volna , akkor az űr, amelyben található, nem tudná megtartani, s következésképpen a világegyetem középpontja felé esne és egyesülne a Földdel. De ha ő nem is, legalább a rajta található víz lezuhanna, s a középpont felé esve csupaszon és ragyogás nélkül hagyná a Holdat. Az, hogy mindez nem következik be, habár a józan ész kilátásba helyezi, azt bizonyítja, hogy a Holdat saját elemei veszik körül, vagyis a víz, a levegő és a tűz, s általuk saját maga tartja fenn magát az űrben, ahogyan azt a mi Földünk is teszi saját elemeivel ebben a másik űrben, s a súllyal rendelkező testek az ő elemeiben ugyanúgy viselkednek, ahogyan más súllyal rendelkező testek a mi elemeinkben. *

L.2.

Botanika

Ha a fa valamely részén a kéreg megsérül, akkor a természet, amely a fáról gondoskodik, a sérült helyre jóval több tápláló nedvet irányít, mint más részekre. Olyannyira, hogy a korábban kéreg nélküli helyen jóval vastagabb kéreg keletkezik, mint bárhol másutt. Az éltető nedv ugyanis annyira mozgékony, hogy a segítségre szoruló helyre érve egy része feltör, ahogyan a felpattanó labda, hevesen bugyog és kicsordul, miként a forrásban lévő víz.

C.76.

A természet számos növénynél úgy rendezte el az utolsó ágak leveleit, hogy mindig a hatodik kerüljön éppen az első fölé, és így tovább, ha semmi sem akadályozza meg a szabályt érvényesülését.

Ezt pedig a növény kettős hasznára rendezte így: az egyik, hogy amikor a következő évben a rügyből, vagy a szemből kinő az új ág vagy gyümölcs, amelyik a levél nyele fölött helyezkedik el, a víz, amely az ágat füröszti, le tudjon csorogni, hogy a rügyet táplálja, és a vízcseppek össze tudjanak gyűlni abban a mélyedésben, amelyikből a levél kinő.

A második haszna pedig az, hogy a következő évben kinövő ágak nem takarják el az előzőt, mert az öt ág ötféle irányban nő.

I.G.16.

A levél mindig a színét fordítja az ég felé, hogy teljes felületével minél jobban be tudja fogadni a harmatot, amely lassan ereszkedik alá a levegőből. És ezek a levelek azért, hogy az egyik minél kevésbé takarja a másikat, úgy helyezkednek el a növényen, hogy csak minden harmadik levél kerül egymás fölé, ahogyan azt a borostyánnál is látni, ami beborítja a falakat. Ez a hármas elhelyezkedés két dologra szolgál, az egyik, hogy a levegő és a nap behatolhasson a meghagyott hézagokba, a másik ok pedig az, hogy a legfelső levélről lehulló vízcsepp rá tudjon esni a negyedikre vagy más növények esetében a hatodikra.

I.G.27.

A levelek színe az ég felé fordul, hogy az este leszálló harmatból fel tudják venni a tápanyagokat.

A nap életet és erőt ad a növényeknek, a föld pedig nedvességével táplálja őket. Ennek az esetnek a kapcsán kipróbáltam egyszer, hogy egy töknek csak egy egészen kicsike gyökerét hagytam meg, és azután csak vízzel tápláltam. Ez a tök pedig minden gyümölcsét, amit csak hozni tudott, megérlelte, vagyis ötven tököt, méghozzá hosszúkásakat. Gondosan megvizsgáltam ezt a folyamatot, és rájöttem, hogy az éji harmat volt az, ami a nagy levelek tövén keresztül nedvességével bőségesen táplálta a növényt és gyermekeit, vagyis a magokat, amelyekből később a sarjak kifejlődtek. *

I.G.32.

Minden ág és minden szár a levelek tövénél bújik ki, amelyek anyaként gondoskodnak róluk. Elvezetik hozzájuk az esővizet és a harmat nedvességét, ami éjszaka ereszkedik le, és gyakran megóvják őket a nap égető sugaraitól.

I.G.33.

Ha az ember úgy veti el a puszpángmagokat, hogy azok érintkeznek egymással, majd egy lukakkal teli deszkával letakarja, és hagyja kicsírázni őket, akkor ezek a csírázó magvak összenőnek, és szép kis köteget alkotnak majd. Ha pedig a különböző magokat összekevered, úgy fog kinézni ez a köteg, mint egy jáspis.

C.76.

A kiterebélyesedő növényeken a törzs és az ágak által bezárt szög annál tompább, minél mélyebben van az ágak töve, vagyis minél közelebb van a fa vastagabb és öregebb részéhez. Ennek megfelelően a fa fiatalabb részén az ágak által bezárt szög hegyesebb.

A fák alsó ágai, amelyeken nagy levelek és nehéz gyümölcsök vannak, mint a diófa, a fügefa és hasonlók esetében, mindig a föld felé hajlanak.

Az új ágak mindig a levelek felett sarjadnak ki.

I.E.6.

A szilfának ezen az ágán a legnagyobb vessző elöl van, a legkisebb pedig az első és az utolsó, abban az esetben, ha a főág egyenes.

A távolság az egyik levél nyelétől a következőig körülbelül a fele a levél leghosszabb részének, csak valamivel kevesebb, mivel a levelek hézagot alkotnak, ami körülbelül a levél szélességének harmadrészét teszi ki.

A szilfa ágainak végén több levél van, mint az elején, ezeknek a szélessége pedig, egy és ugyanazon oldalról nézve, alig különbözik.

I.G.27.

Figyeld meg a bodzafa alsó ágán, amelyen a levelek kettesével egymással szemben nőnek, hogy az új hajtás egyenesen az ég felé mered. Ez a szabály mindig érvényesül, és a nagyobb levelek a hajtás vastagabb részén, a kisebbek pedig a vékonyabbikon helyezkednek el, vagyis a csúccsal szemben.

I.G.29.

Minden magnak van köldöke, ami kifakad, ha a mag megérett. Ugyanúgy van méhük és méhlepényük, ahogy azt a fűfélék és minden hüvelyben növekedő mag mutatja. De azoknak, amelyeknek héjuk van, mint a mogyorónak, a pisztáciának és hasonlóknak, hosszú a köldökük, és zsenge korukban látható.

W./Quaderni III/9.

Minden gally, ami a törzs közepén nő, kiszárad a túl nagy árnyék miatt és lehullik. Az ágszerkezetnek csak az a része él tovább, amelyik a fa tetején található.

B.180.

Ágszerkezet tekintetében a cseresznyefának ugyanolyan a természete, mint a fenyőnek, vagyis az ágak fokozatosan nőnek a törzs körül, négyen, öten, vagy hatan egymással szemben, az ágak összessége pedig a fa közepétől fölfelé egy egyenlő oldalú háromszöget alkot. A dió és a tölgy ágai viszont egy félgömböt formáznak a fa középétől fölfelé.

I.G.51.

Minden virág, amelyik a napot látja, megérleli a magjait, a többi viszont, vagyis azok, amelyek a nap fényének csak a visszatükröződését látják, nem.

I.G.37.

Általában a fáknak szinte minden egyenes része úgy fordul, hogy a kifelé domborodó oldaluk dél felé nézzen, és a déli oldalon található ágak hosszabbak, vastagabbak és sűrűbben állnak, mint az északiak. Ez amiatt van, hogy a nap a nedveket a fának ahhoz a felszínéhez vonzza, amelyik hozzá közelebb van. Ez azoknál a fáknál figyelhető meg, amelyeket gyakran megnyesnek, mert azok minden harmadik évben újra kihajtanak. Valamint akkor vehető észre, ha más fák nem fogják el előlük a napot.

I.G.36.

A szil egy adott évben az utolsó ágat mindig hosszabbra növeszti, mint azt, amelyik alatta van. Azért rendelte ezt így a természet, mert a felső ágak azok, amelyek a fa kerületét megnövelik, az alsóbb ágaknak pedig el kell száradniuk, mert árnyékban vannak, és mert a növekedésük megakadályozza a napsugarak és a levegő bejutását.

Az alacsonyabban lévő fő ágak mindig jobban lefelé fordulnak, mint a magasabban lévők, azért, mert ők ferdébbek a fentieknél, de azért is, mert nagyobbak és öregebbek, valamint azért, hogy levegőhöz jussanak, és kikerüljenek az árnyékból.

I.G.36.

A fiatalabb fák levelei áttetszőbbek, kérgük pedig simább, mint az öregebbeké.

I.G.8.

Geológia és fizikai földrajz

A hamis természetmagyarázók azt állítják, hogy a higany minden fémben megtalálható alapanyag. Csakhogy azt elfelejtik, hogy a természet a dolgok különbözősége szerint, amelyeket létre akar hozni, az alapanyagokat is különbözőképpen választja meg. *

C.76.

A vízfolyások különböző nehézségű anyagokat hordanak el. Ezek annál messzebbre kerülnek a helyüktől, minél könnyebbek, és annál közelebb maradnak a meder aljához, minél nehezebbek, legmesszebb pedig az az anyag kerül, amelyiket a víz a legnagyobb erővel sodorja.

De ha ez az erő annyira elfogy, hogy nem tudja többé legyőzni a kavics ellenállását, akkor a kavics fekve marad, és megtöri a víz egyenes mozgását, ami őt arra a helyre sodorta. A víz, ami az így felhalmozott kavicsba beleütközik, oldalra szökken, és egy másik, eddig érintetlenbe ütközik, és újabb földdarabot sodor magával a medréből. Azok a helyek, amely fölött korábban az említett folyó folyt, elhagyatnak, és lassacskán feltöltik őket az új földdarabok azokból a zavaros vizekből, amelyek az idők folyamán ezeken a helyeken megrekedtek.

C.77.

A magasan fekvő, nagy völgyek kijáratait azoknak a hegyeknek a beomlása torlaszolta el, amelyek alapjaiknál roskadtak össze, mert azt a lábuknál tovasiető folyók szakadatlan, sebes folyása tönkretette.

Ez az oka, hogy a víztükör egész tavak kialakulásáig emelkedik, és hogy magasan fekvő helyeken új források és folyók törnek fel. *

C.84.

A tenger apálya és dagálya a földet minden elemével együtt folyamatosan elhúzza az elemek középpontjától. Ezt bizonyítja ennek [a könyvnek] az első [tétele], amelyik kimondja, hogy a világ középpontja arra irányul, ami nála magasabban fekszik, mivel egyetlen mélyedés sincs nála mélyebben. A világ középpontja önmagában mozdulatlan, de a hely, ahol található, állandó mozgásban van, igaz ugyan, hogy különböző irányokba mozog. A világ középpontja tehát állandóan változtatja a helyét, de ezek közül a változások közül az egyik lassabban megy végbe, mint a másik, mert az egyik minden hatodik órában bekövetkezik, a másik pár ezer évente. *

Ez a hatóránkénti változás a tenger apályából és dagályából ered, a másik viszont a hegyek elhordásából, amit a vizek mozgása okoz, akár az esőzés, akár a folyók szakadatlan folyása révén. A hely változik a világ középpontjára vonatkozóan, és nem a középpont a helyre vonatkozóan, mivel ez a középpont mozdulatlan, a hely pedig mindig egyenes vonalú mozgást végez, sohasem lehet ez a mozgás görbe vonalú.

C.102.

Az esőzések jobban megrongálják a hegyek alapjait, mint a csúcsokat, mégpedig két okból:

Az első, hogy az eső abban az esetben, ha azonos magasságból esik, nagyobb erővel csapódik be a hegy lábánál, mint a csúcsán, mégpedig ennek [a könyvnek] a hetedik [tétele] alapján, amelyik kimondja, hogy: "A nehéz test annál gyorsabb lesz, minél tovább zuhan a levegőben, és minél gyorsabb, annál nehezebb lesz." * Mivel a hegy lába és a felhő közötti távolság nagyobb, mint a felhő és a hegy csúcsa közötti, az eső a hegy lábánál, ahogy elhangzott, nehezebb és erősebb, mint a hegy csúcsán, és fokról fokra annál kevésbé romboló hatású, minél kevesebbet zuhan.

A második ok, hogy a hegy közepéről a hegy lábához lezúduló víz mennyisége kisebb, mint a hegy csúcsáról a hegy említett közepére lezúduló vízé, és ezzel a tételünket bizonyítottuk.

A völgyek az idő előrehaladtával egyre szélesebbek, de egyre kevésbé mélyek lesznek, mert az eső épp olyan sok földet sodor magával, mint amennyit a folyó elhord, igaz ugyan, hogy egyik helyen többet, másutt kevesebbet.

C.160.

A kőzetet a vízfolyások hozzák létre.

A kőzet rétegesen vagy, helyesebben mondva, fokozatosan képződik, a vízfolyásokban előforduló üledék lerakódása szerint.

Kőzet csak ott található, ahol korábban tenger vagy tó volt.

A vízfolyások elsodorják a kavicszátonyokat, és végül felaprózzák őket.

A kavics annál finomabb, minél közelebb ér az őt létrehozó folyó a tengerbe.

A kőzet annál keményebb, minél távolabb került az alapjától.

A kőzet erei a repedések, amelyek akkor keletkeznek, amikor a rétegek kiszáradnak és elveszítik nedvességüket, mire ezeket a repedéseket betöltené valamely finom anyag.

Azok a vizek, amelyeknek a hordaléka finom, kevésbé észrevehető, azon az oldalon hoznak létre kőzetet, amelyiken lassabb a folyásuk.

Hatalmas folyamok hömpölyögnek a föld alatt.

Ott, ahol a lakosok közel vannak, több üledéket tesznek le a folyók, mint ott, ahol teremtett lélek sincs, mivel azokon a vidékeken megművelik a hegyeket és a dombokat, és az esőzések könnyebben elhordják a felázott földet, mint a kemény, gyomoktól átszőtt talajt

A folyók vize nem a tengerből jön, hanem a felhőkből.

A kövek kölcsönös súrlódása a folyók által kiásott mederben lecsiszolja a kő sarkait.

Minden beltengert, és a tengeri öblöket is, a tengerbe ömlő folyók hozzák létre.

A hegyeket a vízfolyások hozzák létre.

A hegyeket az esőzések és a folyók hordják el.

A hegyek csúcsai maradandóbbak és tartósabbak, mert ezeket egész télen hó borítja.

A hegyek alapja mindig egyre keskenyebb.

A hegyek mindig egyre meredekebbek.

A folyók mindig egyre jobban elmélyítik medrüket, kivéve ott, ahol eltorlaszolják őket, mert ott éppen az ellenkezőjét teszik.

A tavak a hegyekben keletkeznek a hegyomlások következtében, amelyek elzárják a völgyeket.

A tavak vagy a vízfolyások miatt pusztulnak le, amelyek elhordják a partjaikat, vagy a hegyek miatt, amelyek létrehozták őket.

A beltengerek egyre kisebbek lesznek.

A beltengerek kialakulása a hegyek beomlásának köszönhető, amelyeket a vízfolyások aláásnak.

A völgyek mind szélességüket, mind hosszúságukat tekintve szakadatlanul nőnek.

C.160.

Ugyanolyan mennyiségű víz és kőzet súlya között szinte végtelen a súlykülönbség, vagyis ugyanolyan sok köztük a különbség a súlyuk tekintetében, mint a sűrűségük tekintetében. Ezért lehet az, hogy ha az ember a tiszta vízbe egészen kis mennyiségű földet kever, majd ezt lassanként tovább növeli, mígnem iszap keletkezik, ez az iszap egyre szilárdabbá válik, míg végül kemény föld lesz belőle, ez pedig azután kemény kőzetté szilárdul, sőt, elmehet egészen a fémig. *

C.367.

Azt mondom, hogy az özönvíz nem hordhatta a tengerben született dolgokat a hegyekre, mert még a háborgó tenger hullámai sem érhettek el az említett helyekre; ily mértékű hullámzás nem jöhet létre, mert akkor vákuum keletkezne.

Ha erre azt mondanád: - a levegő kitöltené - mi már bizonyítottuk, hogy a nehezebb nem marad meg a könnyebb tetején, amiből szükségszerűen következik, hogy az özönvizet az esővíz okozta; ha pedig így van, akkor minden víz a tengerbe, nem pedig a tengerből a hegyek felé futna; és ha a tenger felé futnak, akkor a kagyló- és csigahéjakat a partról a tengerbe sodornák, nem pedig kifelé.

Ha erre azt mondanád: - az esővíztől felduzzadt tenger hordta ezeket a kagylókat és csigákat oly magasra - már mondtuk, hogy a víznél nehezebb dolgok nem úsznak a víz felszínén, hanem a mélyén találhatók, ahonnan nem is mozdulnak el, hacsak nem a hullámok lökésére.

S ha azt mondod, a hullámok vitték őket a magas helyekre, már bizonyítottuk, hogy nagy mélységben a hullámok a fenti mozgással ellentétes irányba tartanak, ami jól látható, amikor a parthoz közeli talaj felkavarodik a tengerben.

A víznél könnyebb dolog együtt mozog a hullámmal, s a legfelső hullám a part legmagasabb részén teszi le. A víznél nehezebb dolgot a hullám a mélybe löki, ezért az a tenger fenekén mozog. Ebből a két következtetésből, amelyeket a maguk helyén teljes mértékben bizonyítani fogunk, azt vonjuk le, hogy a felszíni hullámzás nem hordhat kagylókat és csigákat, mert azok nehezebbek a víznél.

Amikor az özönvíz három-, négyszáz mérföldnyi távolságra vitte a kagylókat, akkor egyéb dolgokkal együtt kellett volna vinnie őket, össze-vissza kupacokban: mi pedig osztrigákat látunk olyan távolságban, tintahalakat és különböző kagylóféléket külön-külön csoportokban, s mind együtt haltak meg; a magányos kagylók pedig olyan távolságra találhatók egymástól, ahogyan azt a tengerparton nap mint nap látni!

S ha hatalmas osztrigákat találunk együtt, köztük olyanokat is, amelyeknek köpenye még nem nyílt szét, az azt jelenti, hogy még életükben hagyta itt őket a tenger, amikor a Gibraltári-szoros megnyílt. *

L.9.

A hullám a tenger bőre alatt szétoszlik, az előtte képződő habot pedig teljes egészében maga mögött hagyja.

A part felé igyekvő hullámok közötti vízfelület felszíne fényes és sima, amiatt, hogy a nagyobb hullámok gyorsabbak a kisebbeknél, amelyekből a tenger együttes felülete áll. Miközben ezek a nagyobb hullámok a tenger felszínét maguk után húzzák, a hullámról leválik az első hab, és ott esik le, ahová a másik éppen siet.

A hullám mögött visszamaradó hab alakja mindig háromszögletű, szögét pedig az az első hab alkotja, amelyik éppen a hullám futása előtt hullik alá.

C.63.

Megállapítom, hogy a szárazföldi síkságokat egykor teljes egészükben sós víz töltötte meg, illetve borította, és hogy a hegységek, a föld csontjai, széles alapjaikból emelkedtek ki magasan a levegőbe, és mindenütt vastag földtömeg borította őket. Később a gyakori esőzések, amelyek megárasztották a folyókat, részben a felszínre mosták a hegységek magas csúcsait. Ezért veszi most levegő körül a kőzetet, a talaj pedig ezektől a helyektől felpuhul. Nos, a földtömegek a hegyek magas csúcsairól már régen lecsúsztak az alapokhoz, emiatt emelkedett egyre az alapokat körülvevő tengerek feneke, és emiatt emelkedtek ki a síkságok, és szorították vissza messze néhány helyen a tengert.

A víz elhordja a hegyeket és feltölti a völgyeket, és ha elegendő ereje lenne, a föld egészéből tökéletes gömböt formálna. *

C.126.

A terméketlen föld járataiban folyó vizek mozgása is éltetően hat a földre.

Ahogyan a szőlőtőkében elosztott nedvek is fölfelé áramlanak, és a megmetszett helyeken kicsordulnak, ugyanúgy emelkedik fel a víz is, és csordul ki a hegyek legmagasabb csúcsainak hasadékaiból.

Ahogyan a megmetszett szőlőtőkéből a nedv a föld középpontja felé törekszik és oda csurog, ugyanúgy a víz, amelyik a hegyek csúcsából tör elő, magától e felé a középpont felé folyik. *

És ahogyan a megmetszett szőlőtőkéből kifolyó víz ugyanennek a tőkének a gyökereire csöpög, felszívódik, újra felemelkedik, és visszatér ugyanahhoz a vágáshoz, úgy tér vissza a magasba a hegycsúcsokból kifolyó és a föld járataiba beszivárgó víz is.

C.309.

A víz, ami a legmagasabb hegységekben található, nem a nap meleg révén került oda, hiszen ez a meleg nem hatol le a mélybe, ahogy az a Vernia-sziklán látszik. Ott a nap még a legnagyobb nyári hőségben sem tudja megolvasztani a jeget, ellenkezőleg, a szikla üregeiben a télről ottmaradt jég ugyanúgy megmarad. És az Alpok északi oldalán, ahová a nap nem ér el, soha nem olvad el a jég, mert a nap melege még a hegyek csekélyke vastagságán sem tud áthatolni. Tehát azon a hatalmas űrön, ami a magas hegycsúcsok és a víz szférájának mélye között van, még kevésbé tud a nap melege áthatolni, hiszen ahhoz a hegy alatt még egy ugyanolyan hegyen kellene áthatolnia.

Ha azt mondanád, hogy a föld úgy viselkedik, mint egy félig vízbe mártott szivacs, ami felszívja a vizet, és hogy a víz a szivacs legmagasabb pontjáig emelkedik, arra az lenne a válasz: Igaz, hogy a víz magától emelkedik a szivacs legmagasabb pontjáig, onnan azonban nem folyik ki, hacsak valami ki nem préseli. A hegyek legmagasabb pontján viszont éppen az ellenkezőjét látja az ember, mivel ott mindig magától folyik a víz, anélkül, hogy valami kipréselné.

Ahogyan a hópelyhek különböző domborulatokra hullanak, és azokat lejtésüktől függően különböző vastagságban fedik be, ugyanúgy süllyednek le és fedik be a megáradt folyók által elsodort földdarabkák is, a vizek lecsendesedése után, a meder különböző domborulatait, ahogy azt a fent említett hasonlat szemlélteti.

C.383.

A hegycsúcsok az idők folyamán egyre magasabbak lesznek.

A hegyek szemben lévő oldalai egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

A víz szférája fölött lévő völgyek mélye az idők folyamán egyre közelebb kerül a világ középpontjához.

Miközben a völgyek süllyednek, a hegyek emelkednek.

A hegyek alapja egyre keskenyebb lesz.

Minél mélyebbre süllyednek a völgyek, annál jobban és annál rövidebb idő alatt hordja el a víz az oldalaikat.

I.L.76.

Néhányan azt állítják, hogy a szárazföld, amit a víz szabadon hagyott, sokkal kevesebb, mint az, amit víz borít. De azt az óriási méretű, 7000 mérföldes átmérőt tekintetbe véve, ami a Földnek van, az ember kikövetkeztetheti, hogy a vizet, amelynek mélysége szinte mindenhol igen csekély, súlyban nem lehet a földdel összehasonlítani.

Erre azt lehet válaszolni, hogy ha a levegőben eloszló víz a levegő hideg tartományaiba emelkedik és ott összesűrűsödik, akkor igen nagy lesz a súlya, és hatalmas áradatként zúdul alá. Továbbá honnan tudjuk mi azt, hogy vajon nincsenek-e a Földnek óriási üregei és víztárolói, és hogy a számtalan ér nem tartalmaz-e épp olyan sok vizet, mint amennyit a folyók kialakulásánál leadni látunk?

L.35.

Itt találkozik össze a b vonalban a két vízáramlat, és az összeütközés következtében mindketten teljes fordulatot tesznek, hiszen a felszíntől a meder alja felé lökik egymást.

Kialakulása után ezt az örvényt az utána tóduló víztömeg eltávolítja keletkezési helyétől. Helyváltoztatás közben ez az örvény kétféle mozgást vesz fel, mégpedig a középpontja körüli természetes mozgását, és azt, amelyiket egy adott hely és egy másik között végez. Ez tehát egy egyenes vonalú- és egy körmozgás, amelyek, ha vízben vagy levegőben mennek végbe, horzsolásokat és nagy üregeket hoznak létre.

Ha az áramlatok ugyanolyan erősek, akkor a víztömegek találkozásakor egyenes vonalú örvény alakul ki. De ha az áramlatok nem egyformán erősek, akkor az ütközés a vízörvényt a kevésbé erős áramlat széle felé nyomja. Mivel az örvény ezzel a kétféle mozgással, vagyis az egyenes vonalúval és a körmozgással, lefelé tart, és kivájja a parti töltés alsóbb rétegeit, az eddig rajtuk támaszkodó felsőbb rétegeket, amelyek a beomlás miatt elvesztik alapjukat, szintén tönkreteszi.

Ha az áramlatok nem egyformán erősek, a találkozásuknál örvények keletkeznek, és a kevésbé erős áramlat mélyebben kialakuló örvényének karjai hatolnak majd a magasabban lévő, vagyis az erősebb áramlat által létrehozott örvény karjai alá.

Ha a nagyobb erejű áramlat csekélyebb erejűvel találkozik, akkor az örvény tengelye elhajlik, és domború ívével a csekélyebb erejű víztömegbe hatol.

Abban az esetben, ha az örvény tengelyének domború íve behatol a kisebb erejű áramlatba, akkor ez a gyengébb áramlat mozgás nélkül ezen a határon marad, megduzzad, felemelkedik, és ezáltal súlyra tesz szert. Ezért, vagyis a megszerzett súly miatt, megnő az ereje, és az áramlat felé nyomul, amelyik az előbb még őt szorította ki a helyéről, annyira, hogy az örvény tengelye az ellenkező oldal felé hajlik. Ahol korábban domború volt, ott most homorú lesz, így szorítja ki a helyéről először az erősebb áramlat a gyengébbet, majd a gyengébb az erősebbet, a gyengébb pedig annál inkább eltolódik, minél kisebb erővel rendelkezik.

C.77.

Topográfia

A Como-tó felett, Németországgal szemben fekszik a Chiavenna-völgy, amelyen keresztül a Mera folyó ebbe a tóba folyik. Itt kopár, nagyon magas hegyeket találni, óriási szakadékokkal. Ezekben a hegyekben a vízimadarakat "búvárnak" nevezik, fenyő, vörösfenyő és erdei fenyő nő errefelé, de élnek itt dámvadak, kőszáli kecskék, zergék és félelmetes medvék is. Itt csak négykézláb lehet közlekedni. Hóesés idején a parasztok furfangosan érik el, hogy a medvék lezuhanjanak a meredek sziklákon. A folyót közre veszik a szorosan egymáshoz préselt hegyek, amelyek jobbra és balra, 20 mérföldre terjednek ki, mind a már említett úton és módon. Mérföldről mérföldre találni kellemes vendégfogadókat. Följebb pedig, az említett folyón 400 rőfnyi vízeséseket is találni, amelyek szépséges látványt nyújtanak. Már 4 szoldóért jót lehet enni és inni. Ezen a folyón nagyon sok fát szállítanak a völgybe.

Bellagio várával szemben található a Lacci nevezetű folyó, amelyik a forrásból, ahonnan ered, elképzelhetetlenül hangos zúgással és dübörgéssel zuhan 100 rőfnyi magasságból függőlegesen a tóba. Ez a folyó csak augusztusban és szeptemberben folyik.

Ha az ember Lecco felé veszi az útját, akkor a Sasina völgyében, Vimognio és Introbbio között a jobb oldalon a Trosa folyóhoz ér, ami egy nagyon magas sziklából zúdul alá, a zuhanás következtében pedig eltűnik a talajban, vagyis a folyó ott megszűnik. Három mérfölddel feljebb, egy bizonyos Prato San Pietro nevű hely közelében ott találja az ember a réz- és ezüstbányák épületeit, sőt ércereket és mindféle különleges képződményeket is. A legmagasabb hegy, amelyik ezen a környéken található, a Grignia, ez pedig teljesen kopár.

C.214.

A Földközi-tengert, mintha egy Ázsia, Afrika és Európa közötti óriási folyam volna, hozzávetőlegesen háromszáz hatalmas folyó gyarapítja, és ezen kívül még az esővíz, ami 3000 mérföldnyi területen hullik belé. Saját vizét csakúgy, ahogyan azokat, amelyeket felvesz, a nagy óceánnak adja le, ez pedig kétségtelenül kevesebbet ad le a Földközi-tengernek, mint amennyit felvesz, * mert belőle sok földalatti vízér indul ki, amelyek a föld mélyén át folynak, és éltetik ezt a földön zajló nyüzsgést. Igen, ennek így kell lennie, mert a Földközi-tenger felszíne távolabb van a világ középpontjától, mint az óceán felszíne, ahogyan ezt az én második [tételem] bizonyítja. Ezenkívül a nap melege folyamatosan nagyon sokat elpárologtat a Földközi-tenger vizéből, ezért a már említett esőzések révén ez a tenger csak kevésbé tud gyarapodni a fent nevezett vizeknek az óceánba történő leadásával, és a nap melege vagy a száraz széláramlatok által okozott párolgással pedig csak keveset tud leadni.

C.273.

A víz szférája tökéletes gömb alakra törekszik, és az a rész, amelyik a közös vízfelszínből kiemelkedik, nem tud ott megmaradni, hanem rövid időn belül kisimul. És ha azt szeretnéd elérni, hogy a víz az egyik oldalra húzódjon, hogy helyet engedjen a szárazföldnek és szabaddá tegye, ez lehetetlen lenne, mert a víz abban az esetben is meg akarná tartani gömb alakját. A víz ugyanis, ami Szíriából jön, mélyen helyezkedne el, Aritellánál pedig, egy szigetnél, amelyik a Gibraltári-szorostól négyszáz mérföldre található, a szíriai partoktól 3400 mérföldnyire lévő tenger magas lenne. Egyébként a víz ennél a szigetnél nagyon sekély, és még mögötte is csak igen csekély mélységről tesz tanúbizonyságot.

C.246.

Amboise-nak van egy királyi forrása, víz azonban nincs benne.

C.269.

Chiaravallei toronyóra, amely mutatja a holdat, a napot, az órákat és a perceket.

C.399.

Csak azokban a tengerekben uralkodik áramlás, amelyek a világtengerrel összeköttetésben állnak. A Kaszpi-tengerben és a mocsarakban nincs áramlás; az Indiai-óceán viszont kelet felé áramlik, a nyugaton fekvő Földközi-tenger pedig nyugat felé.

Romagnában, amely minden elképzelhető bolondság székhelye, négykerekű talicskát használnak. Ezeknek elöl két alacsonyabb, hátul pedig két magasabb kereke van, ami a mozgásnak nagy kárára van, mivel az elülső kerekekre nagyobb súly kerül, mint a hátsókra, ahogyan ezt én az alapfogalmak ötödik [könyvének] első [szakaszában] bebizonyítottam.

Ezek az első kerekek nehezebben mozognak, mint a nagyobbak, mert a terhelés elöl nagyobb lévén, a mozgás erejét csökkenteni kell, a nehézséget pedig ez által meg kell kétszerezni.

I.L.72.

Ha két folyó metszi egymást, akkor az, amelyik lassabban áramlik, csekélyebb mélységet ér el.

Ahol a Rifredi a lassabb Arnóval találkozik, ott az Arno medre magasabb lesz, a Rifredi pedig elhordja azt, és meredekebben fog mélyülni.

Ők nem tudják, hogy miért nem marad az Arno soha a medrében! Mert a folyók, amelyek belé ömlenek, a torkolatuknál földet rakodnak le, és mert ezek az ellenkező oldalon elmossák a földet, a folyót pedig eltérítik.

Castel San Pietro Imolától nyugat és északnyugat között látszik, mintegy 7 mérföld távolságra.

B.271.

Atmoszféra

Amikor nyáron visszatér a nap Afrika tájaira, a nedvesség, ami a tél folyamán ott felhalmozódott, kezd felszállni és tovább gyarapodni, és sietve olyan helyeket keres, amelyek képesek felvenni ezt a növekvő mennyiséget. Ez pedig a déli szél lesz, amelyik ősszel maga előtt kergeti a Földközi-tenger páráját, és a mi vidékünk fölött sűríti össze, ahol is az lehullik, mert a szél nem tudja tovább magában tartani.

C.169.

Forgók és örvények akkor keletkeznek a szelekben, amikor azok a hegyek vagy néhány épület ölelésében szétnyílnak, majd amikor újra egyesülnek, hevesen összeütköznek. Az ütközés révén kialakult mozgásaik pedig nem egyenes vonalúak, mert a szélnek a saját szférájában útját állja egy hozzá hasonlatos anyag, amelyik elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy az egyenes mozgást megakadályozza és elhajlítsa, amiből az következik, hogy a szél, mivel nem tud kiterjeszkedni, lendülete felhasználása végett felemelkedik. Három okból is erre kényszerül: az első, hogy nem tud rögtön visszatérni az eredeti ereszkedési vonalába, a második, hogy nem derékszögben, hanem hegyes szögben ütköznek össze, és nem tudnak visszaugrani az ereszkedési vonalukkal megegyező vonalba.

C.180.

Nyáron a déli szelek erősebbek az északi vidékeken, mint télen, a déli vidékeken. Ez azért van, mert a nap feloldja mindazt a nedvességet, amelyet a Földközi-tengerből elvon, a téli hidegben azonban ezt nem tudja megtenni, úgyhogy csak kevés párát vesz fel, és az a kevés is vízzé alakul. Amikor azonban a nap átlépi a napéjegyenlőség körét, akkor itt tél van, ott pedig nyár, a nap felold minden felszálló gőzt, ez pedig a levegő hullámai révén eljut egészen Európa partjaiig, ahol is a hideg miatt ősszel esővé, télen pedig hóvá tömörül, és hó formájában hullik le. Így foszlanak szét lassanként a fent említett szelek.

C.246.

Ahol a láng elalszik, ott lélegző lények sem élhetnek meg.

A túlságosan erős huzat kioltja a lángot, a mérsékelt táplálja.

C.270.

A láng legalsó része a láng tulajdonképpeni eredete, amelyen keresztül az összes zsíros tápláléka eljut hozzá. Ez a láng többi részéhez képest annál kisebb hővel rendelkezik, minél kisebb a fénye. Ennek a színe kék, és ez az a rész, amelyben a táplálék megtisztul és előkészül.

Amannak nagyobb a fénye, viszont ez az a rész, amelyik először jön létre a láng keletkezésekor. Először gömb alakú, majd némi élettartam után létrehoz maga fölött egy apró, ragyogó, szív alakú lángocskát, amelyiknek a hegye az ég felé fordul, és ez növekszik azután a végtelenségig a tápanyag elfogyasztása révén.

Windsor 19045/a

Annak a szélnek lesz rövidebb a mozgása, amelyik kezdetben hevesebb. Ezt mutatja a tűz is, amelyik az ágyú torkából tör elő, és a füst révén, ami egy rövid és zilált lökéssel a vele szemközt lévő levegőbe hatol, megmutatja nekünk a mozgás alakját és gyorsaságát. Csakhogy a szél nem folyamatosan hatol előre, miként azt az általa felvert por különböző kiterjedése és kavargása mutatja. Az Alpok hágóin ugyancsak megfigyelhető, ahogyan ezek a szelek különböző lendülettel ütköznek össze, a hajók zászlainak változatos lobogásán úgyszintén. Hasonlóképpen a tengeren, ahol a víz bizonyos részét felkorbácsolják a szelek, a másikat viszont nem, valamint a vásártereken és a folyók gátjain, ahol egyik helyt hevesen felkavarják a port, másutt viszont nem. És mivel mindezek a tapasztalatok felfedik előttünk kiváltó okuk természetét, bizton állíthatjuk, hogy a szél, amelyik kiindulási pontjában nagyobb lendülettel bír, rövidebb ideig fog mozogni, mégpedig annak a tapasztalatnak az alapján, hogy az ágyú torkolatából kijövő füst, ahogyan az imént mondtuk, csak rövid mozgást végez. Ezt az az ellenállás okozza, amit a füst kilökődése által összesűrített levegő tanúsít, a füst pedig még világosabban megmutatja nekünk a légellenállás következtében történő saját összesűrűsödését. Ha azonban a szél mozgása lassú, akkor hosszú és egyenes kiterjedésű lesz, hiszen az általa áthatott levegő nem sűrűsödik össze vele szemben, és nem gátolja meg a mozgását, sőt, könnyű szerrel kiterjed, és hosszú teret enged neki az áthatoláshoz.

Amikor a szelet hegyek vagy egyéb épületek kettéosztják, amennyiben ezt követően derékszög alatt megy végbe az újraegyesülés, akkor az egyesülést követő mozgás örvénylő légoszlopot hoz majd létre. Ha az egyesülő szelek egyformák, akkor az oszlop nem változtatja majd a helyét, ellenben ha a szelek nem egyformák, akkor az oszlop a gyengébbik szél irányába mozdul majd el.

C.270.

Vajon a levegőben keletkezik-e a szél, és vajon csak akkor képes-e mozgásra, ha hozzátámaszkodhat valamihez, ami a mozgás ellentétes oldalán ellenállást fejt ki? A tűzből kitörő sugarakon is ez látszik, amelyek a tűz és a levegő összeütközése miatt, ami velük szemben bizonyos ellenállást fejt ki, lassabban illannak el, mint maga a tűz. Ha ez nem így volna, a sugarak mozdulatlanok volnának.

Állítjuk továbbá: a szél egyenes vonalú mozgást végez, nem pedig körmozgást, ahogyan Arisztotelész gondolta. * Ez mutatkozik meg számunkra a tengeren dúló vihar mozgásában, amikor szélcsend van; ez tehát annak bizonysága, hogy a szél egyenes mozgást végez, és maga alatt hagyja a tenger görbületét.

C.279.

Az északi szél hideg és száraz. Hideg, mert hideg helyeken keletkezik, és száraz, mert a hideg összetömöríti és örökös jégbe zárja a vizeket, amiből a szél nem tudja kivonni az elrekesztett nedves gőzöket.

Minden mozgó dolog a legrövidebb úton végzi mozgását, az akadályokat pedig elkerüli, vagy elkanyarodik miattuk. Ekképpen a szél is, amikor sűrűbb levegőbe hatol, elkanyarodik, és fölfelé, a ritkább levegő felé törekszik.

I.K.113.

A levegő a fölötte található sötétség miatt kék, mert a fekete és a fehér együtt kéket adnak ki. *

A felhőnek azon része, amelyik közelebb van a szemhez, gyorsabbnak tűnik, mint az, amelyik magasabban van; ezért tűnik úgy, hogy a kettő egymással ellentétes irányba mozog.

I.H.89.

A levegő akkor lendül mozgásba, ha valamely vákuum kitöltése vonzza magához, vagy ha a felhőkből elpárolgó nedvesség hajtja. *

L.4.

A szivárvány közepén összekeverednek a színek.

A szivárvány nem is az esőben és nem is az őt látó szemben található, hanem az eső, a nap és a szem együtt hozzák létre. *

A szem, amelyik az eső és a Nap teste között helyezkedik el, mindig látja a szivárványt. Tehát, ha a Nap keleten áll, az eső pedig nyugaton esik, akkor a szivárvány ebben a nyugati esőben alakul ki.

I.E.I.

Éppen így van tele a levegő is körökkel, amelyeknek a levegőben keletkező hangok és zajok alkotják a középpontját.

I.E.I.

Repülés

Az embernek a repülő szerkezetben odafönt ki kell oldoznia magát, hogy, miként egy csónakban, egyensúlyozni tudjon, avégből, hogy a saját és a szerkezet súlypontját szükség szerint egyensúlyban tudja tartani, illetve meg tudja változtatni, az ellenállás középpontjának változása szerint.

A madár * mozgásának mindig a felhők fölött kell végbemennie, azért, hogy a szárny ne legyen nedves, de azért is, hogy az ember több vidéket fedezhessen fel, és hogy elkerülje annak a hirtelen fordulatok veszélyét, amit a szél jelenthet a hegyszorosokban, amelyek mindig tele vannak szélörvényekkel és -csoportokkal.

Az imént említett madárnak a szél segítségével jó magasra fel kell szállnia, mert ott van biztonságban. Ugyanis, még ha a már említett fordulatok be is következnek, van ideje visszatérni az egyensúlyi helyzetbe, feltéve, hogy tagjai megfelelő ellenállással rendelkeznek ahhoz, hogy a fent említett óvintézkedésekkel ellent tudjon állni a vihar dühének és lendületének. Illesztései erős bőrből készüljenek, kötélzete pedig rendkívül erős nyers selyemből. Senki se hagyatkozzon a vasalatokra, mert azok a hajlások során hamar tönkremennek vagy elhasználódnak, ezért nem szabad rájuk hagyatkozni.

Mindazok a szárnytollak, amelyek az adott szárny utolsó előtti tollai alatt nőnek, a madár repülése közben hajlíthatóak, méghozzá leginkább azok, amelyek nem fedik egymást, vagyis azok, amelyek repülés közben átfúródnak.

Amikor a madár kiterjesztett szárnyakkal körmozgást végezve a szél segítségével akar felemelkedni, akkor az egyik szárnyát és farktollainak egy részét leereszti, mégpedig körpályája középpontjának irányába.

Amikor a madár körmozgással emelkedik fölfelé, szárnycsapások nélkül, akkor körpályája negyedrészén a szelet az egyik szárnya alá kapja, így a szél éket alkot, és felemeli őt.

Repülés

Minden súllyal rendelkező, szabadon eső dolog mozgását a legnehezebb része vezeti.

Az ölyv és a többi olyan madár, amelyik keveset ver a szárnyaival, a szél pályáját keresi, és amikor a szél odafönt uralkodik, akkor nagy magasságban láthatók, amikor pedig odalent, akkor ők is alacsonyan vannak.

Szélcsend idején az ölyv repülés közben többször ver a szárnyával, oly módon, hogy a magasba emelkedik, és lendületre tesz szert. Azután pedig leereszkedés közben nagy távolságokat tesz meg szárnycsapások nélkül. Amikor leereszkedett, újra hasonlóképpen tesz, és így tovább sorjában. És ez a szárnycsapások nélküli leereszkedés alkalmat ad neki arra, hogy kipihenje a már említett fárasztó szárnycsapásokat.

A madár ugyanazt teszi a levegőben a szárnyával és a farkával, amit az úszó a vízben a karjaival és a lábával.

Ha az ember mindkét karjával azonos erőfeszítéssel úszik kelet felé, és a teste pontosan kelet felé mutat, akkor az illető úszó kelet felé halad. Ha azonban az északi karja nagyobb ívet ír le, mint a déli, akkor a mozgása északkeleti hosszirányba tér el. Ha pedig a jobb karja nagyobb ívet ír le, mint a bal, akkor a mozgása délkelet felé irányul.

Ha a madárnak nagy a szárnytávolsága és rövid a farka, és fel akar emelkedni, akkor erőteljesen felemeli a szárnyait, és csapkodva velük a szelet a szárnyai alá tereli. Ez a szél, amit maga körül keltett, nagyon gyors lökést ad neki [.]

Az ilyen szerkezet kétféle módon zuhanhat le: az egyik, hogy összetörik, a másik, ha az élére vagy majdnem az élére fordul. Mert ennek mindig lejtőn és szinte vízszintes vonalban kell leereszkednie.

Ami a széttörés megakadályozását illeti, az úgy érhető el, hogy az ember lehetőség szerint jól megerősíti, mégpedig minden olyan vonalon, ahol felbillenhet, azaz vagy az élével, mivel a fejével vagy a farkával előrefelé esik, vagy a jobb vagy a bal szárny csúcsával, vagy az említett vonalak felező-, illetve negyedelő vonalában [.]

Ami a tengelyre bármilyen irányban történő felbillenést illeti, azt alapvetően úgy lehet elkerülni, hogy az ember úgy építi meg az eszközt, hogy amelyik irányba le akar szállni, mindig az azzal ellenkező eszközt tartsa készenlétben. Ez úgy érhető el, hogy az ember saját súlyának középpontját az általa viselt nehéz test középpontja fölé helyezi, mindig merőlegesen, úgy, hogy az egyik súlypont a másiktól meglehetős távolságra helyezkedjen el. Vagyis: 30 könyök széles eszköz esetében a súlypontoknak 4 könyök távolságra kell elhelyezkedniük egymástól, és az egyiknek, ahogy mondtuk, a másik alatt kell lennie, és a nehezebb rész legyen alul, mert a mozgás irányítója mindig a nehezebb rész.

Egyébként, ha a madár fejjel lefelé akar zuhanni, mégpedig olyan dőlésszöggel, amely már átforduláshoz vezethetne, az nem következhet be, mert a könnyebb rész a nehezebb alatt helyezkedne el, és a könnyebb a nehezebb előtt zuhanna, ami hosszú zuhanásnál, ahogyan azt a Mechanika alapfogalmainak negyedik szakaszában bizonyítottuk, lehetetlen.

Ha a madár széllel szemben repül, akkor szükségképpen a föld felé ereszkedő vonalban kell előrehaladnia, mégpedig a szél alatt. De mivel az ő súlya hatékonyabb az őt különböző szögben érő szél tömegénél, az erősen a föld felé nyomná őt, ha a mozgása vonalában előtte lévő levegő mennyiségileg nem lenne kevesebb, mint az, amelyik alatta van és érintkezik vele. Ez a mozgás csak azt a levegőt győzi le, amelyiknek kisebb az ellenállása, és annak lesz kisebb az ellenállása, amelyik mennyiségileg kevesebb.

A mondottak alapján tehát meggyőződtünk arról, hogy a madár a felé a levegő felé mozog, amelyiknek kisebb az ellenállása, és szárnyainak a felszínével érintkezik, nem pedig a felé, amelyik szárnyai alsó felületét éri.

Sok olyan madár van, amelyik csak csigavonalban, vagyis körmozgás révén tud felemelkedni, kivéve a pacsirtát, amelyiknek felszálláskor úgy vannak áttörve a szárnyai, hogy nem keltenek ellenállást, kiváltképp, hogy egész idő alatt áttörve is maradnak.

Ha a madár le akar ereszkedni, szárnyait hátra veti, úgy, hogy súlyának középpontja kimozdul a szárnyak ellenállásának közepéből, és így zuhan előrefelé.

Amikor a madár szárnycsapásokkal repül, nem nyújtja ki teljesen a szárnyait, mert akkor a szárnyak csúcsa az emelőtől és az inaktól, amelyek mozgatják, túlságosan távol lenne.

Ha a madár zuhanás közben a szárnyaival hátrafelé verdes, felgyorsítja a mozgását, ez pedig amiatt van, hogy a szárnyak a levegőben csapkodnak, ami folyamatosan a madár mögé áramlik, hogy kitöltse a vákuumot, amit az maga mögött hagy.

Sul Volo

Repülő szerkezetek

A madár matematikai törvények alapján működő eszköz, amely saját mozgásait átruházza az emberre, de nem teljes mértékben. Csupán az egyensúly megtartására teszi képessé. Tehát azt mondhatnánk, hogy az ember által készített eszközből nem hiányzik semmi, hacsak nem a madár lelke, amelyet az ember lelkének utánoznia kell. A madár tagjaiban lakozó lélek kétségtelenül jobban engedelmeskedik a madár, mint a tőle elválasztott emberi lélek szükségleteinek, legfőképpen pedig a szinte észrevehetetlen himbálózó mozgásnak. De mivel látjuk, hogy a madár milyen sok érzékelhető, változatos mozgásról is gondoskodik, ebből a tapasztalatból megítélhetjük, hogy az erősen érzékelhetőket az ember is képes felismerni, és bőven meg tudja akadályozni a szerkezet lezuhanását, amelynek lelke és vezetője lett.

Egy tárgy éppen akkora nyomást gyakorol a levegőre, amekkorát a levegő a tárgyra.

Nézd, hogyan tartják meg a levegőbe ütköző szárnyak a nehéz sast a legvékonyabb légben, közel a tűz eleméhez. Nézd csak, hogyan hajtja előre a dagadó vitorlákba ütközve a tenger felett szálló levegő a megrakott, nehéz hajót. Az itt felsorolt, bizonyító erejű példák alapján beláthatod, hogy az ember a maga által szerkesztett, hatalmas szárnyakkal nyomást gyakorolhat az ellenálló levegőre, legyőzheti, leigázhatja és fölé emelkedhet.

C.161.

Ha az embernek van egy sátor alakú ernyője kiképzett vászonból, amelyik 12 könyök és széles és 12 könyök magas, akkor bármilyen magasságból levetheti magát anélkül, hogy bármi baja történne.

C.381.

Ha valóban próbára akarod tenni a szárnyakat, akkor hálóval merevített papírból készítsd őket. A váz nádból készüljön, a hossza és a szélessége mindegyik szárnynak 20 kar legyen, és egy 200 font súlyú gerendára erősítsd föl őket. Majd, ahogyan fönt előadatott, gyakorolj rá hirtelen nyomást. Ha a 200 font súlyú gerenda előbb emelkedik föl, mint ahogy a szárnyak leereszkednek, akkor a próba sikerült. Azonban ügyelj arra, hogy a nyomás hirtelen érje, és ha nem éred el a fent említett hatást, akkor ne is vesztegess rá több időt.

Ha ennek a szárnynak természeténél fogva 4 időegység alatt kellene leesnie, és te kieszközlöd, hogy 2 alatt essen le, akkor a 200 font súlyú gerendának fel kell emelkednie.

Tudod, hogy ha mély víz fenekén állva széttárod a karjaidat, majd hagyod, hogy saját természetes esésükkel lesüllyedjenek, akkor a karok a törzs mellé ereszkednek, és az ember korábbi helyén marad.

Ha azonban a karjaidat, amelyek 4 időegység alatt ereszkednének le, te 2 egység alatt engeded le, tudod, hogy akkor az ember elmozdul a helyéről, fölfelé lendül, és a víz felszínén foglalja el második helyét.

Azt is tudd meg, hogy ha a fent említett gerenda 200 fontot nyom, abból 100 jut az emberre, aki az emelőt a kezében tartja, és 100 nehezedik a szárnyak közvetítésével a levegőre.

I.B.88.

Ez legyen az n fej, a kormányrúd mozgatója. Vagyis amikor n b felé tart, a kormány kiszélesedik, amikor viszont n az ellenkező irányba mozdul el, a farokrész elkeskenyedik. Hasonlóképpen, amikor f lejjebb ereszkedik, akkor a farokrész is lejjebb ereszkedik azon az oldalon, amikor pedig az ellenkező oldalon ereszkedik lejjebb, hasonló hatást ér el.

L.59.

Én azt állítom, hogy célszerűbb egyenesen állni, mint hason feküdni, ugyanis akkor a szerkezet semmi esetre sem tud felborulni, másrészt pedig ezt követeli meg a hosszú használat során kialakult megszokás is.

Az emelkedő és az ereszkedő mozgás a két láb leengedéséből és felemeléséből adódik, ennek nagy ereje van, és közben a kezek szabadon maradnak. Ha azonban az ember a hasán feküdne, akkor a lábaknak, kiváltképp a comb illeszkedésénél, komoly erőfeszítéseket kellene tenniük, hogy megtartsák magukat.

Ereszkedésnél a lábak érnek földet először, felszállásnál viszont az r, s, t lábak érintik a talajt. Ők hordozzák a szerkezetet, miután az ember felhúzta a saját lábait, és ezek emelik fel a felfelé és lefelé irányuló mozgásuk révén a talajról azokat a lábakat.

Q a szíjakhoz van erősítve, a lábak a K és h kengyelben állnak, m és n a karok alatt egészen a vállakig nyúlik, o a fej helye. A szárnyaknak emelkedniük és ereszkedniük kell, és hozzá még forogniuk és hajolniuk is.

Ha meg akarod állapítani, mekkora súly tartaná meg ezt a szárnyat, állj bele egy mérlegnek az egyik serpenyőjébe, a másikba pedig helyezz annyi súlyt, hogy a két serpenyő azonos magasságban álljon a levegőben. Azután rá kell akaszkodni a szárny fogantyújára és átvágni a kötelet, ami a magasban tartja, és rögtön látni, amint ereszkedik lefelé. És ha magától 2 időegység alatt ereszkedett le, akkor 1 alatt kell leengedni, miközben az ember kezeivel a fogantyúba kapaszkodik. Most helyezz a másik serpenyőbe még több súlyt, hogy az erők kiegyenlítődjenek. Repülés közben is annyi súly tartja majd meg a szárnyat, amennyi a másik serpenyőben van, főképp, hogy közben erős nyomást gyakorol a levegőre.

C.381.

Eszköz, ami arra szolgál, hogy emelés közben a szárny egészen lyukacsos, ereszkedés közben pedig egészen tömör legyen

A háló szemei 1/8 szélesek legyenek.

A legyen egy könnyű és szálkás, zöld lucfenyődeszka.

B legyen egy barhent darab, amire a tollakat jó erősen fel lehet ragasztani, hogy a levegő ne szűrődjön át olyan könnyen.

C legyen egy megerősített szövetdarab, a próbához pedig vegyél egy vékony papírlemezt.

I.B.73.

Ezt a szerkezetet egy tó fölött próbáld ki, öv gyanánt pedig viselj egy hosszú csövet, hogy ha lezuhansz, nehogy megfulladj.

Szükséges továbbá, hogy a szárnyak leengedése mindkét lábbal egyidejűleg történő nyomás által menjen végbe, hogy lelassítsd [a mozgást], és hogy magadat egyensúlyban tudd tartani, ugyanis azalatt, szükség szerint, az egyik szárnyat gyorsabban nyomod lefelé, mint a másikat, ahogy az ölyvnél vagy más madaraknál láthatod. A páros lábbal történő leeresztés kétszer olyan erős nyomást is eredményez, mint az egy lábbal történő; mindazonáltal a mozgás kétszer olyan lassú.

Tegyük fel, hogy egy test olyan madár módjára lebeg a levegőben, amelyik a farkát különböző mértékben hajlítja be. Ebből általános szabályt vonhatsz le a madarak mozgásának különböző görbületeire vonatkozóan, amit a farkuk hajlítgatásával érnek el.

Minden lehetséges mozgás esetében a mozgó test legnehezebb része kormányozza a mozgást.

Ha a repülő test mozgatója olyan erővel rendelkezik, amelyik az ő négy engedelmes végtagja révén szétbontható négy [erőre], akkor az egyesével, de együtt is, akár egyenlő, akár nem egyenlő mértékben alkalmazható, a repülő test különféle mozgásainak követelményei szerint.

Ha mindegyiket egyenlő mértékben mozgatjuk, a repülő test mozgása szabályos lesz.

Ha azonban különböző mértékben használjuk őket, ahogyan például tartós viszony esetén, akkor a repülő test körmozgást fog végezni.

I. L. 60.

Mozgás és súly

Mi az erő?

Erőnek mondok egyfajta szellemi erényt, egyfajta láthatatlan hatalmat, amely járulékos külső erő révén a mozgásból következik, a testekbe vegyül és helyeztetik, amelyeket természetes szokásuktól * eltérít, ekképpen csodálatos képességeket és aktív életet ad nekik.

I.A.28.

Minden súly a legrövidebb úton kíván a középpontba esni.

I.C.28.

A lendület a mozgó testre a mozgató által átvitt mozgás hatása. *

Minden hatás tartósságot igényel, vagy tartósságra törekszik.

Hogy minden hatás tartósságra törekszik, kipróbálhatod azon a hatáson, amit a nap tesz a napba néző szemére, vagy azon a hangon, amit egy kongó harang nyelve hoz létre.

Minden hatás tartósságra törekszik, ahogyan azt a mozgásnak a mozgóra vetülő árnyképe mutatja.

I.G.73.

Az erőt a hiány vagy a bőség * hozza létre. Az erő az anyagi mozgás gyermeke és a szellemi mozgás unokája, valamint minden súlynak anyja és eredete. Ez a súly véges a víz és a föld elemében, az erő azonban végtelen, mert általa végtelen számú világ mozoghatna, ha olyan eszközöket lehetne készíteni, amelyek erőt hoznának létre.

Az erő az anyagi mozgással, valamint a súly a lökéssel alkotják a négy járulékos képességet, amelyek révén a halandók minden műve létrejön és elpusztul.

Az erő a szellemi mozgásból ered, amely végigfutva az érzékekkel rendelkező lények tagjain megduzzasztja azok izmait, s ebből következően ezek a megduzzadt izmok megrövidülnek, és hátrafelé húzzák az idegeket is, amelyekkel össze vannak kötve; ebből keletkezik az emberi tagok ereje. *

Egy ember erejének milyensége és minősége újabb erőt hozhat létre, amely arányosan annyival nagyobb lesz, amennyivel az egyik mozgás hosszabb a másiknál.

B.151.

Beszélj először a mozgásról, azután a súlyról, mert az a mozgásból adódik, azt követően az erőről, ami a súlyból és a mozgásból ered, és végül a taszításról, ami a súlyból, a mozgásból és gyakran az erőből is ered.

C.155.

Én úgy találom, hogy az erő határtalan, miként az idő, a súly pedig határos, ahogyan az egész földgolyó súlya is behatárolt.

C.117.

A nehézség és a könnyűség járulékos erők, amelyek akkor keletkeznek, amikor az egyik elem egy másikba kerül.

Egyetlen elem sem könnyű vagy nehéz a maga saját közegében. *

B.174.

Ha az evező vagy a szárny mozgása gyorsabb, mint a vízé vagy a levegőé, amelyeken át hajtják őket, akkor a vízben vagy a levegőben megmaradó mozgás mennyiségét az evező vagy a szárny ellentétes mozgásban emészti fel. *

Ha azonban a víz vagy a levegő mozgása önmagában gyorsabb, mint az evezőé vagy a szárnyé, akkor az evező, illetve a szárny nem a vízzel vagy a levegővel ellentétesen fog mozogni.

Ha pedig a víz vagy a levegő mozgásának sebessége önmagában ugyanolyan, mint az evezőé vagy a szárnyé, amelyek bennük mozognak, akkor az evező, illetve a szárny a víz és a levegő mozgását fogja követni.

B.267.

Ha egy adott erő egy adott testet maghatározott időben és meghatározott távolságon mozgat, abból nem következik feltétlenül, hogy fele akkora erő ugyanannyi idő alatt az egész testet fele akkora vagy kétszer annyi idő alatt ugyanakkora távolságon mozgatná.

A testekben erőt, a mozgással együtt, csak erő vagy súly hozhat létre.

Erőt szükségszerű mozgás okozhat, akár súly, akár egy másik erő révén.

Ha egy dolgot, amelyik a mozgás állandóságának következtében mozog, egy erősebb mozgás újabb lendülettel lát el, akkor a mozgó dolog megkétszerezi mozgásának sebességét.

Példa: Valamely forgó korong, mondjuk egy fazékfedő, amelyik pörög. Ehhez jön még a láb mozgása, ettől a korong felgyorsul. A labda is, amelyik egy bizonyos irányba mozog, felgyorsul, ha a játékos a mozgásnak megfelelő vonalban belerúg.

Abban az esetben, ha természetes helyétől nem tartják távol, minden nehéz test megpróbál inkább egyenes vonalban, mint ívben zuhanni. Ez egészen világos; mert ha bármilyen tetszés szerinti testet távol tartanak természetes helyétől, amelyik támasztékot nyújt neki, akkor az megpróbálja a lehető legrövidebb idő alatt visszanyerni eredeti tökéletességét. És mivel a körív húrjai rövidebb idő alatt leírhatóak, mint maga a körív, ebből következik, hogy minden természetes helyétől távoltartott test sokkal inkább a húr vonalában próbál zuhanni, mint köríven.

Ebből három dolog adódik:

1. A mérleg esetében a súly általi mozgás nem tisztán természetes. Ez abból adódik, hogy a mérleg karjai, miközben leereszkednek, íveket, vagyis görbe vonalakat írnak le.

2. A mérleg süllyedő karjában a súly által keletkező mozgás nem tisztán kényszerített, mivel süllyedés közben természetes mozgásra is szert tesz.

3. A mérleg esetében a súly által keltett mozgás részben természetes, részben kényszerített. Ez világos, hiszen minden természetes mozgás bizonyos fokig kényszerített is, vagyis, helyesebben mondva, természetellenes.

Az erőnek nincs súlya, még ha gyakorta súlyként gyakorol is hatást.

Az erő mindig egyenlő az őt létrehozó súllyal.

Egyetlen elemnek sincs súlya a saját közegében, amennyiben egynemű. Tehát a levegő részecskéi nem nehezednek az alattuk lévő részecskékre.

Vajon a víz alatt lévő levegő természetéből adódóan távozik onnan, vagy azért, mert a víz elűzi és kiszorítja magából?

Erre a válasz: Mivel a könnyebb test a nehezebbet nem tudja megtartani, ezért az lesüllyed, és keres valamit, ami elbírja; mivel minden természetes tevékenység a nyugalom elérésére irányul. Ebből következően a víz, amely a levegőt felülről, oldalról és alulról körülveszi, teljes egészében az általa közrezárt levegőre támaszkodik, és a d e n m víz egésze, ami a levegő fölött található, lefelé nyomja azt. Maga alatt is tartaná, ha az oldalsó a b e f és a b c d víztömegnek, amely a levegőt körülveszi, és az oldalán nyugszik, nem lenne nagyobb a súlya, mint annak, amelyik fölötte helyezkedik el. Ezért a levegő az egyik vagy a másik oldalon az n m zugokba kerül, és fölfelé gomolyog.

F.37.

A levegő sosem éri el azt a sebességet, amit a mozgatója. Ezt a por mozgásán figyelhetjük meg, ami, ahogyan már mondtuk, a lovak futását követi, de egy nagyon rövid szakaszon való mozgás után örvényleni kezd és visszafordul, ennek során pedig minden lendületét felhasználja.

Öt különböző helyi mozgás létezik: Az első felfelé irányul, a második lefelé, a harmadik vízszintesen, a negyedik ferdén felfelé, az ötödik pedig ferdén lefelé.

A tojássárgája a fehérje közepén található, s nem mozdul el egyik irányba sem; vagy könnyebb nála, vagy nehezebb, vagy ugyanolyan; ha könnyebb volna, a fehérje tetején kellene lennie közvetlenül a tojás héjánál; ha nehezebb volna, le kellene süllyednie, ha pedig ugyanolyan nehéz, akkor lehet fent is, lent is, de középen is.

A nehézség, az erő, valamint a járulékos mozgás a taszítással együtt alkotják azt a négy járulékos hatóerőt, amelyek révén a halandók minden kézzelfogható műve létrejön és elpusztul.

Forster II.

Matematika

A Mechanika a matematikai tudományok édenkertje, mert általa hoz gyümölcsöt a matematika.

I.E.8.

Az arányt nemcsak a számokban és a mértékben kell felismerni, hanem a hangokban, súlyban, időben és elhelyezkedésben is, illetve bármely hatóerőben.

I.K.49.

Ó, tanulók, tanulmányozzátok a matematikát, s nem építkeztek alap nélkül.

A pont olyan valami, aminek nincsen közepe, és a semmi határolja. A vonal hosszúság, ami, ahogyan a szellem megmutatkozik, a pontok mozgása révén keletkezik, és két pont határolja. A felület olyan valami, ami a vonal átlós mozgása révén keletkezik, és vonalak határolják.

A test olyan valami, amit felületek határolnak. A felület nem a test egyik része, de nem is a testet körülvevő levegőé vagy vízé, hanem közös határ, ahol a levegővel érintkező test végződik.

C.91.

Mi az, ami sosem fogy el, és ha elfogyna, megszűnne létezni.

A végtelen, ami ha el tudna fogyni, akkor határos és véges volna; mivel annak, ami el tud fogyni, van határa, ami a végeinél körülveszi, ami pedig nem tud elfogyni, annak nincsenek határai.

C.131.

Az eszközök, vagyis a mechanika tudománya igen nemes és rendkívül hasznos, mert minden mozgással rendelkező eleven test az ő révén fejti ki tevékenységét.

V.3.

Archimedes megadta egy sok oldalú alak négyszögesítésének módját, de a körét nem. Archimedes tehát soha sem négyszögesített görbe oldalakkal rendelkező alakot, én pedig a kört négyszögesítem, mégpedig a legkisebb rész levonásával, amit csak az értelem el tud képzelni, vagyis a látható pont levonásával. *

W.12280.

A szög által közrezárt terület ponttá zsugorodik össze ott, ahol a szög véget ér, ha pedig a szög oldalait egyenes irányban folytatólagosan meghosszabbítjuk, akkor a szög mögött újabb közrezárt terület keletkezik, amelyik kisebb, ugyanakkora vagy nagyobb az elsőnél.

A vonalnak önmagában nincs sem anyaga, sem szubsztanciája, inkább nevezhető valami szelleminek, mint valami anyaginak. És ha ezt ilyeténképpen kikötjük, akkor el lehet képzelni, hogy végtelenül sok vonal egyetlen pontban tudja metszeni egymást, amelynek nincs közepe, vastagságát tekintve pedig (amennyiben egyáltalán vastagságról beszélni lehet) egyetlen vonal vastagságával egyezik meg.

Ha egy folyó szélességét pontosan meg akarod állapítani, akkor a következőképpen járj el: Verj le egy cölöpöt a folyó partjára, amely éppen veled szemben van, és ügyelj arra, hogy épp olyan magasan álljon ki a földből, mint amilyen magasan van a szemed a föld fölött. Azután egy karhosszúságnyival lépj tőle hátrább, és tekintetedet szögezd a másik partra, miközben a cölöp hegyétől a szemedig egy zsinórt vezetsz, vagy ha akarod, egy vesszőt tartasz, és megfigyeled, hogy a szemközti partra irányított tekinteted vonala hol metszi a cölöpöt.

Ahányszor ab ráfér bw -re, annyiszor fér rá af cd -re, ezek egészen pontosan megegyeznek.

I.B.56.

Ami mozog, ugyanannyi teret nyer, mint amennyit elveszít.

Ha két egyforma egészből egyforma részeket veszünk el, akkor rész e részhez ugyanúgy fog viszonyulni, mint egész az egészhez.

Ebből következik: Ha két kör közül az egyik kétszer akkora, mint a másik, akkor a nagyobbik negyed része kétszer akkora, mint a kisebbik negyed része.

És a megmaradt rész a megmaradt részhez ugyanúgy fog aránylani, mint az egész az egészhez, és az elvett rész az elvett részhez ugyanúgy, mint a megmaradt rész a megmaradt részhez.

Ha két kör egy és ugyanazon négyszöget négy helyen érinti, akkor az egyik kétszer olyan nagy, mint a másik.

És ha két négyszög egy és ugyanazon kört négy helyen érintik akkor az egyik szintén kétszer olyan nagy, mint a másik.

Az a kör, amelyik az egyenlő oldalú háromszög három csúcsát érinti, háromszor nagyobb annál a háromszögnél, amelyik ugyanennek a háromszögnek a három oldalát érinti.

A háromszögbe rajzolható legnagyobb kör átmérője pedig éppen a háromszög tengelyének kétharmada.

Minden testet külső felületek vesznek körül.

Minden felület megszámlálhatatlan ponttal van tele.

Minden sugár megszámlálhatatlan egymástól távolodó vonalból áll.

A pont az, aminek nincsen közepe.

A vonal hosszúság, ami egyetlen pont mozgása révén keletkezik, és pontok határolják.

A felület kiterjedés, ami egyetlen vonal átlós mozgása révén jön létre, és vonalak határolják.

A test mennyiség, ami felületek elülső oldalának mozgása révén jön létre, és felületek határolják.

A pont az, aminek nincsen közepe, és ebből következően nincs sem szélessége, sem hosszúsága, sem mélysége.

A vonal egyetlen pont mozgása révén kialakult hosszúság, ezért nincs sem szélessége, sem mélysége.

A test maga hosszúság, szélessége és mélysége egyaránt van, és felületek szélességének mozgása révén jön létre.

A pontnak nincsenek részei. A vonal egyetlen pont haladása. A pontok alkotják a vonal határait.

A pillanat idő nélküli. Az idő a pillanatok mozgása révén jön létre, pillanatok alkotják az idő határait.

A szög két, nem azonos irányban elhelyezkedő vonal érintkezése.

B.160.

A víz természete

Nekem úgy tűnik, a földi csapások hatalmas előidézői közül heves hullámzásuk miatt a folyóké az elsőbbség; és nem a tűzé, ahogyan némelyek vélték, mivel a tűz táplálék híján véget vet a fékevesztett pusztításnak; a víz mozgása, amelyet a völgyek hullámzása tart fenn, a völgy legalacsonyabb pontjánál hal el; tehát a tüzet a táplálék okozza, a víz mozgását pedig a lejtés. A tűz tápláléka nem összefüggő massza, s így az okozott kár is elkülönül a környezettől, a tűz pedig elhal, ha nem kap több táplálékot. A völgyek hullámzása összefüggő, s így folyamatos lesz a folyó sebes futása által okozott kár is, amíg völgyeivel együtt a tengerbe nem ér, amely egyetemesen a legalacsonyabb pont, és a folyók vándorló vizeinek egyetlen nyughelye.

Kezdődik a vizekről szóló értekezés.

A régiek szerint az ember a világ kicsiben, s bizony találó ez a megfogalmazás, hiszen, ahogyan az ember földből, vízből, levegőből és tűzből áll, hasonlóképpen a föld teste is. Az embernek ott vannak a csontjai, amelyek húsa alapját és vázát képezik, a világnak pedig a kövek, amelyek a földet megtartják. Az embernek ott van a vér tava, ahol a tüdő légzés közben emelkedik és süllyed, a föld testében pedig ott van az óceán, amely a világ légzése miatt hatóránként emelkedik és süllyed. A vérnek már említett tavából vénák indulnak ki, amelyek aztán behálózzák az emberi testet, hasonlóképpen az óceán is számtalan vízérrel táplálja a föld testét. Hiányoznak azonban a föld testéből az idegek, amelyeket nem találni, mivel azok a mozgást szolgálják. Mivel azonban a világ változatlan nyugalomban van, soha sincs mozgásban, és mivel soha sincs mozgásban, nincs szüksége idegekre sem. De minden egyéb dologban nagyon hasonlóak.

Mi a víz?

A víz a négy elem közül a második legnehezebb és a második legváltozékonyabb. Mindaddig nem nyugszik, amíg nem egyesül saját elemével a tengerben, ahol a széltől nem háborgatván megállapodik, és felszíne, amely a világ középpontjától mindenhol egyenlő távolságra van, meg nem pihen. Ez minden élő test nedve, és ez teszi lehetővé növekedésüket. Egyetlen dolog sem tartaná meg nélküle eredeti alakját. Ő köti össze és nagyobbítja meg a testeket növekedés közben. Egyetlen nála könnyebb dolog sem tud rajta erőszak nélkül áthatolni. Meleg hatására szívesen száll föl ritka gőzként a levegőbe. A hideg megfagyasztja, a mozdulatlanság tönkreteszi, vagyis a meleg mozgatja, a hideg megfagyasztja, a nyugalom tönkreteszi. Minden szagot, színt és ízt magába fogad, de magától nem rendelkezik semmivel. Behatol minden lyukacsos testbe. Dühétől semmilyen ember alkotta menedék sem véd meg, s ha meg is véd, nem sokáig. Sebes áradata nála jóval nehezebb testeket is elragad. Mozgás vagy szökkenés révén képes a magasba emelkedni, amikor támad. Száguldás közben elsüllyeszti a nála könnyebb dolgokat. Áramlása hol a felszínen, hol középen, hol pedig a mélyben a legerősebb. Egyik áramlás átcsap a vele keresztbe futón. Ha ez nem így volna, a folyóvizek felszíne teljesen sima volna. Minden kis akadály, akár a parton, akár a mélyben, zavart okoz a szemben lévő parton és a meder alján. Ha a víz alacsonyan fut a mederben, jobban rongálja azt, mint amikor kitölti. Részei nem nehezednek rá a mélyebben lévő részekre. Egyetlen folyó sem marad meg a gátjai között. Magasabban fekvő részei nem nehezednek súlyukkal az alsóbb fekvésű részekre. *

I.C.26.

A víz, eme földi gépezet éltető nedve saját természetes hevétől mozog.

I.H.95.

A víz a természet fuvarosa.

I.K.2.

Éppenséggel a víz az, ami arra rendeltetett, hogy eme kiszáradt földet éltető nedvességgel ellássa. S ugyanaz az ok mozgatja őt a szerteágazó ereken keresztül éppen a súllyal rendelkező dolgok természetes mozgásával ellentétesen, mint amelyik az élőlények minden fajtájának testében is mozgatja a nedveket. Az, amelyik szemlélői mélységes ámulatára a tenger legmélyéről a hegyek legmagasabb csúcsaira emelkedik, majd a hasadozott vénákon keresztül visszatér az alacsonyan fekvő tengerbe, ahonnan gyorsan újra felkapaszkodik és újra leereszkedik. Így köröz a belső és a külső helyek, a mélység és a magasság között, hol járulékos mozgása révén emelkedve, hol természetes futásával zúdulva lefelé. Így kering az egymással összekötött földi járatokon keresztül, állandó körforgást végezve.

B.210.

A tenger apályát és dagályát a folyók folyása okozza, amelyek lassabb mozgással adják le vizüket a tengernek, mint amilyennel valójában mozognak, ezért a víznek szükségszerűen meg kell emelkednie.

A folyót folyása teljes hosszában sebes hullámzás fedi be, amely a folyó áramlásával szemben verődött vissza.

A folyó hullámzása akkor ellentétes az áramlás irányával, amikor a tengeren apály van. A hullám, miután visszatért a parthoz, a folyó áramlásán keresztül újabb erőt nyer.

Az apályt és a dagályt tehát nem a Hold okozza, de nem is a Nap, hanem a legnagyobb előresiető, majd visszatérő hullámzás. * A visszatérő azonban gyengébb az előresietőnél, mert nem erősíti fel semmi, ezért ez az ingadozó mozgás végül elcsendesedne, ha a folyók segítségükkel nem erősítenék fel.

Minden áramlásnak három középvonala van, amelyek legnagyobb hatóerejének közepén húzódnak. Az első ezek közül a víz és a vizet tartalmazó meder aljának találkozásánál húzódik, a második mélységének és szélességének közepén található, a harmadik pedig a felszínen jön létre. Azonban a középső a legfontosabb, mert az határozza meg az egész folyást, minden reflexmozgást * megoszt, és a kellő irányba tereli őket. A víz áramlásának felső középvonala az esésnek a legmagasabb, az örvénylő reflexmozgásnak pedig a legalacsonyabb vonala; vagyis itt megfordul, és a behatoló vízre esik, amelytől az ugrását nyerte. Mi azonban ennek a definíciónak a tekintetében a körforgással és annak változásaival nem foglalkozunk, hanem a középvonal tekintetében csak a felszínen maradó víz mozgásáról akarunk beszélni. Mindig az áramlás felszínén húzódó középvonal a legmagasabb része a víznek, amelyik egy benne található tárgyat körülvesz, és a sima felületű tárggyal való ütközés után egyedül esik vissza önmagára. Miután a középvonal beleütközött a sima felületű tárgyba, nagy ívet megtéve a világ középpontja felé fordul, eközben pedig felszántja a meder alját, és egy vájatot hoz létre, amelyik az ő szükségszerű forgását fel tudja fogni. Ellenben minden más oldalsó vonal ferdén szántja fel a meder alját.

A víz felhúzza a vele érintkező vizet. Ez akkor mutatkozik meg, amikor vékony cső és szappan segítségével buborékot fújnak. Mert a luk, amelyen keresztül a levegő a testbe jut, és azt megnöveli, rögtön bezárul, amint a buborék elválasztódik a csőtől. [A víz] szélének egyik oldala ugyanis a másik oldal felé törekszik, azzal egyesül és kapcsolódik össze.

L.25.

Amikor egy vízcsepp beleesik a nyugodt tengerbe, akkor a tenger egész felületének észrevétlenül meg kell emelkednie, mivel a víz nem hagyja magát összepréselni úgy, mint a levegő.

C.20.

Az örvények közül némelyiknek levegővel, némelyiknek pedig vízzel van tele a közepe. Nem tudom, hogy ez a tűz felületén keletkező örvényekre is igaz-e. A felszínen keletkező örvények mind levegővel vannak tele; azok viszont, amelyek a vízben jönnek létre, vízzel vannak tele, és tartósabbak is, mivel a víznek a vízben nincs súlya, nem úgy, mint a levegő fölötti víznek. A levegő körül keletkezett vízörvényeknek tehát van súlyuk, és hamar eloszlanak.

C.42.

Hidraulika, csatornaépítés

Ezen a szivattyún két szelep van: az egyik azon a csövön, amelyik a vizet felszívja, a másik azon, amelyik kibocsátja.

Ha minden szintező berendezés alkalmazása nélkül meg akarod tudni, milyen esése van egy folyónak mérföldenként, akkor a következő eljárást kell követned:

Nagy körültekintéssel válassz ki egy folyószakaszt, amelyik az általános folyásiránynak - aminek az esését meg szeretnéd tudni - leginkább megfelel, majd a parton mérj le 100 könyöknyi távolságot. A kezdetét és a végét jelöld meg, ahogyan az fönt ab -ben látható, a kezdetéhez helyezz egy tömlőt, egy makkot vagy egy darabka parafát, és figyeld meg, hogy az említett tárgy, amely a lefelé siető hullámokkal együtt halad, mennyi zenei időegység alatt ér el a 100 könyök hosszúságú szakasz végéhez. Azután mérj meg sok más, akár lassabb, akár gyorsabb áramlást is, és mérd meg rajtuk a 100 könyök távolságra jutó esést még szintező berendezéssel is. Ennek alapján, különböző vízszakaszok lemérése után, tudod csak megadni a 100 lépésnyi partszakaszra jutó esést. Abban az esetben, ha megfigyeled, hogy az úszó tárgy mennyi időegység alatt teszi meg azt az utat, meg tudod majd mondani, mekkora a mérföldenkénti esés.

T.56.

Ha a vizet fel akarod juttatni egy mérföldnyire, úgy, hogy fent is maradjon a hegyen, akkor akképpen járj el, ahogyan az alábbiakban leírva találod.

Ha a víz olyan széles, mint a lábszárad, akkor az elvezető csatorna olyan széles legyen, mint a combod. Ha pedig egy mérföldet kell emelkednie, akkor hagyd két mérföldet esni, mert akkor a b és c között található víz rohanó ereje olyan nagy lesz, hogy a d és e között található vizet felrántja, és ezáltal forgatni kezdi a szivattyú kerekét. És tudd meg, hogy a szivattyún keresztül nem tud levegő áramlani a kamrába, mert minden egyes alkalommal, amikor a szivattyú dugattyúja megfordul, a padlón lévő csapóajtó bezárul. Ha nem zárulna be ilyen jól, akkor sem tudna levegőt beengedni, mivel két könyökkel a víz alatt található, így levegőt csak akkor tud beereszteni, ha már a kétkönyöknyi vizet beeresztette. Ha kezdetben a vezetéket akarod feltölteni, akkor eső idején gyűjts össze egy kis tavat, a hegy lábánál pedig torlaszold el a csatornákat földdel, vagyis e -t és c -t. Azután hagyd, hogy a tó vize a csatornákba folyjon. Amikor a kerék félkönyöknyire a víz alatt van, akkor zárd be jó alaposan a bódét, és egyidejűleg nyisd meg a hegy lábánál lévő csatornákat c -ben és e -ben. A kerék négy könyök nagyságú legyen.

I.B.26.

Úgy véljük, hogy ha egy malomkő 12 uncia víz hatására egy óra alatt 30000 fordulatot tesz meg, akkor ugyanazt a malomkövet 24 uncia víz, ha az esése ugyanaz, egy óra alatt 60000-szer fordítja meg, és kétszer annyit fog megőrölni, mint előtte.

I.H.90.

Építsenek olyan nagy gátat Arezzónál, hogy a csatorna akkor se száradjon ki, amikor nyáron az Arno vize elapad. A csatorna mélye 20 könyök, a felszíne 30 könyök széles legyen, és mindig maradjon 2-4 könyöknyi [mozgástér], mert kétkönyöknyi kell a malmoknak és a legelőknek. Ez termékennyé teszi majd a vidéket, Prato, Pistoia és Pisa csakúgy, mint Firenze évente kétszázezer dukátot vág majd zsebre, ezért nekik, ahogyan Luccának is, kell a munkaerőt biztosítaniuk és a költségeket is nekik kell fedezniük. Mivel a sestói tó hajózható, a csatornát Prato és Pistoia fölött kell elvezetni, Serravallénál kell átvágni, és hagyni, hogy a tóba ömöljön; mert akkor nem lesz szükség zsilipre vagy duzzasztóra, amelyek nem örökkévalóak, hanem folyamatosan kezelni és karbantartani kell őket.

Ügyelj arra, hogy ott, ahol a part kavicsos, a kavicsok közé bezárt víz ne érintkezzen a parttal; mert az áradások, amelyek közéjük hajtják, gyakran kikezdik a kavicsot a parttal összekötő homokot vagy a talajt. Felkavarják és elsodorják, ezért a partot képező kavics könnyen leomlik, és betemeti a csatornát. Ezért a part és a víz között négy könyök széles sávot kell hagynod, a legmagasabb egy könyöknek a víz felett kell elhelyezkednie. Ezenkívül a sáncot a cölöpök és a kavics között deszkákkal kell felszerelned, ez az eljárás tökéletes.

A csatorna alapvonalainak, MA -nak és NO -nak, NO -ban nagyon mélyen kell indulniuk, és MO -ban lehetőség szerint magasan, szinte az átlagos talajszint fölött kell végződniük, hogy a híd ívei lehetőség szerint magasan épülhessenek, mégpedig a híd alatt áthaladó folyó megáradásának veszélye miatt.

És tudd meg, hogy ezt a csatornát könyökönként nem több, mint négy dínárért ki lehet ásatni, ha az ember minden munkásnak naponta öt szoldót fizet. A csatornának egyébként március közepe és június közepe között kell épülnie, mert olyankor a parasztok szabadok az egyéb elfoglaltságaiktól, ezért kevesebb pénzért is felfogadhatók, a napok hosszabbak, és a hőség sem gyötri az embereket.

Veszélyes a hajókat a zsilipben vagy a zsilipen kívül kikötni, ezért, mihelyt a zsilipkapuk kinyílnak, a hajókat jó messze hátul ki kell kötözni, hogy ne legyen alkalmuk a mélyebb helyekre sodródni, ahol a víz kizúdul a zsilipkapuból; mert ha oda sodródnának, akkor a víz, amely a kapuból a többi vízre rázúdul, betörne a hajóba, hamar megtöltené, és elsüllyesztené.

C.46.

Az alábbi berendezés egy duzzasztógát, amely az árral szemben haladó, megrakott hajóknak szolgál nagy előnyére; ugyanis, ha a hajó beleütközik S -be, akkor az lesüllyed, K pedig felemelkedik és elrekeszti az S mögött található vizet. Ez a víz tehát gyorsan felduzzad és megemelkedik, a hajó pedig könnyedén siet át a víz nyitott torkolatán.

Az emelő elve alapján az összes nagy folyót fel lehet vezetni még a nagyon magas hegyek fölé is.

Ha cdb folyó az egyik nagy ágát az a pontba irányítja, majd pedig az újra b pontba esik vissza, akkor az ab vonal súlya jóval nagyobb lesz, mint az ac vonalé, annyira, hogy elegendő vizet tud maga után húzni ahhoz, hogy nagy hajókat átvigyen a hegyeken.

C.108.

Ha egy csatorna egy másik folyó alatt haladva kanyarodik, akkor erős nyomást fejt ki, mivel meg akarja emelni a saját mennyezetét. Most felteszem a kérdést: mennyi súly szükségeltetik ahhoz, hogy a fönt tornyosuló víz súlyának ellen tudjon állni?

C.199.

Minden olyan folyóra, amelynek a töltések között kell maradnia, ki kell nevezni egy biztost, aki a folyó lakosai fölött parancsoló hatalommal rendelkezik, és aki javításokat rendelhet el ott, ahol valami mindig beszakad.

C.297.

Az a folyó, amelynek folyása egyenes, jobban megmarad a töltések között.

Milánó hajózható csatornái hozzávetőlegesen egy könyöknyit esnek mérföldenként. És úgy vélik, hogy a víz felszíni mozgásának elegendő mérföldenként egy hüvelyk.

A hajózható csatornát a posztókészítők céhének kell építenie, és a belőle származó bevétellel is neki kell rendelkeznie. Ennek a csatornának Pratón, Pistoián és Serravallén át kell vezetnie, és a tóba kell ömlenie; mert akkor nem lesz rajta zsilip, tehát tartósabb lesz, és többet fog hozni azoknak a helységeknek, amelyeket érint.

A fűzfák gyökerei nem hagyják, hogy a csatornák töltései tönkremenjenek, a fűzfák ágai pedig, amelyeket keresztirányban, vagyis a töltés szélességében nőni hagynak, majd később alul levágnak, évről évre vastagodnak [.], így egy tömbből álló, élő töltést kapsz.

I.F.13.

Építs gátat a tengerből jövő vékony csatornára, hogy vihar vagy dagály esetén lezárhasd, apálykor pedig megnyithasd.

I.F.16.

Van egy házam egy folyó partján, és a víz elhordja alóla a földet, annyira, hogy a beomlás fenyegeti. Ezért most úgy akarom elrendezni, hogy a folyó a már kivájt üreget újra feltöltse, az említett házat pedig újra megszilárdítsa.

Ilyen esetben a második [könyv] negyedik [tételéhez] igazodjunk, amelyik bizonyítja, hogy minden mozgó test lendülete azon a vonalon halad tovább, amelyiken keletkezett. Ezen az alapon nm ferde irányban gátat fogunk emelni; de talán még jobb lenne följebb, oq -t választani, hogy az egész tömeg a dűnén innen, a házadnál lévő üregben rakódjon majd le. És ugyanez történne a k dűne tömegével is, ami még ezen a télen célra vezetne.

De ha a folyó nagy és széles lenne, akkor az említett gátat három vagy négy megszakítással kellene elkészíteni. Az elsőnek, amelyik a víz folyásirányában helyezkedik el, a parttól a folyó szélességének negyedéig kell kiugrania. Azután ez alatt kell építeni egy másikat, olyan messzire, amekkora az első gátról lezúduló víz ugrásának legmagasabb pontja; mert ebben a tetőpontban hagyja hátra a víz a kavicsdomb csúcsát, amit az első gátról a mélybe zúduló víz az első ütközése alkalmával kiásott. Ennek a második gátnak pedig a folyó szélességének feléig kell kinyúlnia. A harmadiknak, amelyik ugyanarról a partról indul ki, ez alatt kell következnie, mégpedig a második által feltételezett távolságban, vagyis amilyen messze a második van az elsőtől, és a folyó szélességének háromnegyedéig kell érnie. Ugyanígy kell eljárnod a negyedik gátnál, amelyik teljes szélességében elrekeszti a folyót. Ebből a négy gátból, vagyis, helyesebben mondva, e négy töltésből sokkal nagyobb erő származik, mint ha az egész anyagból egyetlen töltés épült volna, amelyik egyenletes vastagságban, teljes szélességében elzárta volna a folyót. Ez a második [könyv] ötödik [tételének] esete, amelyben bizonyítva van, hogy egyetlen gerenda tömege, ha négyszer olyan hosszú is, nem a negyed részét bírja el annak, amit korábban elbírt, hanem sokkal kevesebbet. *

L.32.

Egyetlen zsilipkapu sem lehet keskenyebb, mint általában a csatorna, mert akkor örvény keletkezik a vízben, és tönkreteszi a töltést.

I.H.76.

A csatornákat mindig zsilipekkel kell ellátni, hogy az áradás ne tudja a töltést sem megrongálni, sem tönkretenni, valamint hogy a víz mennyisége mindig ugyanannyi legyen.

C.297.

Mivel minden folyónak a szélessége közepén gyorsabb a folyása, mint a széleken, és mivel egyenletes folyás esetén a felszínén nagyobb a sodrása, mint a mélyben, a mozgatható, csónakokra felszerelt hidak önmagukban véve gyengébbek a hosszuk közepén, mint a végeiknél. Ebből arra következtetek, hogy - mivel a hidak annál gyengébbek lesznek, minél erősebben ütközik beléjük a víz - ezek a hidak középen fognak eltörni.

Gondold meg, hogy a hidak készítésénél a csónakok mindig az áramlás vonalának megfelelő hosszirányban helyezkednek el, mivel annál könnyebb lefektetni a hidat, minél kevésbé érik a csónakot a hullámok.

C.176.

Kísérletek

A Nap természete szerint melegnek bizonyul, nem pedig hidegnek, ahogy azt már fent mondtuk.

Amikor a hideg homorú tükör összegyűjti a tűz sugarait, magánál a tűznél is melegebben veri vissza őket.

A hideg vízzel teli üveggömb is a tűznél melegebben veri vissza az összegyűjtött sugarakat.

Ebből a két említett tapasztalatból következik, hogy a tükör vagy a hideg vízzel teli gömb által visszavert sugarak saját képességükből adódóan melegek, nem pedig azért, mert a tükör vagy a gömb meleg; s hasonlóképpen igaz a napsugarakra is, amelyek ezeken a testeken áthatolnak, hogy képességük révén melegek. - Ugyancsak a fent említett tapasztalatok alapján bizonyul a Nap forrónak, vagyis a tükörrel és a gömbbel végzett kísérlet alapján, amelyek, habár hidegek, összegyűjtve a tűz melegének sugarait, meleggé teszik őket, mivel az első ok is meleg: hasonló történik a Nappal is, amely meleg lévén, áthatolva a hideg tükrökön nagy hőt sugároz. *

I.F.85.

Ha a hüvelykujjtól számított második ujjadat a harmadik hegye alá viszed, úgy, hogy az egész köröm kilátszik a másik oldalon, akkor azt a tárgyat, amelyet mindkettővel megérintesz, kettőnek fogod érzékelni, feltéve, hogy a tárgy kerek. *

C.204.

Van egy borral teli edényem, abból a felét leeresztem, és vizet töltök utána, úgy, hogy az edény félig borral, félig vízzel lesz tele. Aztán újra leeresztem a felét, és újra vizet töltök utána úgy, hogy.

Mivel minden folytonos mennyiség a végtelenségig osztható, a következőt tapasztaljuk: Ha egy adott mennyiségű bort egy olyan edénybe öntünk, amelyen folyamatosan víz folyik keresztül, akkor az edényben található víz sohasem lesz tökéletesen mentes a bortól.

C.218.

Ha meg akarod találni a mágnesnek azt a részét, amelyik északnak fordul, akkor végy egy nagyméretű edényt, és töltsd meg vízzel. Tegyél a vízre egy fából készült tálkát, és helyezd bele a mágnest további víz hozzáadása nélkül. Akkor ugyanis hajó módjára a vízen fog úszni, és vonzóerejének következtében rögtön az északi sarkcsillag felé fog haladni. Arrafelé fog haladni, mihelyt a tálkával a csillag felé fordult, azután átszeli a vizet, az edény pereménél pedig a fent említett északi oldalával áll meg. *

I.E.2.

A harmatcseppekkel, amelyek tökéletesen gömbölyűek, sok különböző esetet meg lehet vizsgálni a víz szférájának tartományában: hogyan tartalmazza a föld testét anélkül, hogy felszínének gömbölyűségét elveszítené stb.

Először is vegyünk egy kölesmag nagyságú ólomkockát, és egy nagyon vékony, ráerősített fonal segítségével merítsük bele ebbe a cseppbe. Meglátod majd, hogy a csepp nem veszíti el eredeti kerekdedségét, habár annyival nagyobb lesz, mint amennyit az ebbe a cseppbe bezárt kocka kitesz.

I.F.62.

Arról, hogy egy erősebb, de kevesebb meleggel rendelkező fény verődik-e vissza a homorú tükörből nagyobb hővel rendelkező sugarakkal, vagy egy több hővel, de kevesebb fénnyel rendelkező test:

Ehhez a kísérlethez fel kell hevíteni egy darabka rezet, és egy kerek lukon át kell irányítani, úgy, hogy a nagysága és a tükörtől való távolsága ugyanakkora legyen [mint egy gyertyaláng nagysága és távolsága]. Itt van tehát két test, amelyeknek a távolsága megegyezik, hő és ragyogás tekintetében azonban különbözőek, és azt fogod tapasztalni, hogy a nagyobb hő nagyobb hővel rendelkező sugarakban verődik vissza a tükörből, mint a már említett láng. Ennél fogva azt szeretnénk kijelenteni, hogy nem a Nap fénye, hanem természetes melegsége melegít. *

I.F.85.

Megismered majd a vizek különböző mértékű könnyűségét, ha egy lenvászon szalag két végét azonos mélységig hagyod beléjük lógni. Ennek tisztának kell lennie, és mind a két oldalon a két edény aljáig kell érnie, amelyekben a kétfajta megvizsgálandó víz van. Majd a vizek elkezdenek a vásznon felemelkedni és lassanként megszáradni, amennyi pedig a felemelkedett vízből megszárad, annyi újra felemelkedik a másikból, míg az edény teljesen száraz nem lesz. Majd töltsd föl újra az edényt, és a víz lassan és észrevétlenül felemelkedik a szövetdarabkán keresztül, ami azután, ahogy már mondtuk, lassanként megszárad. Ezen a módon végül a szövetdarabkában ott marad az elpárologtatott víz üledéke, amiből, a kinyert súly révén, megtudhatod, melyik vízben volt több föld. *

I.G.37.

Minél több apad le az edényben lévő vízből, annál alacsonyabbra süllyed a felszíne, és minél inkább lesüllyed a felszíne, annál lassabban folyik ki a lopón keresztül. Ha azonban a lopó az őt tartó víz felszínével együtt süllyed, akkor a lopón átfolyó víz mozgása kétségtelenül mindig ugyanolyan marad.

Hogy ezt az állandóságot elérjük, az n edényt az m higanyfürdőre helyezve hagyjuk. Ez az n edény olyan, mint egy csónak, amelyik a lopót hordozza, a fenekével pedig a levegőből a higanyba nyomja. A higany az nst lopón keresztül az f edénybe folyik, és minél alacsonyabb lesz a higany felszíne, annál mélyebbre süllyed a rajta nyugvó csónak a lopóval együtt. Ez egészen vékony, aranyozott rézlemezből van, és egy edénybe ereszkedik bele, amelyik, ha a megfelelő súlyt eléri, leesik, és az ütközés révén tüzet hoz létre.

I.G.48.

Ki kell próbálni, hogy a nem kenhető firnisz, ha hevítés révén folyékonnyá tesszük, mozgásba jön-e a ferde felületen, amennyiben nem túl vastagon vittük rá fel. Ezt a firniszt, miután folyékonnyá vált, ecsettel folyamatosan el kell simítani.

I.G.73.

Ha egy hordóban a bor 4 könyök magasan áll, és a hordó a bort 4 könyök távolságra fecskendezi ki, akkor vajon, ha a bor 2 könyöknyire süllyed a hordóban, ugyanazon a csapon keresztül 2 könyök távolságra spriccel-e, vagyis az esés és a csapból előtörő sugár lendülete azonos mértékben csökkennek-e, vagy sem.

És ha a teli hordó a csapon keresztül 2 pintet tölt meg egy óra alatt, akkor vajon a félig teli hordónak ezen az alapon ugyanazon a folyó csapon keresztül csak egy pintet kell-e megtöltenie?

Ha valakit próbára akarsz tenni, és meg akarod nézni, hogy a súly természetét illetően helyes véleményen van-e, kérdezd meg tőle, hogy egy mérleg két egyforma karja közül az egyiket hol kell elvágni ahhoz, hogy a levágott darab, amennyiben a megmaradt rész végére akasztjuk, a másik kart pontosan kiegyensúlyozza. Ez lehetetlen, és ha az illető megmutatja neked azt a helyet, akkor rossz matematikus.

I.M.68.

Ha olyan tüzet akarsz létrehozni, amelyik károkozás nélkül lángba borít egy termet, akkor a következőképpen járj el: Füstöld tele a termet először sűrű tömjénnel vagy egy másik illatanyaggal; azután zúzz porrá, helyesebben mondva párologtass el 10 font borszeszt, mialatt forrásig hevíted.

De ügyelj arra, hogy a terem egészen le legyen zárva, majd pedig hints firniszport ebbe a füstbe, mert ezt a port az ilyen füst különösen jól bírja. Azután hirtelen lépj be egy égő fáklyával az említett terembe, és az rögtön fényes lángokba borul.

F.I.43.

Találmányok

Ehhez kell még egy óra, amelyik mutatja az órát, a percet és a másodpercet, hogy meg lehessen mérni, milyen messzire jut el az ember egy óra alatt a széláramlattal.

C.249.

Ezek az ollók azonnal kinyílnak és bezárulnak, amikor a kéz húzza vagy nyomja őket.

Ollók, amelyekkel a kalapkészítők szabnak. Gyorsan nyílnak, és úgy zárulnak, akár a többi.

C.397.

Ez egy óramű azok részére, akik takarékoskodnak az idővel, és a következőképpen működik:

Amikor a tölcsér már olyan sok vizet töltött a tartályba, mint amennyi a szemközti mérlegserpenyőben van, akkor a nevezett serpenyő emelkedés közben az első tartályba tölti a vizét. Mivel ez így kétszer annyi súlyra tesz szert, kíméletlenül felemeli az alvó lábait, mire az felébred, és a kötelességei után lát.

I.B.20.

Ha egy gerendát szeretnénk átfúrni, akkor függőlegesen kell tartanunk, és alulról kell átfúrnunk, hogy a lyuk magától kiürüljön. Sátortetőt kell készíteni, hogy a forgács ne hulljon annak a fejére, aki a csavart forgatja, és arra is ügyelni kell, hogy az esztergályosok a csavarral együtt emelkedjenek. A lukat először kisebb fúróval kell kifúrni, és csak azután nagyobbal.

I.B.47.

Szánkó iszapra

Az a rész, amelyik felfekszik a talajra, legyen összefüggő, hogy ne ragadjon bele a sárba.

Szánkó hegyes és köves vidékre

Az a rész, amelyik a talajjal érintkezik, ne legyen összefüggő, hogy kevésbé nehéz legyen húzni; ugyanis minél kevésbé fekszik fel a súly, annál könnyebben mozog.

I.B.76.

Deszkákból összeácsolt, fedett csónak

De szereld fel egy nagy, belül elrejtett kormánykerékkel, és készíts egy csatornát az egyik végétől a másikig, ahogyan az a -ban látható, hogy a kerék érintkezni tudjon a vízzel.

I.B.79.

Ez a fújtató olyan, mint egy cukorsüveg, és van benne egy választófal, amelyik hosszában két részre osztja. Az egyik, mégpedig a felső, vízzel van megtöltve, a másik levegővel. A víz egy nyíláson keresztül, amely a kifolyónyílás mellett helyezkedik el, a légtérbe zuhog, és felgyűlve a fújtató nyílásán keresztül kiszorítja a levegőt. A felső rész, abban a mértékben, ahogyan fogy belőle a víz, egy csapóajtón keresztül levegővel telik meg, miként a másik is, és ez a legcélszerűbb fújtató, amit csak használhat az ember.

I.B.81.

Kell, hogy legyen az embernek egy bőrruhája, amelyen a mellrésznél kettős, ujjnyi széles karima található, aminek ugyanígy a derékszíjtól a térdig is kettősnek kell lennie. Ha a tengerbe kell ugranod, a mellnél lévő karimán keresztül fújd fel az öltözéked, ugorj a tengerbe, és ha nem látsz partot a közelben, vagy nem ismered a tengert, hagyd, hogy a hullámok sodorjanak. A légzőcsövet, ami az öltözékig nyúlik, mindig tartsd a szádban, és ha olykor a szokásos levegőre van szükséged, de a hab megfoszt tőle, akkor vegyél a légzőcső torkolatán keresztül az öltözékből.

Hártyákkal ellátott kesztyű a tengerben való úszáshoz.

I.B.81.

A gömb átmérője 1 vagy 1/3 könyök legyen. Tiszta üvegből készüljön, és tiszta vízzel legyen megtöltve, a közepében pedig legyen egy lámpás, amelyiknek a fénye a golyó középpontja körül van. Ha egy szoba közepén felfüggeszted, erős fényt fog kibocsátani.

I.F.23.

Ezen a kristály nagyítóüvegen nem lehetnek foltok, és egészen tisztának kell lennie. A pereménél 1/12 hüvelyk vastagnak kell lennie, vagyis 1/144 könyöknek, középen pedig, használójának látóképessége, vagyis a neki megfelelő szemlencsék viselkedése szerint vékonynak kell lennie. Olyan öntőformával is kell készíteni, mint amilyenek a szemlencséké.

Ennek a lemeznek a szélessége 1/6 könyök, a hosszúsága pedig 1/4 könyök legyen, vagyis 3 hüvelyk hosszú és 2 hüvelyk széles legyen, vagyis 1" a négyzeten. Ezt a nagyítóüveget a szemtől 1/3 könyöknyire kell tartani, és ugyanilyen messze kell lennie a betűtől, amelyet olvasol. Ha távolabb van, a betű nagyobbnak fog látszani; a szokásos nyomtatott betű olyan nagynak fog látszani, mint a gyógyszerszekrényen lévő betű.

A dolgozószobában könnyen megtartható ez a nagyítóüveg, de ha a szabadban akarod használni, akkor 1/8 könyök hosszúra és 1/12 könyök szélesre csináld.

Lámpás, amelyben annál magasabbra emelkedik a kanóc, minél mélyebbre süllyed az olaj.

Ez amiatt van, hogy a kerék, amely a kanócot emeli, az olajon úszik. Amilyen mértékben fogy az olaj, olyan mértékben süllyed a kerék, süllyedés közben pedig forog maga körül a fonál miatt, amely általában a kerékagyra van tekerve, a kerék fogai pedig meghajtják a fogazott csövet, amelyben a kanóc található.

I.G.41.

Elődeink különböző berendezéseket használtak arra, hogy megnézzék, mekkora utat tesz meg egy hajó óránként. Egyet ezek közül Vitruvius is megemlít az építőművészetről írott könyvében, de az az eljárás ugyanúgy hibás, mint a többi. * Ez abban áll, hogy egy malomkerék, amelyik a pereménél a tengerrel érintkezik, teljes fordulataival egyenes vonalat ír le, amit a kerék kerületi vonalának kiegyenesítése ad meg. Ez a találmány azonban csak a tavak sima és mozdulatlan felületén használható. Ha azonban a víz a hajóval azonos mozgást végez, akkor ez a kerék nem fog a hajóval együtt mozogni, így az ilyen találmánynak nem sok értelme van.

Van még egy másik eljárás is, amit két sziget közötti, ismert szakaszon próbáltak ki, mégpedig egy könnyű deszkával, amit állandóan ér a szél, a deszka pedig az őt érő szél gyorsasága vagy lassúsága szerint többé vagy kevésbé ferdén helyezkedik el. Ez pedig Battista Albertinél található.

Battista Alberti eljárása az egyik szigettől a másikig tartó, ismert szakasz hosszának megmérésén alapul. Ez az eljárás azonban csak ugyanolyan hajón használható, mint amilyenen a kísérletet végezték, mégpedig ugyanolyan terheléssel, ugyanolyan vitorlákkal és ugyanolyan vitorlaállással, és ugyanakkora méretű hullámoknál. Az én eljárásom viszont minden hajón használható, akár evezős, akár vitorlás, mindig alkalmazható, legyen az a hajó kicsi vagy nagy, keskeny vagy hosszú, magas vagy alacsony.

I.G.54.

A hercegnő fürdőkályhájának felmelegítéséhez háromrésznyi meleg vizet kell adnod négyrésznyi hideg vízhez.

I.I.34.

Morzsolj szét egy gubacsot finom lisztté, és hagyd nyolc napon át fehérborban ázni. Továbbá lúgozz vitriolt ugyanolyan hosszú ideig vízben, hagyd a vizet és a bort külön-külön jól leülepedni és kitisztulni, majd gondosan szűrd le őket. Ha azután a fehérbort felengeded ezzel a vízzel, sötétpirosra változik.

(Vázlat: kerék, tengelyéhez rögzített súllyal.) Ha valamely súlyt akasztunk erre a kerékre, mégpedig olyat, amely meg is mozgatja a kereket, ennek a súlynak a középpontja mindig a forgástengely alá fog kerülni.

És nincs olyan, forgó tengelyt tartalmazó berendezés - ha emberi lelemény hozta létre -, ami ezt a hatást ki tudná védeni.

Ó, ti, akik a folyamatos mozgás fölött spekuláltok, mennyi hiábavaló vázlatot készítettetek egyazon kutatás közepette! Álljatok csak be az aranycsinálókhoz! *

F.II.

Hadviselés

Ha két barhent darab közé vaspikkelyeket helyezel, és ebből készítesz ujjast, biztos lehetsz afelől, hogy azon semmiféle nyíl nem hatol át.

C.358.

Ha egy kőre, amelyik már éppen szétesőben van, egy nyilat fektetsz és kiegyensúlyozod, akkor meg fogod látni, hogy amikor a nyíltól 10 mérföldnyire elsütnek egy nehézágyút, a talaj rázkódása miatt vagy a nyíl esik le, vagy a kő esik szét, amelyiken a nyíl egyensúlyban nyugszik.

Egyébként, ha egy kisebb ágyút egy fallal körülvett udvarban elsütsz, akkor azon a helyen minden edény, illetve minden fedett ablak azonnal be fog törni. Sőt, a tetők is felemelkednek kissé az alapzatukról, a falak és a padló megremegnek és megrázkódnak, mint nagy földrengés idején, a pókhálók leesnek, az apróbb élőlények elpusztulnak, és minden a közelben lévő test, amelyik levegőt tartalmaz, meglehetősen nagy károkat szenved.

C.363.

Ha a láb és a cipő talpa közé gyapjúból font, egy ujjnyi vastag anyagbetétet helyezel, akkor védve leszel a gyaloghorgoktól, mivel azok nem tudnak a lábadba fúródni.

C.370.

Ha az ágyú lövedéke kőből van, akkor annak olyan laposnak kell lennie, mint egy sajtnak, és ha az ágyú üregének hasonló formája van, és a középpontja, azaz a farokrész középpontja nem esik egybe a kő középpontjával úgy, hogy az repülés közben forogjon a levegőben, akkor a lövedék kétségtelenül sokkal gyorsabb lesz. Ugyanis, ha veszel egy 6 uncia súlyú golyót és egy azonos súlyú kereket, amelyiknek a karimáján nincsenek szegletek, meg fogod látni, hogy a golyó messzebbre eltávolodik attól, aki elgurítja, mint a kerék, mégpedig azért, mert részben az is forog, amin keresztülsiet. Ez tehát a helyzet, mert az azonos súlyú lövedék, ha kerek, több levegővel ütközik, és nagyobb ellenállással találja szemben magát, míg ha lapított, az élével hasítja a levegőt, és ennek következtében gyorsabban száll és halad át rajta.

A sok azonos porral és azonos lövedékkel működő ágyú közül az hajítja gyorsabban és messzebbre a lövedékét, amelyikben ugyanabban az időben nagyobb tüzet gyújtanak.

Az azonos súlyú lövedékek közül az bizonyul súlyosabbnak, és az üt nagyobbat, amelyik gyorsabb.

Ügyelj arra, hogy a farokrészben lévő üreg ugyanolyan magas legyen, mint amilyen hosszú, és hogy elsütéskor az összes por felhasználódjon.

I.B.110.

Leggyakrabban az az ágyú rombolja le a bástyát, amelyik a legtávolabbra hajítja a lövedékét.

Állíts fel egy szabályt arra nézve, hogy a por mennyiségét növelni kell-e vagy csökkenteni a különböző lövedékek esetében, legyenek azok vasból, ólomból vagy kőből.

A természet legfőbb ajándéka, a szabadság megőrzése céljából találok én ki támadó- és védekező eszközöket, arra az esetre, ha nagyravágyó zsarnokok gyötörnének minket. Először a falakról fogok beszélni, azután arról, hogyan őrizhetik meg a lakosok jóságos és igazságos uralkodójukat.

P.

A buffonico a lándzsa hegyére szerelt eszköz. 2 könyök hosszú és 1/8 könyök vastag, abroncsokból áll össze, és a külső végén egy vékony, háromszögletes csövecske van, amiből a tűz előtör.

Először töltsd meg a hüvelyt porral. Miután a port a torkolaton keresztül betöltötted, jól összetömörítetted, és addig ütögetted, míg egészen kemény nem lett, fúrj bele egy kicsi, 1/8 könyök hosszúságú lyukat, majd helyezd fel a fedőt a csövecskével. A por finom szemcsékből álljon, és keverd össze ólomforgáccsal, amit ráspollyal lehet előállítani. Azután gyújtsd meg, és ez majd alaposan megrémíti a lovakat, az ellenségnek pedig sok kárt okoz.

Tegyél a közepébe száraz szivacsot taplónak.

Ezeket a robbanó gyutaccsal töltött golyókat az ellenség bástyáira kell hajítani.

A stocladle körülbelül egy láb magas, kenderből és halenyvből összegyúrt, robbanó gyutacsokkal töltött részecskékkel ellátott golyó. Az említett részecskéknek legfeljebb egy ujjnyi hosszúságúnak kell lenniük, és mindegyik vékony, inakkal vagy enyvezett papírral bevont rézből van, és mindegyik részecske kétszer át van fúrva, és egy rézgolyón helyezkedik el, ami különféle, labirintusszerű, puskaporral töltött járatokkal van tele. Az említett járatok oldala azonban tele van lyukakkal, amelyek fedik egymást a robbanó gyutacsokon lévő lyukakkal, és egy gyújtócső segítségével lehet őket meggyújtani, amelyik nyolc nyíláson át ontja a tüzet, hogy senki se tudja elnyomni vagy eloltani. Amikor a tűz a közepéig hatol, a robbanó gyutacsok félelmetes robajjal elkezdik egymás után kilövellni halálos golyóikat.

Ha ezeket gályára akarod alkalmazni, akkor a robbanó gyutacsokat kemény papírból készítsd, és a köztes tereket kénporral kevert szurokkal töltsd meg. Akkor három szolgálatot is tesz neked: Először is károkat okoz a robbanó gyutacsok által, másodszor elolthatatlan tüzet gyújt, amely mindent feléget, ami fából van, és az iszonyatos bűz miatt senki sem tud majd a közelébe menni.

I.B.80.

Ha egy földterületet el akarsz árasztani, vagy egy falat ágyúk bevetése nélkül akarsz lerombolni, és rendelkezésedre áll egy folyó, akkor úgy járj el, ahogyan bemutatjuk. Vagyis: állíts le cölöpöket, amelyek éppen olyan szélesek, mint a folyó töltése, állítsd őket 1 könyök távolságra, vagy még többre, ha szélesebb deszkáid vannak. Aztán erősítsd fel a deszkákat minden két cölöp közé, és hagyd feltöltődni [a duzzasztómedencét]. Ha megtelt, emeld fel az M összekötő-gerendát, akkor a, a deszka felső része előre fog jönni, mialatt b, a deszka alsó része hátra megy. Ekképpen a már említett deszkák keresztbe állnak, és a víz akadálytalanul lefolyhat. Azonban ügyelj arra, hogy a gátakat egyszerre, egy puskalövésre vagy egyéb jelre nyissák meg, hogy ugyanabban az időben legyenek nyitva, és így a víz nagyobb nyomással és több dühvel ütközzön az akadályba.

Ha a víz nagyon meredeken folyik, állíts fel 1/2 mérföld távolságra egy ilyen gátat, és egy kötél segítségével minden zsilipjét egyszerre nyisd ki, így jobban kifejti a hatását, és minden veszélyen kívül kerül az, aki kinyitja.

I. B. 64.

Tengeri csata

Ne mutasd meg senkinek, és te egymagad fogsz kitűnni.

Egyszerű segédet vegyél magadhoz, és a házban varrasd meg az öltözéket.

A hajóparancsnok gályáit kösd ki, a többit azután süllyeszd el, és ágyúkkal lődd az égő bástyákat.

Amikor az őrök befejezték az őrjáratot, egy kisebb csónakkal evezz a hajó fara alá, és egyszerre gyújtsd fel az egészet.

Páncélöltözék modellje , amelyet sisakkal, felsőrésszel, nadrággal, és a vízben való tartózkodáshoz egy kis tömlővel kell felszerelned. Vagyis egy páncélzat, és hozzá a nagy tömlő, amely a légzéshez szükséges levegőt tartalmazza, és amelyet egy fél vasabroncs tart el a mellkastól.

Amennyiben van egy egész, golyósszeleppel ellátott tömlőd, akkor, ha a levegőt kiereszted belőle, lesüllyedsz a meder aljára, a homokzsákoktól lefelé. Ha pedig azután felfújod, újra feljutsz a víz felszínére.

Maszk, előreugró üvegszemekkel, de a súlya akkora legyen, hogy úszás közben magasra emelve tudd tartani.

Vigyél magaddal egy olyan kést, amelyik jól vág, hogy semmilyen háló ne tudjon fogva tartani. Vigyél magaddal kettő vagy három üres tömlőt is, hogy szükség esetén, mint a labdákat, fel tudd fújni őket.

Saját belátásod szerint vidd magaddal a katonák vezetőjét is, és tömérdek bilinccsel ellátva titokban helyezd el a parton. Előtte azonban készíts részletes szerződést, amely szerint a váltságdíj fele minden ellenvetés nélkül téged illet. A foglyok kiadatásának Manettinél kell megtörténnie, és a nyugtát, mármint a váltságdíjakét, Manetti kezébe kell átnyújtani.

Vigyél magaddal kürtöt is, amellyel jelezni tudod, hogy sikerült-e a vállalkozás, vagy sem.

A Santa Liberata műhelyében lévő három vas hajócsavar egyikéről lenyomatot kell készíteni: gipszformát és viasznyomatot.

Elpusztítom a kikötőt.

Ha nem adják meg magukat négy órán belül, elpusztulnak.

A már említett, szájra helyezhető tömlőt csak akkor készítsd elő, amikor már a tengeren vagy, hogy titkod ne tudódjon ki.

Először próbáld ki négy órán keresztül.

Zsineg.

Bronzdarabka, amelyet bezsírozott csavarral, mégpedig öntött csavarral rögzítünk.

C.333.

Fonal a közép megtalálásához.

Arra az esetre, ha tengerre kell szállnod, készíts magadnak rézből egy szerkezetet, amelynek a lemezei úgy vannak egymásra fektetve, hogy semmilyen horog sem tud beléjük akadni.

Először mérd meg a mélységet, és ha úgy látod, hogy a megfúrás önmagában, a hajó elsüllyesztése nélkül is elegendő, próbáld meg úgy. Ellenkező esetben a már megadott módon járj el.

Evező. Emelő, 12 könyök hosszúságú. A külső forgatáshoz szükséged van egy ív alakú emelőre. A csavar forgatásához húzz sarokkal ellátott facipőt, ami biztos támasztékot nyújt a lábnak.

A következő eszközök tartoznak hozzá: úgy készítsd azonban elő, hogy a tömlő, ami majd csónakként szolgál, csakúgy, mint a benne lévő szerszámok és az ember, a víz felszíne és a meder alja között középen helyezkedjenek el, a tömlőre pedig szerelj fel egy szelepet, hogy, ha a levegőt kiereszted, a tömlő, tetszésed szerint, a fenékre süllyedjen. Evezőként pedig a kezek szolgálnak.

Egyéb próbálkozások szárnyakkal.

Mily sokan maradnának bizonyos eszköz révén a víz színe alatt? Nem írom le, hogyan és miként tudok a víz alatt maradni, mennyi időt tudok eltölteni étel nélkül; nem teszem közzé és nem híresztelem el, mégpedig azon emberek rossz természete miatt, akik a tenger fenekén gyilkolásra használnák, betörve a hajók fenekét és elsüllyesztve őket a bennük lévő emberekkel együtt, s habár másokat megtanítok rá, azok veszélytelenek, mert kilátszik a vízből a tömlőre vagy parafára erősített cső szája, amelyen át lélegeznek.

Leic. 22/b.

A már említett ópiumfüst: beléndek, bogáncsok, sisakvirág magvai és gyökerei. Mindezt szárítsd ki, majd ezt a port elegyítsd kámforral, és kész is van.

Ellenszerként végy magadhoz vadócmagvakat és [.] borszeszt gyapotban.

Halálos füst: Vegyél arzént, és keverd össze kénnel vagy kénes arzénnel.

Ellenszer: rózsavíz.

Varangy, mégpedig közönséges varangy főzete; veszett kutya nyála, valamint som főzete; tarantella Tarantóból.

Rézrozsdapor, avagy mérgező mész: rá lehet zúdítani a hajóra.

Vegyél fűzfaszenet, salétromot, borszeszt, ként és szurkot, továbbá dohányt és etiópiai gyapjút, és mindezt főzd egybe.

Ez a tűz olyan könnyen gyullad majd meg, hogy még a víz alatt lévő fán is végigszalad, ha ehhez a keverékhez hozzáadsz még folyékony firniszt, petróleumot, terpentint és jó erős ecetet. Mindezt keverd össze, és a napon vagy rögtön a kenyér kivétele után a sütőkemencében szárítsd ki. Azután kenderrel vagy más kóccal gyúrd össze, formáld őket korong alakúra, és mindkét oldalán szúrj bele egy-egy hegyes tűt.

T.43.

A circumfulgore vízi harci eszköz. Majorka lakosai találták ki. Az ember körbe állít tetszés szerinti számú mozsárágyút, feltéve, hogy azok nem különbözőek; mert ahhoz, hogy a lövés hatékony legyen, és hogy a kocsi ne ugorjon vissza, az egyik mozsárágyút a másik támasztéka és ütközőjeként kell használni. És hogy ezt elérjük, két egymással szemben elhelyezkedő mozsárágyút kell elsütni egyszerre, hogy ha az egyik el akar szaladni az egyik irányba, a másik megakadályozza.

I.B.82.

Ha egy hadiflottát akarsz elintézni, a hajók elsüllyesztéséhez ilyen eszközöket használj.

Vagyis, építs járműveket, amelyek 100 láb hosszúak és 8 láb szélesek; de ügyelj arra, hogy az evezős bal oldali evezői a jármű jobb oldalán, a jobb oldaliak pedig a bal oldalán legyenek [.] hogy az evezők nyele hosszabb legyen. Az említett jármű 1 és 1 láb vastag legyen, vagyis gerendákból készüljön, amelyeket belülről és kívülről keresztbe futó palánkok kötnek össze, tovább erre a hajóra egy víz alatti lábat kell felerősíteni, egy üllővel megegyező súlyú és formájú vas ösztökét.

Először össze kell őket kapcsolni, vagyis oly módon összekötni őket, hogy te tetszésed szerint bármikor kiszabadíthasd magadat, és süllyedés közben a hajó a tiédet ne húzza magával.

Ez olyan jármű, amelyik védett a mozsárágyúkkal szemben, ugyanakkor mozsárágyúkkal támad más járművekre. A tűz ellen vaslemezekkel van borítva, ezenkívül teli van hegyes szegekkel, hogy az ellenség ne tudjon gond nélkül felugrani rá.

P.2037.

A művészetek összehasonlítása

Hogyan múlja fölül a festészet az összes többi emberi alkotást sajátos észrevételei révén.

A szem, amelyet a lélek tükrének mondanak, az elsődleges út, amelyen keresztül az értelem a természet számtalan alkotását a legsokrétűbb és a legnagyszerűbb módon szemlélni tudja. A második a fül, amely azoknak az elmesélt dolgoknak a révén tünteti ki magát, amelyeket a szem látott. Ha ti, történetírók, avagy költők, avagy matematikusok szemetekkel nem láttátok volna a dolgokat, aligha tudnátok beszámolni róluk írásaitokon keresztül, amelyek a festészetből erednek. Ha pedig te, költő, tolladat használva festenél le egy történetet, azt a festő ecsetjével sokkal tetszetősebben és kevésbé unalmasan tenné érthetővé. Ha a festészetről azt mondod, néma költészet, akkor a festő méltán nevezheti a költészetet vak festészetnek. Töprengj el rajta, melyik súlyosabb hiányosság! A vakság vagy a némaság? Habár a költő képzelete, csakúgy, mint a festőé, szabad az alkotásban, az ő történetei nem tetszenek majd annyira az embereknek, mint a festőéi. Ugyanis, míg a költő szavakkal akar alakokat, cselekedeteket és helyszíneket ábrázolni, addig a festő azon fáradozik, hogy hasonlóságra törekedve lemásolja az adott formákat. Gondold meg, melyik áll közelebb az emberhez! Az elnevezése vagy a hozzá hasonló alak? Elnevezése országonként különböző, ám alakja nem változik, hacsak a halál által nem.

Míg a költő a fül közvetítésével szolgálja az értelmet, addig a festő nemesebb érzéken, a szemen keresztül. Mindazonáltal nem szeretnék ezekből mást, mint hogy egy jó festő ábrázolja egy csata dühét, egy költő pedig írja meg azt, s azután együtt álljanak a közönség elé. Meglátod, a nézők hol időznek, hol szemlélődnek tovább, melyiket illetik több dicsérettel, és melyik tetszik nekik jobban. Bizonyosan a sokkalta hasznosabb és szebb festmény arat majd nagyobb tetszést. Írd le valahová Isten nevét, majd összevetésképpen állítsd mellé a képét: meglátod, melyiket tisztelik majd jobban. Míg a festészet magában foglalja a természet összes formáját, addig ti csak neveket birtokoltok, amelyek a formákkal ellentétben nem egyetemesek. Míg ti a megjelenítés hatásának vagytok birtokában, addig mi a hatás megjelenítésének. Vegyünk egy költőt, aki leírja egy hölgy szépségeit szerelmesének, és vegyünk egy festőt, aki lefesti: meglátod, melyikhez vonzza majd a természet jobban a szerelmes bírát. Bizonyos, hogy a dolgok vizsgálatát a tapasztalat ítéletére kellene hagyni. Ti a festészetet a mechanikus művészetek közé soroljátok. Az biztos, hogy ha a festők képesek lennének hozzátok hasonlóan írásban dicsérni műveiket, kétlem, hogy ily hitvány besorolást kapna. Ha azért nevezitek mechanikusnak, mert kézzel végzett tevékenység - hiszen a kezek ábrázolják mindazt, amit a fantáziában találnak -, akkor bizony ti is, ti írók, a tollat a kezetekkel húzva rajzoljátok le azt, ami elmétekben található. Ha pedig azért mondjátok rá, hogy mechanikus, mert ára van, ki az, aki még nálatok is gyakrabban esik ebbe a hibába, ha ez egyáltalán hibának nevezhető. Amikor tanítás céljából olvastok fel, vajon nem ahhoz mentek-e, aki többet fizet? Alkottok-e bármit is fizetség nélkül? Igaz, ezt nem azért mondom, hogy az effajta hozzáállást kárhoztassam, hiszen minden fáradság fizetséget vár el. Egy költő azt mondhatja majd: "Olyan történetet fogok írni, amely nagy jelentőséggel bír." Ám a festő is ugyanezt teszi, ahogyan Apelles is készítette Rágalom című művét. Ha azt mondanátok, hogy a költészet maradandóbb, azt válaszolnám, hogy egy üstfoltozó művei sokkal maradandóbbak, jóval tovább megőrzi őket az idő, mint akár a ti, akár a mi alkotásainkat, holott kevesebb fantáziát igényelnek. Mindazonáltal a festészet, ha üvegfestékkel fest rézre, sokkal maradandóbbá teheti magát. Művészetünk miatt Isten unokájának nevezhetnek minket. Ha a költészet morálfilozófiával foglalkozik, akkor a festészet természetfilozófiával. Ha amaz az elme tevékenységét írja le, akkor ez azt figyeli meg, hogyan jelenik meg az elme hatása a mozgásban. Amaz a pokolról szőtt elképzeléseivel ijesztgeti a népet, és a festészet is ugyanezt teszi. Ha a költő felteszi magában, hogy versenyre kel a festővel valamely szépség, vadság, vagy valamely gyalázatos, csúnya, iszonyatos dolog ábrázolásában, és a maga módján, ahogy csak akarja, átalakítja a formákat, akkor a festő talán már nem is arathat tetszést? Talán nem hasonlít néha a festmény annyira az élő dologhoz, hogy embereket és állatokat egyaránt félrevezet?

P.2038.

Miként van az, hogy aki lenézi a festészetet, az nem szereti sem a filozófiát, sem a természetet?

Ha lebecsülöd a festészetet, amely a természet minden látható művének egyedüli megjelenítője, bizonyára azt a finom találmányt is lebecsülöd majd, amely filozofikus és érzékeny megfigyeléssel szemléli a formák minden tulajdonságát, tengereket és országokat, fákat, állatokat, füveket és virágokat, amelyeket fény és árnyék övez. S ez a tudomány valóban, jog szerint a természet gyermeke, mivel a festészet a természettől származik. Még pontosabban a természet unokájának mondják, hiszen minden látható dolgot a természet hozott létre, s ezektől a dolgoktól ered a festészet. Ezért hát joggal nevezik a természet unokájának és Isten rokonának.

P.2038.

Miként van az, hogy a szobrászat kevésbé ihletett a festészetnél, és hiányzik belőle a természetesség?

Mivel nem kevesebbet dolgoztam szobrászként, mint festőként, és mindkettőt azonos fokon művelem, úgy találom, nem igen illethet engem szemrehányás, ha megítélem, a kettő közül melyik ihletettebb, nehezebb és teljesebb. Először is, a szobrászat alá van vetve bizonyos fényeknek, míg a festészet önmagában hordozza a fényt és az árnyékot. Fény és árnyék tehát a szobrászat számára bír fontossággal. A szobrásznak ebben az esetben a dombormű siet segítségére, amely természetéből adódóan maga hozza létre őket. A festő pedig művészetével helyezi oda őket, ahová azokat a természet következetesen helyezné. A szobrász nem tudja elkülöníteni a dolgok sokféle természetű színét, a festészet viszont nem szűkölködik bennük. A szobrászok perspektívái nem tűnnek valódinak, a festőkéi ellenben sok száz mérföldnyi távolság érzetét keltik. A levegőperspektíva távol áll a szobrászok műveitől. Nem tudnak átlátszó testeket ábrázolni, sem fényeseket, amilyenek a tükrök és más csillogó dolgok, sem ködös, sem borús időt, és még számtalan dolgot, amelyeket unalmas lenne itt felsorolni. Ami a szobrászat sajátja, hogy jobban ellenáll az időnek, habár a festészet is képes hasonló ellenállásra, ha a képet fehér zománccal bevont vastag rézlemezre viszik fel zománcfestékkel, majd ezután tűzbe teszik, és hagyják ott forrni. Ez bizony a maradandóságot illetően felülmúlja a szobrászatot. Azt mondhatják, hogy az elkövetett hibát nem könnyű kijavítani, ám ez gyenge érv, ha azt akarják bizonyítani, hogy a helyrehozhatatlan feledékenység előkelőbbé teszi a művet. Én azt mondom, hogy az ilyesféle hibákat elkövető mester képességeit nehezebb kijavítani, mint a miattuk elrontott művet. Jól tudjuk, hogy aki ügyes és jó, nem követ el ilyen hibákat, hanem helyes szabályokat követve egyszerre mindig csak olyan keveset vesz el, amennyi műve javát szolgálja. Ezenkívül a szobrász, ha agyaggal vagy viasszal dolgozik, elvehet vagy hozzátehet, s amikor elkészült, könnyedén bronzba öntheti. Ez az utolsó művelet, és a legtartósabb, amit csak a szobrászat létre tud hozni, mivel az, ami márványból van, ki van téve a pusztulásnak, de nem úgy a bronz. Egyébként, ahogy azt a festészetről mondottam, a rézlemezre festett kép esetében is lehet elvenni és hozzátenni, ugyanúgy, ahogy a bronzhoz, amikor az először agyagból készülő munkából vesz el vagy tesz hozzá az ember. Ha a bronzból készült szobor maradandó, akkor a rézzel és zománccal dolgozó festészet örök. Míg a bronz fekete és csúnya, addig amaz változatos, finom színekben bővelkedik, és határtalan sokféleséggel bír, ahogyan azt már fentebb említettük. Ám ha te csupán a táblaképekről akarsz beszélni, akkor is kész vagyok az ítéletre, s azt mondom: a festészet szebb, több képzelőerővel bír és változatosabb, a szobrászat maradandóbb, ám semmi egyebet nem tud felmutatni. A szobrászat kevés fáradsággal is megmutatja azt, ami. A festészet olyan csodálatos dolognak tűnik, amely a megfoghatatlant megfoghatóvá teszti, a lapost domborúnak, a közel lévőt távolinak mutatja. Bizony a festészetet számtalan megfigyelés ékesíti, amelyeket a szobrászat nem alkalmaz.

P.2038.

A festészet szabályai

Egy csata ábrázolásának mikéntje

Először a tüzérség füstjét kell megfestened, amely a levegőben összekeveredik a lovak és a harcosok mozgásától felkavart porral, ezt a keveréket pedig így ábrázold: bár a por könnyűsége miatt könnyen felszáll és elkeveredik a levegővel, mégis mivel földi dolog és por alakú, éppoly szívesen le is ereszkedik, legmagasabbra pedig a legkönnyebb részei emelkednek. Ott tehát csak alig látszik, és színe szinte olyan, mint a levegőé. A füst, amely a porral teli levegővel összekeveredik, minél inkább meghalad bizonyos magasságot, annál inkább sötét felhőnek tűnik, magasan fönt pedig már jobban kivehető a füst, mint a por. A füst színe kékbe hajlik, míg a por megőrzi saját színét. Azon a részen, ahonnan a fény jön, a levegő, a füst és a por keveréke sokkal fényesebb, mint a szemben lévő részen. A harcolók annál kevésbé látszódnak, minél jobban belekeveredtek a porfelhőbe, és annál kevésbé lehet rajtuk elkülöníteni a fényeket és az árnyékokat. Fesd vörösre az arcokat, az alakokat, a levegőt és a lövészeket a közelükben lévőkkel együtt. Ez a vörösség annál fakóbb legyen, minél távolabb van az eredetétől. Azok az alakok, amelyek közted és a fény között helyezkednek el, mivel messze vannak, világos mezőben sötétnek fognak tűnni. Lábuk pedig, minél közelebb van a földhöz, annál kevésbé látszik, hiszen ott a por vastagabb és sűrűbb. Ha pedig lovakat ábrázolsz, amelyek a tömegből kiválva futnak, a kis porfelhőket olyan távolságra helyezd el egymástól, amekkora a ló ugrásai közötti távolság. Az a felhő, amelyik távolabb van a lótól, kevésbé látszik, sőt, magasan van, kiterjedt és ritka. A közelebb lévő viszont jobban kivehető, kisebb és sűrűbb. A levegőt különböző irányból jövő nyilak szelik át: van, amelyik emelkedik, van, amelyik esik, némelyik épp egyenesen repül. A kilőtt golyókat pályájukon füst kíséri. Az elöl lévő alakok legyenek porosak, por lepi a hajukat, a szemöldöküket és más helyeket, ahol a por meg tud tapadni. A győztesek haja más könnyű dolgokkal együtt lobog a szélben, leszegett homlokkal törnek előre, mindig ellentétes tagjaikat lendítve, vagyis ha a jobb lábukkal lépnek, akkor a bal karjuk lendül előre. Ha elesettet ábrázolsz, jelezd a csúszás helyén, ahogy sárrá elegyedik a vér és a por, körülötte pedig a felázott földre fesd oda az ott elhaladt lovak és emberek lábnyomát. Fess lovakat, amint halott gazdájukat vonszolják, s mögéjük a porba és sárba a vonszolt test nyomát. Fesd le a győzteseket és a veszteseket, sápadtan, felhúzott és összevont szemöldökkel, homlokukat fájdalmas ráncok barázdálják. Az orrcimpák árkából jó néhány ránc indul ki, és húzódik egészen a szem kezdetéig. A feszülő orrlukak okozzák ezeket a ráncokat. Az ívelt ajkak eltakarják a felső fogakat, a száj jajkiáltásra nyílik. Az egyik kéz ellenség felé fordított tenyérrel eltakarja a félelemmel teli szemeket, a másik a földre támaszkodik, hogy a felemelt törzset megtartsa. Másokat mutass menekülés közben, tágra nyílt szájjal kiabálva. A harcosok lába köré fess sok fegyvert, amilyenek a törött pajzsok, lándzsák, törött kardok és más hasonlók. Fess halottakat, akiket félig vagy egészen belepett a por, amely a kiömlő vérrel összekeveredve vörös sárrá válik. Látni, ahogyan a holttestből jövő vér kanyarogva folyik a porban. Mutass haldoklókat, akiknek szeme kifordul, fogukat összepréselik, öklüket törzsükhöz szorítják, lábukat meggörbítik. Látni olyanokat, akiket az ellenség lefegyverzett és legyőzött, ám ők harapásokkal és karmolásokkal akarnak bosszút állni. Látni könnyedén futó lovakat, sörényük lobog a szélben, patáikkal sok kárt tesznek az ellenség sorai között. Látni földre sújtott sebesülteket, akik pajzsuk mögé rejtőznek, az ellenség pedig lehajol hozzájuk, hogy erővel a halálba küldje őket. Egy ló tetemére egész csoportnyi ember zuhant. Néhány győztes odahagyja a harcot, és a sokaságból kilépve törölgeti portól könnyező szemeit és sáros arcát. Látni segédcsapatokat, amint reménnyel telve, mégis izgatottan várnak, szemüket kezükkel árnyékolják, és figyelik a felszálló párába burkolózott tömeget, hogy készen álljanak kapitányuk parancsaira. A kapitány pedig felemelt pálcával rohan feléjük, és mutatja, hol van szükség segítségre. Néhány ló a folyóba gázol, felkavarja a hullámzó, habos vizet, amely a lovak teste és lábai között a levegőbe fröccsen. És ne legyen egyetlen sík felület sem, hacsak nem a lábnyomokba gyűlt vér felszíne. *

P.2038./ 31.

Ha a természet egyetlen szabályt állított volna fel a részek milyenségét illetően, az emberi arcok annyira hasonlítanának egymásra, hogy egyiket a másiktól nem lehetne megkülönböztetni; de ő oly változatossá tette az arc részeit, hogy jóllehet szinte egyetemes szabályt állított fel nagyságukat illetően, a milyenségükre nem alkalmazta ezt, s ekképpen egyik a másiktól világosan megkülönböztethető.

C.119.

Hogyan hanyatlik és satnyul a festészet korszakról korszakra, amikor a festők csupán más festők műveit veszik mintául!

Kevésbé kiváló lesz a festő műve, ha mintául mások képeit veszi. Gyümölcsözőbb, ha a természetet tanulmányozza. Látható ez a rómaiak után jövő festőkön, akik mindig egymást másolták, így művészetükben korról kora mélyebbre süllyedtek. Ezek után jött a firenzei Giotto, aki a magányos hegyekben született, ahol csupán kecskék és más hasonló állatok laknak, és aki nem elégedett meg mesterének, Cimabue festményeinek utánzásával. Elkezdte hát a sziklákon ugráló kecskéket rajzolni, amelyeket látott, azután pedig a többi állatot, amelyek azon a vidéken éltek, méghozzá úgy, hogy a sok tanulmány után messze felülmúlta nemcsak korának mestereit, hanem az elmúlt évszázadokéit is. Őt követően a művészet újra visszaesett, mert mindenki a kész festményeket utánozta, és évszázadról évszázadra hanyatlott, míg a firenzei Tommaso, akinek Massaccio a családi neve, be nem bizonyította tökéletes művével, hogy mindazok, akik mást, és nem a természetet, a mesterek mesterét veszik mintául, hiába fáradoznak. Ugyanezt mondom én a matematikáról is, hogy azok, akik csupán a szerzők műveit tanulmányozzák, a természet műveit nem, azok művészetükben csupán unokái, nem gyermekei a természetnek, a jó szerzők mesterének. Milyen balgák, akik szidják azokat, akik a természettől tanulnak, és elhanyagolják a szerzőket, akik csupán követői a természetnek.

C.141.

Akik elméleti tudás nélkül szeretnek bele a gyakorlatba, olyanok, mint a hajós, aki kormány és iránytű nélkül megy a hajóra, így sosem tudhatja biztosan, merre tart.

I.K.110.

Az emberek és a szavak adottak. És te, festő, ha nem tudsz az alakokkal dolgozni, olyan vagy, mint a szónok, aki nem tud bánni a szavakkal.

I. K. 110.

Ahhoz, hogy a festő minden testtartásban és helyzetben ábrázolni tudja a tagokat, szükséges, hogy jól ismerje az idegek, csontok, izmok és inak felépítését, és tudja, hogy a sokféle mozgás és erőkifejtés során melyik izom okozza a mozgást. És csak ezeket kell kiemelnie és megerősítenie, nem pedig mindegyiket, ahogy olyanok teszik, akik ügyes rajzolónak akarnak látszani. Ezeknek a meztelen figurái nehézkesek és minden báj nélkül valók. Inkább tűnnek dióval teli zsáknak, mint emberi alaknak, inkább egy köteg reteknek, mint izmos, meztelen testnek.

I.L.79.

Színek

A fehér nem szín, de képes minden színt magába fogadni. Ha a szabadban van, akkor minden árnyéka kék, ez pedig a negyedik [tételből] következik, amelyik azt mondja: minden átlátszatlan test a vele szemközti tárgy színét veszi fel. Ha tehát ezt a fehéret megfosztjuk a napfénytől azáltal, hogy egy tárgyat közé és a nap közé helyezünk, akkor az egész fehér, amely a napot és a levegőt látja, megtartja magában a nap és a levegő színét, de az a rész, amelyik nem látja a napot, az árnyékban csak a levegő színét őrzi meg.

És ha ez a fehér nem látná a vidék zöldjét egészen a horizontig, akkor kétségtelenül abban az egyszerű színben jelenne meg, amelyik a levegőt is láthatóvá teszi.

Azok közül a színek közül, amelyek nem kékek, nagy távolságon azok közelítenek leginkább a kékhez, amelyek a legközelebb állnak a feketéhez, és fordítva, azok, amelyek a legkevésbé hasonlítanak a feketéhez, nagy távolságban is a saját színükben tűnnek fel.

A vidék zöldje tehát sokkal inkább kékbe fog átmenni, mint sárgába vagy fehérbe, és fordítva, a sárga és a fehér kevésbé fog átváltozni, mint a zöld vagy a piros.

Az egyforma fehérségű színek közül azok fognak fényesebben csillogni, amelyeknek sötétebb a hátterük. A fekete komorabbnak tűnik, ha fehérebb háttérből ugrik elő. A piros akkor tűnik a legsötétebbnek, ha sárga alapon van, és így van ez minden más színnel is, amelyiket a vele éppen ellentétes szín vesz körül.

C.184.

Ami fehérebb, az jobban felveszi a megvilágított vagy világító testek színét.

Miért nem tűnik a fehérrel határos fekete sötétebbnek, mint az, amelyik feketével határos, sem pedig a feketével határos fehér világosabbnak annál, mint amelyik fehérrel határos, mint azok a képek, amelyek hasadékon keresztül esnek be, vagy valamely sötét háttér szélén haladnak el?

Ez abból következik, hogy a képek azt a helyet, ahol elvágják őket, saját színükkel vonják be, és ha különböző színű képek ugyanazon a helyen találkoznak, akkor elegyítik a színeiket, és olyan keveréket hoznak létre, amelyben egyik színből több vagy kevesebb van, mint a másikból, aszerint hogy az egyik szín nagyobb mennyiségben van jelen, mint a másik.

A széleken viszont erősebbek és élesebben kidomborodnak a színek, mint más helyeken.

C.195.

A testek különböző színei nagy távolságnál csak azokon a részeken rajzolódnak ki, amelyekre odasüt a nap.

Az árnyékos részeken nagy távolságban nem vehető észre a testek színének különbözősége.

I.C.12.

Egy sötét tárgy kékebbnek fog tűnni, ha közte és a szem között nagyobb mennyiségű ragyogó levegő található, ahogyan azt az ember az ég színén is látja.

I.C.13.

Az árnyékban lévő színek annál többet vagy kevesebbet fednek fel természetes szépségükből, minél kisebb vagy nagyobb sötétség veszi őket körül. Ha azonban a színek világos térben vannak, akkor annál szebben fognak tündökölni, minél erősebb a fényforrás ragyogása.

Ellenvetés: éppen olyan sok különböző szín van az árnyékban, mint amennyi különböző szín a beárnyékolt tárgyon található.

Válasz: Az árnyékban lévő színek annál csekélyebb eltérést mutatnak egymáshoz képest, minél sötétebb a rájuk vetülő árnyék, és ezt megerősítik mindazok, akik a szabad térből a kapun keresztül az árnyékos templomba pillantanak, ahol a különböző színekbe öltöztetett festmények mind sötétségbe burkolóznak.

Tehát nagyobb távolság esetén a különböző színek árnyéka egyformán sötét.

Azokon a testeken, amelyeket egyszerre éri az árnyék és a fény, a megvilágított részek mutatják meg valódi színüket.

I.E.18.

Sem a fehér, sem a fekete nem átlátszó.

I.F.23.

A megvilágított tárgy színében van valami a fényforrás színéből is.

Minden test felületének a színében van valami annak a színéből, ami őt megvilágítja, továbbá valami a levegő színéből, ami a szem és a tárgy közé lép, vagyis a szem és a tárgy közötti átlátszó közvetítő színéből is.

A tükör által visszaadott képben mindig van valami az adott tükör színéből.

B.211.

A füstfelhő a horizont alatt fehér, a horizont felett pedig sötét, és bár a füstnek önmagában véve mindenhol ugyanolyan színe van, ez az egyöntetűség mégis különfélének mutatja magát, mégpedig az őt körülvevő tér különbözősége miatt.

W./Quaderni IV.10.

Mialatt a láng szétterjed, a felső része először sárga lesz, azután sáfrányszínű, majd füstként ér véget.

A világ különböző tájain sok olyan madár van, amelyeknek a tollazatán különféle mozgásaik közben nagyon szép színek keletkeznek, mint például nálunk a pávatollakon, vagy a kacsák és a galambok nyakán.

Azoknak a régi üvegeknek a felületén is látni ezt, amelyeket a föld alatt talál az ember, vagy a répák gyökerén, amelyek hosszú időn át a kút vagy egyéb állóvíz mélyén feküdtek. Ugyanis minden ilyen gyökeret ilyen, a szivárványhoz hasonlatos színskála vesz körül. A vízen szétterülő olajrétegen is megfigyelhető mindez, valamint a gyémántok vagy berillek felületéről visszaverődő napsugarakon. [.] És ugyanígy még sok más esetben, amelyeket itt elhagyok, mert az itt felvázoltak elegendőek jelen értekezéshez.

W.19150.

Vedd fontolóra, hogy a borszesz minden színt és illatot felvesz, és ha kéket akarsz előállítani, tegyél bele búzavirágot, ha pedig pirosat, akkor pipacsot.

I.B.3.

Tájképfestészet

A fáknak az a része, amelyik az árnyékból kiemelkedik, egészen egyszínű, és ahol a fák vagy az ágak vastagabbak, ott sötétebb, mert a levegő ott kevésbé érvényesül. De ahol az ágak kiemelkednek a többi ág közül, ott a fényes részek világosabbnak, a levelek pedig ragyogóbbnak tűnnek, mert a nap megvilágítja őket.

A felhők idomai csak azokon a részeken látszódnak, ahol nap éri őket, a többi idomaik nem észlelhetőek, mert árnyékban vannak.

Ha a nap keleten áll, a felhők pedig nyugaton, akkor a nap és a felhők között elhelyezkedő szem az idomok körvonalait, amelyekből ez a felhő áll, sötétnek látja. De azok a részek, amelyeket ez a sötét rész körülvesz, világosak lesznek. Ez amiatt van, hogy az ilyen felhők idomainak körvonalai az eget felülről és oldalról látják, úgy, hogy az bennük tükröződik.

A felhő és a fa árnyékos részein nem láthatóak az idomok.

A nap a folyó vagy hullámzó vízben nagyobbnak tűnik, mint az álló vízben.

Ha a felhők belépnek a nap és a szemed közé, akkor idomaik pereme világos lesz, a közepük tája pedig sötét. Ez azért van így, mert a felső peremeik tájékán a nap felülről, te pedig alulról látod őket. Ugyanez vonatkozik a fák ágaira is, és a felhők bizonyos részeiken ugyanolyan világosak, mint a fák, mert valamennyire áttetszők, a peremüknél pedig vékonyabbnak bizonyulnak.

Ha azonban a szemed a felhő és a nap között helyezkedik el, akkor mindez a felhőkkel éppen fordítva lesz; mert most az idomaik széle a sötét, és a közepe tája világos. Ez azért van, mert azt a részt, amit a nap lát, felülről látod, és mert e szélek bizonyos mértékben áttetszők, és látni engedik azokat a részeket, amelyek mögöttük rejtőznek. Mivel ezeket a részeket nem úgy éri a nap, mint azokat, amelyek feléje fordulnak, ezeknek valamivel sötétebbnek kell lenniük. Az is előfordulhat, hogy az alsó rész idomainak részleteit is látod, és mivel nem olyan a fekvésük, hogy a nap fényét vissza kellene verniük, mint az előbb, ezért ezek sötétebbek.

A fekete felhőkre, amelyek gyakran a világos, a nap által megvilágított felhők felett láthatók, más felhők árnyéka vetül, amelyek közöttük és a nap között helyezkednek el.

Azoknak a felhőknek az idomai is sötét körvonalakat mutatnak fel, amelyek a napot felülről kapják, mivel világos háttérből emelkednek ki. Ha meg akarsz erről győződni, nézd meg egy felhő felső szélét, amelyik egészen világos, mert az ég kékjéből emelkedik ki, ami pedig sötétebb a felhőnél.

C.97.

Egy adott táj fái a zöld különböző árnyalatait mutatják; mert némelyek feketébe játszanak át, mint a lucfenyők, az erdei fenyők, a ciprusok, a babérfák és a buxusok és más hasonlóak, némelyek sárgásak, mint a dió- és a körtefák, a szőlőtőkék, valamint a fiatal lomb, némelyek sötét sárgába fordulnak, mint a gesztenye, a tölgy és effélék, némelyek ősszel megpirosodnak, mint a berkenye, a gránátalmafa, a szőlőtőkék és a cseresznyefák, némelyek pedig fehéren csillognak, mint a fűzek, az olajfák, a nád és effélék.

Ha a napot felhők takarják, a tárgyak alakja kevésbé élesen rajzolódik ki, mert a fák és az épületek világos és árnyékos része között csekélyebb különbség tapasztalható. Mivel ezeket a levegő világossága világítja meg, amely oly módon veszi körül a tárgyakat, hogy azoknak csak halvány árnyéka van, a halvány árnyékok pedig olyan gyorsan elenyésznek, hogy elmosódnak a határaik.

Ha a fák a nap és a szem között állnak, akkor az ember az árnyékok mögött, amelyek a közepüktől indulnak ki, a levelek zöldjét átlátszónak fogja látni. Ezt az áttetszőséget azonban sok helyütt megtörik az árnyékos levelek és ágak, amelyek közted és közöttük helyezkednek el, vagy pedig a felső részek levelein sok kis ragyogó fény kíséri.

A nap első óráiban a levegő dél felé, a horizont közelében félhomályos a vöröses felhőzettől. Nyugat felé egészen sötét, kelet felé azonban a horizont nedves párája világosabb, mint a levegő horizontja. Keleten az épületek fehérsége alig megkülönböztethető, délen viszont annál inkább sötét pirosba játszik, minél távolabb helyezkednek el, és csak nyugaton rendes.

C.176.

Amikor a nap alacsonyabban áll, akkor a szivárványnak nagyobb íve van, ha viszont magasabban áll, akkor éppen fordítva.

Ha a nap keleten egy kicsi, vastag felhő mögé rejtőzik, akkor ezt a felhőt vöröses ragyogás veszi körül.

C.97.

Téli táj ábrázolásánál a hegyek nem lehetnek olyan kékek, mint amilyennek nyáron látszanak. Ezt bizonyítja ennek [a könyvnek] a negyedik [tétele], amely így szól: "A távolban látszó hegyek közül kékebbnek tűnik az, amelyik önmagában sötétebb." Amikor tehát a fák csupaszak, akkor hamuszürke színben tűnnek fel. Amikor azonban még megvannak a leveleik, akkor zöldebb a színük, és minél sötétebb a zöld a hamuszürkéhez képest, annál kékebbnek fog tűnni a zöld a hamuszürkéhez képest. Továbbá ennek [a könyvnek] a második [tétele] szerint a lombos fák árnyéka a csupasz fák árnyékához képest annyival sötétebb, minél vastagabb a lombos fa a csupaszhoz képest. Így bizonyítottuk is tételünket.

A levegő kék színének meghatározásából kiderül, miért kékebb a táj nyáron, mint télen.

C.184.

Egy és ugyanazon távolságra lévő tárgy többé vagy kevésbé élesen rajzolódik ki, aszerint, hogy a szem és a tárgy közötti levegő vékonyabb vagy vastagabb.

Mivel tudod, hogy a kisebb vagy nagyobb mennyiségű levegő, ami a szem és a tárgy között helyezkedik el, a test határait a szemnek többé vagy kevésbé elmosódottan adja vissza, a testek élességének elmosódását mindig az őket szemlélő szemének távolsága szerint kell megjelenítened.

I.E.79.

A tájat úgy kell lerajzolni, hogy a fák félig fényben, félig pedig árnyékban legyenek; de jobb ezt akkor csinálni, amikor a napot felhők takarják, mert akkor a fákat az ég általános fénye és a föld általános árnyéka éri, és azok a részeik lesznek sötétebbek, amelyek a fa közepéhez, illetve a földhöz közelebb vannak.

Amikor a nap keleten áll, akkor a rét füveinek és a többi kis növénynek a zöldje nagyon szép, mert a nap beragyogja őket. Ez azonban nem történik meg a nyugati fekvésű réteken, és a déli vagy északi fekvésű rétek zöldje is csak fele olyan szép.

A hegyek árnyékának sötét színei nagy távolság esetén szebb és tisztább kékbe hajlanak, mint a megvilágított részeik, ez pedig abból következik, hogy, ha a hegy földje vöröses, akkor azok a részei, amelyekre a fény esik, barnák. És minél erősebb fény esik rájuk, annál inkább megmutatja a saját színét.

I.G.19.

Fény és árnyék

A fény a sötétség elűzése. Az árnyék a fény megvonása.

Eredeti fény az, amelyik a sötét test megvilágításának okozója.

Származtatott fény borítja azon testek részeit, amelyeket az eredeti fény világít meg.

Eredeti árnyék található a test azon részén, amelyet a fény nem tud megvilágítani.

A származtatott árnyék csupán az árnyéksugarak ütközése.

Minden test, amely sugárkévét hoz létre, számtalan képpel tölti meg maga körül a levegőt.

Az árnyék- vagy fénykéve azon sugarak tömege, amelyek a beárnyékolt vagy a megvilágított testből kiindulnak, és visszaverődés nélkül hatolnak át a levegőn.

Árnyék- vagy fénytörő az, ami az árnyék-, illetve fénysugarak pályáját elvágja és megtöri.

C.116.

Minden dolgot más dolgok vesznek körül, és azokon keresztül észleljük őket. Minél távolabb helyezkedik el a második dolog az elsőtől, annál jobban eltakarja azt az első a szem elől.

C.125.

Árnyékosabb az a hely, amelyet az árnyéksugarak nagyobb mennyiségben érnek.

Az a hely, ahová az árnyéksugarak nagyobb szögben esnek, sötétebb.

Világosabb az a hely, ahonnan nagyobb mennyiségű fénysugár verődik vissza.

C.31.

Az egyformán sötét dolgok közül, amelyek egyformán nagy távolságra fekszenek, az tűnik sötétebbnek, amelyik magasabban van a föld felett.

Annál élesebb az árnyék körvonala, minél közelebb megy végbe az ütközése az eredeti árnyéknál.

Az a beárnyékolt test, amelyik sötétebb háttérrel határos, kisebbnek tűnik.

Az a megvilágított test, amelyik világosabb háttérrel határos, nagyobbnak tűnik.

Ez éjszaka látszik jól az épületek tetején, amikor mögöttük felvillan valami. Mert amikor valami felvillan, akkor úgy tűnik, hogy az épület megnő. Ebből következik, hogy ez az épület ködben vagy éjszaka, amikor a levegő tiszta és derült, nagyobbnak tűnnek.

C.126.

A nap képe a kisebb hullámokban ragyogóbbnak tűnik, mint a nagyobbakban. Ez azért van így, mert a visszatükröződések, vagyis a nap képei a kisebb hullámokban nagyobb számban vannak jelen, mint a nagyobbakban, és mert a több ragyogó részecske nagyobb fényt ad, mint a kevesebb.

A hosszúkás és vékony alakú világítótest elmosódottabb körvonalú árnyékokat hoz létre, mint a gömb alakú fény, ez pedig a következő tételre vezethető vissza:

"Annak az árnyéknak, amelyik az eredeti árnyékhoz, pontosabban az árnyéktesthez közelebb van, élesebbek a körvonalai.

De ennek az oka éppen a hosszúkás alakú világítótest.

C.187.

Perspektíva

A perspektíva minden esete megérthető a matematika öt alapfogalma, vagyis a pont, a vonal, a szög, a felület és a test alapján.

Méghozzá a pont egyedüli a maga nemében, mert nincs sem magassága, sem szélessége, sem hosszúsága, sem mélysége, amiből arra következtethetünk, hogy oszthatatlan, és nem foglal magába teret.

A vonal háromféle lehet, mégpedig egyenes, görbe és ívelt, nincs sem szélessége, sem magassága, sem mélysége, csak hosszúságát tekintve osztható. A két végén két pont van.

A szög két vonal vége egyetlen pontban, és háromféle szög lehetséges, mégpedig derékszög, hegyesszög és tompaszög.

Felületnek azt nevezzük, ami a testet határolja, nincs mélysége, így a mélységét tekintve nem osztható, ahogyan a pont és a vonal sem, hanem csak a hosszúsága vagy szélessége tekintetében osztható. Éppen olyan sok különböző felület van, mint ahány test, amelyet ők alkotnak.

A test az, aminek van magassága, szélessége, hosszúsága és mélysége, és minden tekintetben osztható. Az ilyen testeknek végtelenül sokféle alakjuk van. A látható testeknek csak két fajtájuk van. Az első fajtába azok tartoznak, amelyeknek nincs semmiféle alakjuk vagy bármilyen éles vagy meghatározott körvonaluk, vagy ha van, akkor nem észlelhető, úgyhogy az ember csak alig tudja a színüket megkülönböztetni. A második fajtába azok a látható testek tartoznak, amelyeket felület határol, és meghatározott alakjuk van.

Az első fajtába tartozó, vagyis a felület nélküli testek sajátja, hogy vékonyak, vagyis helyesebben mondva, folyékonyak, és könnyen feloldódnak vagy elkeverednek más vékony testekben, ahogyan az iszap a vízben, a köd vagy a füst a levegőben, vagy a levegő eleme a tűzével, és más hasonló anyagok, amelyeknek a külső részeik a közelükben lévő testekkel keverednek. E miatt a keveredés miatt elmosódottak és érzékelhetetlenek a határvonalaik, annyira, hogy felület nélkülinek tapasztaljuk őket, mivel állandóan egymásba folynak.

A második fajtát két továbbira lehet osztani, mégpedig az átlátszókra és az átlátszatlanokra. Átlátszó az, amelyik minden oldalon a maga egészét mutatja, és semmit sem rejt maga mögé, mint az üveg, a kristály, a víz és effélék. A testek másik alfaját, amelyeknek a felülete és az alakja meghatározott, átlátszatlanoknak nevezzük. Ezeket részletesen kell tárgyalni, mert végtelenül sokféle fajtájuk van.

C.132.

A szemtől azonos távolságra elhelyezkedő, azonos nagyságú testek közül az, amelyiknek fehérebb a színe, nagyobbnak fog tűnni.

A szem az azonos nagyságú, tőle azonos távolságra elhelyezkedő tárgyakat azonos nagyságúként észleli.

Ha az azonos nagyságú tárgyak a szemtől különböző távolságra helyezkednek el, akkor különböző nagyságúnak fognak tűnni.

A különböző nagyságú tárgyak néha, a szemtől való különböző távolságuk miatt azonos nagyságúnak látszanak.

I.F.60.

A színe miatt sok nagyméretű tárgy, nagy távolságon, elveszíti éles körvonalait, és ugyancsak a színe miatt sok kisméretű tárgy megőrzi azt nagy távolságon is.

Az a tárgy, amelynek a színe a levegőével azonos, közepes távolságon megőrzi a körvonalai élességét, az a tárgy, amelyik a levegőnél világosabb, nagyobb távolságon is megőrzi őket, az viszont, amelyik a levegőnél sötétebb, már kisebb távolságon is elmosódottá válik.

Azonban e közül a három különféle tárgy közül az, amelyiknek elütő színű háttere van, távolabbi helyen is élesen látható.

A perspektivikusan ábrázolt tárgy természethűnek látszik, ha szemlélője arra a helyre áll, ahonnan a kép nézetét vették.

Ha egy közelben álló tárgyat úgy akarsz ábrázolni, hogy éppen úgy hasson, akár a természetes tárgy, nem kizárt, hogy a te perspektívád mindenféle hibás megjelenési formákkal és aránytalanságokkal - amilyeneket az ember rossz alkotáson tud elképzelni - hibásnak fog tűnni, amennyiben ennek a perspektívának a szemlélője szemeivel nem ugyanabban a magasságban és irányban helyezkedik el, mint amilyenben ennek a perspektívának a rajzolása közben a te szemed, illetve nézőpontod volt. Kellene tehát készítened egy akkora ablakot, amekkora az arcod, vagy sokkal inkább egy lukat, amelyen keresztül az említett tárgyat szemlélni tudod, és ha így teszel, műved, abban az esetben, ha árnyékkal és fénnyel megfelelően van ellátva, kétségtelenül ugyanúgy fog hatni, mint a természet. Bizony, utána alig tudod majd meggyőzni magad arról, hogy ezek a tárgyak festve vannak. Egyébként először egyáltalán ne foglalkozz azzal, kivéve, ha nézetedet akkora távolságból veszed, amelyik legalább hússzor akkora, mint annak a tárgynak a szélessége vagy hosszúsága, amelyiket éppen ábrázolod. Az ilyen minden szemlélőt ki tud elégíteni, akárhol is áll szemben az említett művel.

C.249.

Építészet

Azok a termek, amelyekben táncolni fognak, vagy amelyekben bizonyos ugrásokat vagy különböző mozgásokat fog végezni egy bizonyos mennyiségű ember, a földszinten legyenek; mert én már láttam ilyeneket beomlani, és sok embert meghalni ekképpen. Mindenekelőtt arra ügyelj, hogy minden falnak, még ha vékony is, az alapja a talajon vagy jól megalapozott boltozaton legyen.

A lakások félemeletét vékony téglafalakkal kell leválasztani, gerendák nélkül, tekintettel a tűzveszélyességre.

C.76.

Ha a családodat a magad házában tartod, akkor a szállásukat úgy alakítsd ki, hogy éjszaka sem ők, sem az idegenek, akiket elszállásolsz, ne uralkodjanak a ház kijárata felett. Hogy ne jöhessenek abba a lakrészbe, ahol te magad tartózkodsz vagy alszol, a kijáratot be kell zárnod, és akkor az egész házat bezártad.

Az ilyen négyszögletű bástyáknál csak két tornyot húznak fel, hogy az egyik a másikat ne zavarja, és mindegyikre kell egy-egy, az elősáncra vezető hidat építeni [.]. A négyszögletű bástya átmérője 100 könyök legyen, a tornyok átmérője pedig 30 könyök.

I.B.12.

Malom segítségével bármikor elő tudok idézni szelet. Nyáron jó hűvös vizet fröcskölnék a magasba, úgy, hogy két szétválasztott asztal között középen folyjon el, amelyek ebben a formában vannak felállítva. A csatorna 1 könyök széles legyen, külön korsókkal, amelyekben a bor mindig hűvös marad, a másik víz pedig a kerten keresztül fog folyni, és igény szerint a narancs- és citromfákat fogja öntözni. Ezek a citromfák évelők lesznek, mert olyan helyük lesz, ahol könnyen meg lehet őket óvni, a télen folyamatosan feltörő meleg pedig jobban fog esni nekik, mint a tűz melege, mégpedig két okból: először is, mert a források melege természetes, vagyis ugyanolyan, mint az a meleg, amelyik a növények gyökereit melegíti, másodszor pedig, mert a tűz mesterséges meleget jelent az olyan növényeknek, amelyek nedvesség nélkül nem is arányosak, és nem is tartósak. Mert a kezdeténél melegebb, mint a végénél, és gyakran elfelejtkeznek róla a felügyelő hanyagsága miatt.

A források környékén gyakran kell a füvet vágni, hogy a víz a kavicsokkal az alján tisztán látható legyen, és csak olyan növényeket kell meghagyni, amelyek a halaknak táplálékul szolgálnak, amilyen a zsázsa és más hasonló növények.

C.271.

Zene

A zenének két baja van: az egyik ezek közül múlékony, a másik krónikus. A múlékony mindig a keletkezését követő pillanathoz kötődik, a krónikus pedig kellemetlenné és egyhangúvá teszi az ismétlésben.

C.382.

Íme, így működik a viola organista

Ha a henger rovátkáit két ütemre készíted, úgy, hogy az egyik sor fogai kisebbek, mint a másikéi, és nem egyeznek egymással, [.] akkor az ívnek egyenletes mozgása lesz. Ha nem, akkor ide-oda fog döcögni. Készítsd tehát az elmondott módon, akkor az orsó mindig egyenletesen fog járni.

Itt egy sípokkal ellátott kerék készül, hasonló egy zenei kör lüktetéséhez, az úgynevezett kánonhoz, amit négy hangon énekelnek, és mindegyik hang az egész kerékkel énekel. Ezért készítek itt egy kereket négy foggal, úgy, hogy mindegyik fog egy hangnak feleljen meg.

I.B.50.

Dob rovátkákkal, amelyekhez egy tollakkal ellátott kerék dörzsölődik

Négyszögletű dob, amelynek a hártyája emelő segítségével kifeszíthető vagy leengedhető.

Ahogyan egy és ugyanaz a dob magasabb vagy mélyebb hangot ad ki, aszerint, hogy a hártya erősebben vagy gyengébben van kifeszítve, ugyanúgy ezek az azonos dobtestre különböző mértékben kifeszített hártyák különböző hangokat adnak.

I.B.175.

Több húrom van, amelyek oktávonként vannak egymásra hangolva, és el szeretném érni, hogy mindegyik egy ujjnyival jobban ki legyen feszítve, mint a másik. Azt kérdezem, hogy milyen súly feszíti ki őket annyira, ha ők ugyanolyan vagy kétszer olyan vastagok, és milyen hang fog keletkezni.

F.II.

Elbeszélések

Az óriás

Kedves Benedetto Dei, elmesélem neked, mi újság Levantéban. Tudd meg, hogy június havában egy óriás tűnt fel itt, amely Líbia sivatagából érkezett! Ez az óriás az Atlasz hegységben született, fekete volt, és együtt harcolt Artaxerxész ellen az egyiptomiakkal, arabokkal, médekkel és perzsákkal. A tengerből vette táplálékát, bálnákat, ámbrásceteket és narválokat fogyaszt.

Amikor e rettenetes óriás egyszer a véres és sáros földön megcsúszva elesett, mintha csak hegyomlás vagy földindulás lenne, az egész vidék belerengett. Még Plútó is megrettent odalent a pokolban. Mars pedig, hogy mentse az irháját, Jupiter ágya alá bújt. Az óriás a hatalmas ütés következtében ájultan terült el a földön. A nép azt hitte, villám sújtotta halálra, és mihelyt elcsendesült a zűrzavar, azonnal megrohanta, mint amikor dühös hangyák lepik el a kidőlt tölgyet, és széles végtagjain futkosva mély sebeket ejtettek rajta. Ettől az óriás magához tért, s mivel a sokaság szinte ellepte, és a sok szurkálástól égett a bőre, elkiáltotta magát. Üvöltése félelmetes mennydörgésként hangzott. Kezével a földre támaszkodott, ijesztő arcát felemelte, és amikor egyik kezével a fejéhez nyúlt, érezte, hogy az telis-tele van a hajába kapaszkodó emberekkel, mintha azok az apró állatok lennének, amelyek ott szoktak tanyázni. A hajszálaiba kapaszkodó, köztük elrejtőzni próbáló emberek olyanok voltak, mint a tengerészek, akik a viharban a kötelekre felmászva próbálják leengedni a vitorlát, hogy ne kapjon bele a szél. Ám amikor jól megrázta a fejét, úgy hullottak alá, mint a jégeső, ha dühödt széllel érkezik. Sok ember lelte halálát azok miatt, akik a többiekre zuhantak. Ezután az óriás fölegyenesedett, és széttaposta, aki a lába alá került.

Fekete arca első látásra rettenetes, ijesztő ránézni, leginkább mélyen ülő, izzó szemei miatt. Szemöldöke rémisztő, s olyan sötét, hogy tőle elborul az ég, és remegni kezd a föld. Hidd el nekem, nincs oly bátor ember, aki nem növesztene szívesen szárnyakat a meneküléshez, ha ezek az égő szemek rátekintenek, mivel ehhez az ábrázathoz képest a pokolbéli Lucifer angyali szépségnek tűnne. Orrát megvetően felhúzta, tág orrlikaiból sörték meredtek. Ez alatt húzódott görbe szája a széles ajkakkal, amelyek szélén a macskákéhoz hasonló szőr volt, és mindehhez még sárga fogak. Egy lovon ülő ember éppen csak a lábfeje tetejéig ért.

Bosszantotta a sok hajladozás és a nagy tolongás, haragja dühbe csapott át, hatalmas lábainak dühétől hajtva a tömegbe gázolt, és az embereket óriási rúgásaival küldte a levegőbe. Úgy potyogtak le onnan, egyik a másik után, mintha sűrű jégeső verné a földet. Sokan haláluk pillanatában maguk is halált osztottak. Ez a kegyetlenség mindaddig tartott, amíg a rúgásoktól felvert por visszahúzódásra nem kényszerítette e pokoli fenevadat. Mi pedig tovább menekültünk.

Ó, hányszor ostromolták hiába ezt az ördögi lényt, amelyen semmilyen bántás nem fog! Ó, nyomorult nép, benneteket nem védhetnek meg sem bevehetetlen erődök, sem magas városfalak, az sem, ha egy helyre gyűltök, és az sem, ha házaitokba, palotáitokba zárkóztok! Nem marad nektek más, mint a föld alatti kis lukak és üregek, ott találtok oltalmat és menedéket, mint a rákok, tücskök és más hasonló állatok! Ó, mennyi boldogtalan anya és apa fosztatott meg gyermekétől! Ó, hány szerencsétlen nő vesztette el védelmezőjét! Bizony, bizony, kedves Benedetto, nem hiszem, hogy a világ, teremtésétől fogva, ilyen félelmet, ennyi panaszt és sirámot megért volna!

Bizony ebben az esetben az emberi faj méltán irigyelheti bármely állatfajtát. Hiszen, habár a sas a leghatalmasabb minden madár között, legalább a repülés gyorsaságában nem győzi le a többit. Így gyorsaságuk révén a fecskék megmenekülnek a sólyom támadása elől. De még a delfinek is el tudnak menekülni a bálnák és ámbrás cetek elől. Csak nekünk, nyomorultaknak nem válik hasznunkra a futás, hiszen ő még lassú lépteivel is messze megelőzi a leggyorsabb versenylovat. Nem tudom, mit mondjak, mit tegyek. Látom magamat átbukni a hatalmas torkon lehajtott fejjel, látom magam éve eltemetve az óriási gyomorban, zavaros halálra ítélve.

C.311.

Mivel egy kézműves gyakorta felkeresett egy előkelő urat, anélkül, hogy vele bármi dolga lett volna, az uraság megkérdezte, miért jár hozzá egyáltalán. A kézműves azt felelte, azért jár hozzá, hogy olyan örömben legyen része, amilyenben az uraságnak sosem lehet. Hiszen, a köznép szokása szerint, ő is szívesen nézi a magánál nagyobb urakat, az uraság viszont csak kevésbé előkelőket láthat magánál. Ezért az urak nem hódolhatnak ennek a kedvtelésnek.

F.III.

Egy ember nem érintkezett többé egyik barátjával, mivel az gyakran mondott neki rosszat barátairól. Egy napon, hosszú kesergés után, az elhagyott barát panaszosan arra kérte a másikat, mondja meg, mi okból fordított hátat az ő nagy barátságuknak. Amire a másik így felelt: "Nem akarok többé veled barátkozni, mert jót akarok neked, és nem akarom, hogy azokra, akiknek szokásod szerint rosszat mondasz rólam, a te barátodról, ugyanolyan rossz benyomást tegyél, mint rám. Így aztán, ha nem barátkozunk többé, úgy tűnik majd, hogy ellenségek vagyunk, és nem kárhoztatnak majd téged annyira, amikor szokásod szerint rosszat mondasz rólam, mint ha barátok lennénk"

Történt egyszer, hogy egy idős ember nyilvánosság előtt becsmérelt egy fiatalt, azt állítva nagy büszkén, hogy nem fél tőle. Amire is a fiatal azt felelte, hogy idős kora erősebb pajzsként védi őt, mint akár a nyelve, akár az ereje.

Egy ember óriási kardot látott kötve a másik oldalára, s így szólt hozzá: "Ó, te szegény! Már jó ideje látlak ehhez a fegyverhez kötözve. Szabadok a kezeid, miért nem oldod hát le, és élsz szabadon?" Amire a másik így felelt: "Nem tartozik rád! Ez egy régi történet." Amaz megbántva érezte magát, és így vágott vissza: "Úgy ismerlek, hogy kevés dolog van ezen a világon, amiről te tudsz, ezért azt hittem, neked minden régi dolog új."

C.13.

Egy ember így szólt ismerőséhez: "Olyan különös színűre változtak a szemeid!" A másik azt felelte, hogy ez gyakorta megesik vele. "De hát te nem is törődsz vele? És mikor szokott beállni ez a változás?" Felelt a másik: "Minden egyes alkalommal, amikor szemeim a te furcsa ábrázatodra tekintenek, rögtön elsápadnak a nagy megrázkódtatástól, és ilyen különös színűvé válnak."

Egy férfi azzal dicsekedett, hogy az ő hazájában keletkeznek a legkülönösebb dolgok az egész világon. Amire egy másik így felelt: "Te, aki ott születtél, magad bizonyítod, hogy igazat szóltál, méghozzá különösen ocsmány külsőddel."

C.76.

Történt egyszer, hogy egy nőnek mosás közben a nagy hidegtől egészen kivörösödtek a lábai. Egy barát, aki éppen arra járt, nagyon elcsodálkozott ezen, és megkérdezte a nőtől, mi okozza ezt a nagy vörösséget, mire az rögtön azt felelte, hogy a tűz az oka, amely ereiben lobog. Akkor a pap megfogta azt a bizonyos testrészét, amely miatt barátnak állt, nem pedig apácának, közelebb húzódott a nőhöz, és halk, alázatos hangon azt a szívességet kérte tőle, hogy hadd gyújtsa meg a tűznél gyertyáját.

Amikor nagyszombat lévén a pap a parókiára menet szokás szerint szenteltvízzel hintette meg a házakat, egy festő műtermébe is betért, és a festményekre is szórt néhány csepp vizet. Erre a festő mérgesen megfordult, és megkérdezte a paptól, miért fröcskölte le a festményeit. A pap azt felelte, hogy azért, mert így szokás, és kötelessége így cselekedni, és hogy ő jót cselekedett, és jótett helyébe jót, sőt, még jobbat várhatunk, és az Úr azt ígérte, hogy minden jócselekedetünk, amelyet itt a földön viszünk végbe, odafönt százszorosan térül majd meg. Erre a festő megvárta, amíg a pap kimegy, felment az ablakhoz, és egy jó nagy vödör vizet öntött rá, ezt kiabálva: "Íme, itt a százszoros jutalom, amelyet odaföntről vársz jótettedért cserébe, hogy a szenteltvízzel félig tönkretetted képeimet!"

C.119.

Szokás a ferencesek kolostoraiban, hogy nagyböjt idején nem esznek húst, azonban ha úton vannak, mivel alamizsnából tartják fenn magukat, megengedett számukra, hogy elfogyasszák azt, amit elébük adnak. Történt egyszer, hogy két szerzetes utazása során egyazon fogadóba tért be egy kereskedővel, ahol azonban a szegénység miatt csupán egy fiatal kakast tudtak eléjük tálalni. Látta a kereskedő, hogy ez kevés lesz hármuknak, ezért így szólt: "Ha jól emlékszem, ezeken a napokon a kolostoraitokban semmiféleképpen sem ehettek húst." E szavakra a szerzetesek rendjük szabályai szerint kénytelenek voltak minden mellébeszélés nélkül bevallani, hogy ez igaz. Így a kereskedő vágya teljesült, és egyedül ehette meg az egész kakast, a két barát pedig úgy segített magán, ahogy tudott. Ebéd után az asztaltársaság együtt indult útnak. Némi vándorlás után egy meglehetősen széles és mély folyóhoz értek, és mivel mindhárman gyalog voltak, a szerzetesek szegénységük miatt, a kereskedő pedig fösvénységből; a rend szokása szerint az egyik barátnak cipőjét levéve a vállán kellett átvinnie a kereskedőt. Így hát átnyújtotta neki lábbelijét, és a nyakába vette. Ekkor történt, hogy amikor a folyó közepére értek, a barátnak ismét eszébe jutott a regula, Szent Krisztofórusz módjára lecövekelt, és fejét a nyakában ülő teher felé fordítva így szólt: "Mondd csak, van nálad pénz?" "Tudod jól" - válaszolta amaz. "Gondoljátok, hogy magamfajta kereskedő útra kel pénz nélkül?" "Vagy úgy!" - kiáltott fel a barát. "Csakhogy a mi rendünk előírja, hogy semmiféle módon sem hordhatunk magunknál pénzt." És rögtön a vízbe dobta a kereskedőt, aki rájött, hogy a barát így bosszulta meg az általa elkövetett igazságtalanságot, jó képet vágott a dologhoz, és a szégyentől elvörösödve, békésen viselte el a bosszút.

C.150.

Egy beteg ember már halálán volt, amikor kopogást hallott az ajtaján. Megkérdezte egyik szolgáját, ki veri a kijáratot, a szolga pedig azt felelte, hogy egy nő, akinek a neve "Jóságos Hölgy". Erre a beteg az égre emelte kezeit, fennhangon hálát adott Istennek, majd utasította a szolgákat, hogy gyorsan engedjék be a jövevényt, hadd lásson még halála előtt egy nőt, aki jóságos, hiszen életében egyetlen egyet sem láthatott.

Egy ember, akit azzal költöttek föl, hogy hasára süt a nap, így válaszolt: "Ha oly hosszú utazás és oly sok tennivaló várna rám, mint rá, már rég felkeltem volna, de mivel előttem csak egy egészen rövid út áll, még nem akarok felkelni."

Egy ember Pitagoraszra hivatkozva akarta bizonyítani, hogy ő már többször is volt a világon, a másik azonban nem hagyta, hogy érveit kifejtse. Ekkor az előbbi így szólt: "Most megmutatom neked, hogy én már többször is voltam itt. Arra is emlékszem, hogy te molnár voltál." A másik sértőnek érezte e szavakat, de megerősítette igaz voltukat, sőt azzal is bizonyította, hogy emlékezett rá, a másik szamár volt, aki a lisztet hordta.

Megkérdezték egyszer egy festőtől, miért van az, hogy a halott alakok, amelyeket fest, oly szépek, saját gyermekei pedig rútak. A festő azt válaszolta, azért, mert a festményeket nappal, a gyerekeket pedig éjszaka készíti.

I.M.58.

Mesék

A víznek - a büszke tengerben, saját elemében találván magát - kedve szottyant a levegő fölé emelkedni, s a tűz elemétől bátorítva a levegőhöz hasonlóan vékony gőzként emelkedett fel, ám amikor a még vékonyabb és hidegebb levegő magasságába ért, a tűz magára hagyta. S az apró részecskék összeszorulván újra egyesültek és súlyossá váltak, büszkeségük menekülésbe fordult, s lezuhantak az égből; odalent beitta őket a kiszáradt föld, s hosszú időre mélyének börtönébe zárta őket, ahol vezekelhettek bűnükért.

A fehér papír megveti a tintát feketesége miatt, amelytől beszennyeződik.

Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt.

A tűz perlekedik a fazékban lévő vízzel, mondván, a víz nem méltó arra, hogy a tűz fölé, az elemek királya fölé kerülhessen, ezért forralással akarja kiűzni a vizet a fazékból; így aztán a víz, hogy lerója tiszteletét és engedelmességét, lecsorog, és eloltja a tüzet.

F.III.

A növény panaszkodik a száraz, öreg karóra, amelyet mellé állítottak, és a száraz, tövises bokrokra, amelyek körülveszik: az egyik egyenesen tartja őt, a másik megvédi a nemkívánatos társaságtól.

A hangya egy szem kölest talált. Amikor a mag érezte, hogy megragadja őt a hangya, kiabálni kezdett: "Ha szíves leszel hozzám, és hagyod, hogy vágyam szerint megszülethessek, száz hozzám hasonlóval hálálom meg." És úgy is lett.

Talált a pók egy szőlőfürtöt, amely körül édességénél fogva hemzsegtek a méhek és a mindenféle legyek, ezért úgy gondolta, nagyon kényelmes helyet talált cselvetései számára. Leereszkedett hát vékony fonalán és belépett új lakhelyére, s a szőlőszemek rései közül támadta meg napról napra orvul a nyomorult állatokat, amelyek nem is számítottak rá. Néhány nap elteltével azonban a szüretelő leszedte, és a többivel együtt kipréselte a szőlőfürtöt. Így lett a szőlő csapdája és kelepcéje az álnok póknak és a becsapott legyeknek.

Egy mély tó jegén aludt el a szamár, melege felolvasztotta a jeget, s a szamár, vesztére, a víz alatt ébredt fel, s rögtön megfulladt.

Egy nagy hegy legmagasabb csúcsán volt egy kő, s rajta egy kevéske hó. A hó elgondolkozva helyzetén mérlegelni kezdett, és így szólt magában: "Vajon nem tartanak-e engem, maréknyi havat, gőgösnek és büszkének, amiért ily magas helyre kerültem, s eltűröm, hogy annyi rengeteg hó, amennyit itt látok, nálam alacsonyabban legyen? Bizonyos, hogy kis mennyiségem nem érdemli meg ezt a magasságot, hiszen jól tudom, kicsinységem tanúsítja, mit tett tegnap társaimmal a nap, amely néhány óra alatt felolvasztott őket; ez pedig azért történt, mert magasabbra helyeztettek, mint érdemelték volna. Én el szeretnék futni a nap haragja elől, leereszkedni, és csekélységemnek megfelelő helyet találni." A mélybe vetette magát, s kezdett a magasabb ormokról lefelé gördülni a többi havon, és minél alacsonyabb helyre ért, mennyisége annál nagyobb lett, míg végül egy dombon megállapodva, már nem sokkal volt kisebb magánál a dombnál: és azon a nyáron ő olvadt el utoljára a napon. Mondva azoknak, kik megalázkodnak s felemeltetnek.

Mivel a sólyom nem tudta türelemmel viselni, hogy a réce előle menekülve a víz alá bukik, követni akarta őt a víz alá, azonban megfürdetve tollait, nem tudott felszállni a vízből, a réce pedig a levegőbe emelkedve kigúnyolta a sólymot, aki megfulladt.

C.67.

Szegény fűzfa nem tudta vágya szerint növeszteni és az ég felé nyújtani gyenge ágait (a szőlő és más közeli növények miatt, amelyek eltorzították, letördelték és tönkretették ágait), ezért összegyűjtötte minden szellemi erejét, kinyitotta és feltárta képzelete kapuit; s folyvást töprengett, kutatva a növények világát, melyikkel szövetkezhetne, amelyiknek nincs szüksége az ő ágainak segítségére; és elmerülve egy ideig ebben a tápláló képzelődésben, hirtelen eszébe jutott a tök. Nagy örömmel rázta meg ágait, mert úgy tűnt neki, megtalálta a megfelelő társat vágyott célja eléréséhez, mivel a tök inkább maga kötöz meg másokat, mint hogy őt megkötözzék, ezért szabadon nyújtja ágait az ég felé. Elkezdte hát várni valamelyik barátságos madarat, aki közvetítő lehetne vágya elérésében. A madarak közül a szarkát látta a közelben, így szólt hát hozzá: "Ó, kedves madár, arra a segítségre kérlek, amelyet a napokban egyik reggel én és ágaim nyújtottunk neked, amikor a kegyetlen, éhes, ragadozó sólyom meg akart enni, és arra, hogy gyakorta megpihensz rajtam, ha szárnyaid pihenőt kérnek tőled, és azokra a gyönyörökre, amelyeknek pároddal az ágaim közt szerelmesen tréfálkozva örvendhetsz, hogy keresd fel a tököt, és könyörögj ki tőle néhány magot, azoknak pedig mondd meg, hogy kikelésük után úgy fogok róluk gondoskodni, mintha csak az én testemből születtek volna. És hozzám hasonlóan rábeszélő szavakkal szólj hozzájuk, noha téged, az ékesszólás mesterét nem kell tanítanom. Ha ezt megteszed, boldogan tartom majd fészkedet és családodat ágaim csúcsán, minden fizetség nélkül." Akkor a szarka, miután még néhány új feltételben megállapodott a fűzfával, legfőképpen hogy kígyókat és nyesteket nem enged magára, felemelte a farkát, lehajtotta a fejét, és elrugaszkodott az ágról, súlyát a szárnyaira helyezte, és az áramló levegő felett csapkodni kezdett. Farkával kormányozva magát, hol itt, hol ott repdesett nyughatatlanul, mígnem egy tökhöz ért. Ékes üdvözlettel és néhány jó szóval elkérte tőle a megbeszélt magokat. Elvezette őket a fűzfához, aki boldog arccal fogadta őt. Néhány magot elkapart lábaival a fűzfához közeli földben, másokat a csőrével ültetett el körülötte. A magok rövid időn belül felnőve elkezdték saját növekvő és kihajtott ágaikkal a fűzfa ágait elfoglalni, és nagy leveleikkel eltakarták előle a szépséges napot és eget. S nem volt elég ennyi baj, később a tökök aránytalan terhük miatt elkezdték a gyenge ágak csúcsait a föld felé húzni, mire azok megcsavarodtak, és kényelmetlen helyzetbe kerültek. A fűzfa hiába rázkódott és remegett, hogy lerázza magáról a tököket, hiába áltatta magát még néhány napig, mert a jó és erős kötelékek meghiúsították gondolatait. Meglátta, hogy a szél éppen arra jár, így hát tőle kért segítséget, a szél pedig elkezdett erősen fújni. Kétfelé nyitotta a fűzfa öreg, üres törzsét egészen a gyökerekig. A fűzfa pedig kétfelé hasadva hiába kesergett sorsa felett. Megtudta, így jár az, aki örök elégedetlennek született.

A lángok már egy hónapja lobogtak az üvegégető kemencében, amikor közeledni láttak egy szép, fényes gyertyatartón álló gyertyát, és heves vággyal próbáltak közelébe jutni. Egy közülük elhagyta szokott helyét, besurrant egy odvas fahasábba, átrágta magát rajta, és a másik oldalon jött ki egy kis résen át, rávetette magát a közelben álló gyertyára, és a legnagyobb torkossággal és falánksággal szinte teljes egészében felfalta. Mikor azonban helyre akarta állítani életének hosszát, hiába igyekezett visszajutni a kemencébe, ahonnan elindult, mert a gyertyával együtt el kellett fogynia és meg kellett halnia. Így végül sírva és bánkódva undok füstté változott, s nővéreire hagyta a ragyogó, hosszú életet és a szépséget.

Amikor a bor, a szőlő isteni nedve egy értékes arany csészében találta magát Mohamed asztalán, dicsőségtől és tisztelettől övezve, rögtön az ellenkező gondolatok rohanták meg: "Mit csinálok én itt? Minek örvendezek? Talán nem látom közeledni halálomat, s hogy hamarosan elhagyom a csésze aranyos hajlékát és belépek az emberi test gusztustalan, büdös üregeibe, ahol illatos, édes nedűből gusztustalan és silány vizeletté változom? S nem elég ennyi baj, azután még sokáig ugyanabban a gusztustalan tartályban kell feküdnöm a többi büdös és rothadó anyaggal, ami az ember beleiből jön ki." Bosszúért könyörgött az éghez, s hogy vessen végre véget a gyalázatnak, hiszen ezen a vidéken terem a világon a legszebb és legjobb szőlő. Már a náluk silányabból sem készítenek bort. Mármost a bor a gyomorba kerülve elkezd forrni és bugyogni, a lelke kezdi elhagyni a testet, az ég felé fordul, megtalálja az agyat, amely a testtől való elválását okozza, elkezdi megrontani, és őrült viselkedésre bírni, s helyrehozhatatlan hibákat vét, megölve barátait. Akkor Jupiter úgy rendezte, hogy a bor, amit Mohamed megivott, felemelje a lelkét egészen az agyig, és azt egészen az őrületig megfertőzze, és annyi vétket kövessen el, hogy magához térve rögtön törvénybe iktassa, hogy egyetlen ázsiai sem ihat bort. Ettől fogva a szőlőtőkék gyümölcsükkel együtt békén élhettek.

C.67.

Báránybőrön aludt a kutya, s egyik bolhája megérezve a mocskos gyapjú szagát úgy ítélte, sokkal jobb, a kutya fogaitól és körmeitől biztos legelőre talált. Tovább nem is gondolkozott, hanem belevetette magát a sűrű gyapjúba, és óriási erőfeszítéssel próbált a szőrszálak gyökeréig nyomakodni. A vállalkozás azonban annyi izzadság után is hiábavalónak bizonyult, hiszen a szőrszálak olyan sűrűn álltak egymás mellett, hogy szinte érintették egymást, és nem volt olyan hely, ahol a bolha megkóstolhatta volna a bőrt. Ezért oly sok gyötrelem és fáradozás után vissza akart térni a kutyához, csakhogy az időközben odébbállt, így a bolhának hosszú bűnhődés és keserves sírás után éhen kellett halnia.

C.119.

Egy nap kijött a borotva a markolatból, amely egyben a tokja is volt, elterpeszkedett a napon, s ekkor meglátta a testén visszatükröződő fényt. Ettől rögtön nagyon dicsőnek érezte magát, elgondolkodott a dolgon, és így szólt: "Most térjek vissza abba lyukba, ahonnan csak az imént jöttem ki? Ugyan! Nem tetszene az isteneknek, ha ily tündöklő szépség hitvány lélekkel egyesülne! Micsoda őrültség lenne visszatérni a napszámos munkához, és a falusi parasztok szappanhabos szakállát borotválni! Hát ilyen feladatokra való ez a test? Biztos, hogy nem. Inkább elrejtőzöm valami titkos helyen, s ott nyugodt pihenéssel töltöm napjaimat." Néhány rejtekhelyen töltött hónap után a borotva újra kijött a levegőre, előbújt tokjából, és látta, hogy rozsdás fűrészhez hasonló, és felszíne nem tükrözi többé vissza a tündöklő napot. Most már hiába bánkódot, hiába sírt a helyrehozhatatlan káron. Így szólt magában: "Mennyivel jobb lett volna a borbéllyal edzeni vékony pengémet, amely nincs többé. Hol van már az a csillogó felület? Bizony, az undok, csúf rozsda tönkretette."

Így járnak azok az elmék is, akik a gyakorlást tunyaságra cserélik, és az említett borotvához hasonlóan a tudatlanság rozsdája csorbítja ki vékony pengéjüket.

C.175.

Amikor az osztriga más halakkal együtt a halász kunyhójában hevert, közel a tengerhez, megkérte a patkányt, hogy vigye őt vissza a vízhez. A patkány, aki magában azt tervezte, hogy megeszi őt, szétnyitotta, csakhogy amikor bele akart harapni, az osztriga összecsukódott, és fogságba ejtette a patkányt. Aztán arra jött a macska, és megölte.

I.H.51.

A barackfa megirigyelte a közelében álló diót, amiért az olyan sok gyümölcsöt terem. Elhatározta, hogy utánozni fogja, és annyi gyümölccsel terhelte meg magát, hogy végül megtört súlyuk alatt, és kifordult gyökerekkel zuhant a sima földre.

C.76.

Bestiárium

Az erény szeretete

Azt mondják, a pacsirta olyan madár, hogy ha súlyos beteg elé viszik, akkor, ha a betegnek meg kell halnia, a pacsirta elfordítja a fejét és rá sem néz többet, de ha meg fog gyógyulni, akkor le sem veszi róla a tekintetét, sőt, minden betegségből fel tudja gyógyítani.

Hasonlóképpen az erény szeretete sosem törődik hitvány, komisz dolgokkal, hanem csak a becsületes és erényes dolgokban lakozik, s a nemes szívekbe mindig visszatér, ahogyan a madarak is visszatérnek a zöld erdőben virágzó ágakra. A balsorsban pedig sokkal jobban megmutatkozik, mint szerencse idején, miként a fény, amely annál ragyogóbb, minél sötétebb helyen található.

Irigység

A kányáról azt olvasni, hogy ha a fiókáit túl kövérnek látja a fészekben, irigységből a bordáikat csipkedi, és nem eteti őket tovább.

Vidámság

A vidámságot a kakasnak tulajdonítják, aki minden apróságtól jókedvre derül, és mindenféle mókás mozdulatot téve kukorékol.

Szomorúság

A szomorúság a hollóhoz hasonlatos, aki, mikor látja, hogy újszülött gyermekei fehérek, nagy fájdalommal megválik tőlük, szomorú kiáltással elhagyja őket, és egészen addig nem táplálja őket, míg meg nem jelennek rajtuk az első fekete tollak.

Béke

A hódról azt olvasni, hogy ha gyógyhatásúnak tartott heréiért üldözik, és már nem menekülhet, megáll, és a vadászokkal való béke érdekében metszőfogaival kitépi heréit, és ott hagyja őket ellenségeinek.

Harag

A medvéről azt mondják, amikor a méhkashoz megy, hogy kivegye belőle a mézet, és a méhek elkezdik csípni, otthagyja a mézet, és bosszúért liheg. Mivel mindegyiken bosszút akar állni, egyiken sem tud. Haragja dühvé fokozódik, a földre veti magát, kezével és lábával hadonászik, de hiába, nem tudja megvédeni magát a méhektől.

Könyörületesség, avagy hála

Azt mondják, a háládatosság erénye leginkább a búbos bankában van meg. Ez a madár tudja, mennyi jót tett vele apja és anyja, akiktől az életet kapta, és akik táplálták, ezért, amikor látja rajtuk az öregség jeleit, fészket rak nekik, ápolja és eteti őket, csőrével kitépdesi öreg és csúnya tollaikat, bizonyos füvekkel pedig még a látásukat is visszaadja, úgy, hogy újra megelégedésben élhetnek.

Fösvénység

A varangy földet eszik, mégis mindig sovány marad, mert sosem lakik jól. Annyira fél ugyanis, hogy egyszer még ez a föld is elfogyhat.

Hálátlanság

A galambok a hálátlanokhoz hasonlóan cselekednek, amikor ugyanis abba a korba érnek, hogy nincs többé szükségük az etetésre, harcolni kezdenek apjuk ellen, s addig nem ér véget a viszálykodás, míg el nem űzik őt a fészekből, sőt még feleségét is elveszik tőle.

Kegyetlenség

A baziliszkusz oly kegyetlen, hogy amikor az állatokat nem sikerül megölnie mérgező pillantásával, akkor tekintetét a füvekre és fákra szegezi és kiszárítja őket.

Bőkezűség

A sasról azt mondják, bármekkora éhség gyötri is, mindig hagy zsákmányából a körülötte repkedő madaraknak, amelyek nem tudnak maguknak élelmet szerezni, ezért kénytelenek a sast kísérni, mert általa jutnak táplálékhoz.

Büntetés

Amikor a farkas valamely baromistálló körül settenkedik, és véletlenül egyik lába csapdába esik, zajt kelt maga körül, majd jól a lábába harap, hogy így büntesse meg magát, az elkövetett hibáért.

Hízelgés, avagy csábítás

A szirén oly édesen dalol, hogy elalszanak a tengerészek, ő pedig a hajóra lopakodik, és megöli az alvókat.

Okosság

A hangya veleszületett okossága révén már nyáron előre gondol a télre, és kioltja az összegyűjtött magvak életét, nehogy azok újjászülessenek és a kellő időben elfogyaszthassa őket.

Őrültség

A vad bika gyűlöli a vörös színt, ezért a vadászok vörös vásznat tekernek valamely termetes fa törzsére, a bika nekiront, és dühében beledöfi szarvait, a vadászok pedig megölik.

Igazságosság

Az igazságosság a méhek királyához hasonlítható, amely minden dolgot ésszerűen rendez el. Néhány méhet a virágokhoz küld, másokat dolgozni, ismét másokat a darazsak elleni harcra rendel, másokat a szemét eltakarítására, néhányat pedig saját maga mellé vesz kíséret és udvartartás végett. S amikor már öreg, és szárnyai sincsenek többé, ezek hordozzák őt. És ha valaki nem tesz eleget kötelességének, irgalom nélkül megbüntetik.

Igazság

Habár a foglyok ellopják egymás tojásait, a gyermekek, amelyek a tojásokból kelnek ki, mindig visszatérnek igazi anyjukhoz.

Hűség, avagy odaadás

A darvak oly hűségesek és odaadóak királyukkal szemben, hogy éjszaka, amikor alszik a réten, egyesek távolról, mások közelebbről őrzik őt, és mindegyikük egy követ tart a lábával, hogy ha elaludna, a leeső kő zajára majd felébredjen. A többiek pedig a király körül alszanak. Így tesznek minden éjjel, és váltogatják egymást, nehogy a királyukat valami baj érje.

I.H.5-12.

Allegóriák

A hírnevet madár képében kell megjeleníteni, amelyet tollak helyett nyelvek borítanak.

I.B.3.

A Mór szemüvegben, az irigység a rágalommal karöltve, az igazságosság pedig feketén a Mór miatt.

I.H.88.

A fáradozás szőlővesszővel kezében.

Galeazzo a szép idő és a vihar között.

A Mór a jószerencse képében, hajjal, ruhákkal és kezekkel maga előtt, és Messer Gualtieri, aki éppen most érkezik, és hódolatteljes mozdulatokkal igazgatja ruhái szegélyét.

A szegénység pedig ijesztő alakban üldöz egy fiatalembert. A Mór azonban ruhája szélével eltakarja őt, és arany pálcájával megfenyegeti a szörnyeteget.

I.I.138.

Öröm.

Ikrek, hiszen egyik a másik nélkül nem létezhet, mintha csak össze lennének ragasztva. A hátukat fordítják egymásnak, hiszen ellentétesek.

Az öröm és a bánat allegóriája: kétfejű, négykarú alak, az egyik fej fiatal, a másik öreg.

Arany. Sár.

Ha megragadod az örömöt, tudnod kell, hogy mögötte olyasvalami rejtőzik, ami gyötrelmet és bánatot okoz majd neked.

Ez az öröm és a bánat együtt, amelyeket kétfejűként kell ábrázolni, mivel egyik sosem választható el a másiktól. Háttal vannak egymásnak, hiszen egyik a másik ellentéte. Egy testből ágaznak ketté, mivel azonos alapon nyugszanak: az öröm alapja a bánattal való vesződség, a bánat alapját pedig a hiú, érzéki vágyak képezik. Jobb kezében egy nádszálat tart, amely haszontalan és gyümölcstelen, szúrása pedig mérgező. Toszkánában ebből készítik az ágyak alját, így jelzik, hogy itt mihaszna álmokat szövögetnek, és életük nagy részét elfecsérelik. A leginkább hasznosítható időt pocsékolják, vagyis a reggeli órákat, amikor az elme még tiszta és kipihent, a test pedig újabb fáradozásokra kész. Ez az a hely, ahol hitvány gyönyöröket kergetnek, és lehetetlen dolgokat vesznek fejükbe, testüket állítják a gyönyörök szolgálatába, amelyekért gyakorta elhibázott életükkel fizetnek. Ezért tesznek nádat az ágy aljába.

A halálon lovagló irigység allegóriája.

Az irigység fügét mutat az ég felé, mert, ha csak lehet, Isten ellen használja erejét. Arcán kegyes ábrázatot mutató maszkot visel. Tekintetét pálma és oliva ágak bántják, szemét babér és mirtusz sebzi, ez jelzi, hogy a győzelem és az igazság sértik őt. Seregnyi villám csap elő belőle, amelyek a rágalmakat jelképezik. Sovány és aszott, hisz folytonosan epekedik. Szívét sziszegő kígyó mardossa. Hátán tegez, nyelve helyén nyilak, mert gyakran ezekkel sebez. Testét leopárdbőr fedi, mert a leopárd irigységből tőrbe csalta és megölte az oroszlánt.

Kezében virágokkal teli vázát tart, ám a virágok között skorpiók, varangyok és más mérges rovarok bújnak meg. Meglovagolja a halált, hiszen az irigység halhatatlan, és mindig kész az uralkodásra. A gyeplőn különböző fegyverek lógnak, a halál megannyi eszköze.

Mihelyt az erény világra jön, rögtön megszüli az irigységet is magával szemben. Előbb tűnik el az árnyék a test nyomából, mint az irigység az erényéből.

Oxford/Rajzok. 29.

Két alak, az egyik maszk szemben a nappal; a másik lángokban áll.

Igazság: a nap. Hazugság: álarc. Ártatlanság, rosszindulat.

A tűz elpusztítja a hazugságot, azaz a szofizmust, és eloszlatja a homályt az igazság körül.

A tűz arra való, hogy felemésszen minden szofizmust, felfedje és megmutassa az igazságot, mert ő a fény, amely elűzi a sötétséget, amely minden lényegeset elfed.

Igazság. A tűz elpusztít minden szofizmust, azaz a hazugságot, és nem hagyja meg, csak az igazságot, vagyis az aranyat.

Az igazság végül felfedi magát, sohasem színlel, ilyen bíró előtt a színlelés megsemmisül.

A hazugság álarcot visel.

Semmi sem marad rejtve a nap alatt. A tűz az igazságot szolgálja, mert elpusztít minden szofizmust és hazugságot, az álarc pedig az álnokságot és a hazugságot, amely elfedi az igazságot.

W. 12700.

A pók azt hitte, menedékre lel a kulcslyukban, ám ott a halál leselkedett rá.

C.299.

Ledöntött fa, amely újra kihajt.

Még reménykedem.

F.III.63.

Borostyánnal díszített ruhák vázlatai. A borostyán hosszú életű.

A rossz, amely nem árt nekem, olyan, mint a jó, amely nincs hasznomra. Káka, amely megtartja a szalmaszálakat, hogy aztán megfojtsa őket.

Láng a lámpásban, amelyet két oldalról fújtatnak.

I.M.4.

A gondolatok a remény felé fordulnak.

Madarak kalitkában.

A hálátlanságot kézbe kell adni. A tűz felemészti az őt tápláló fahasábot.

Fahasáb a lángok között.

A hálátlanságra.

Amikor feljön a nap, amely mindenhonnan elűzi a homályt, kioltod a fényt, amely addig a te hasznodra és kényelmedre űzte el azt egyes helyekről.

Napsugarak, arc, amely éppen elfújja a gyertyát.

P.2038.

Orsó. Addig forgok, amíg a szövet el nem fogy.

Szorgalom.

Próba során ismerszik meg a színarany.

Fújtatókemence.

I.H.98.

Próféciák

Az oroszlánok faja karmokban végződő mancsával felnyitja a földet, üregeket ás, és a neki alávetett többi állattal együtt beléjük temetkezik.

A sötétség leplébe burkolózva állatok jönnek majd fel a föld alól, hihetetlen ugrásokkal vetik magukat az emberi fajra, vérét ontva szétmarcangolják és felfalják.

A levegőből pedig ocsmány, szárnyas lények csapnak le, rávetik magukat az emberekre és az állatokra, és vérfagyasztó üvöltéssel felfalják őket. Gyomrukat vörös vérrel töltik meg.

Látni majd a széttépett húsból szivárgó vért, amint barázdákat szánt az emberek külsején.

Oly kegyetlen betegség támadja meg az emberiséget, hogy tulajdon körmeikkel szaggatják le húsukat.

Vagyis a rüh.

Látni majd, amint a fák levelei lehullanak, és a vizek folyása megreked.

A tenger vize a magas hegycsúcsok fölé, az égbe száll majd, s onnan zúdul rá az emberi hajlékokra.

Vagyis a felhőkből.

Látni majd, amint a leghatalmasabb fákat a dühödt szél keletről nyugatra fújja.

Vagyis a tenger felett.

Az emberek elhajítják maguktól saját élelmüket.

Vagyis elvetik.

Az emberi nem odáig jut, hogy egyik a másik beszédét nem érti többé.

Vagyis egy német egy törököt.

Látni majd, hogy az apák mások kényére-kedvére áruba bocsátják saját leányaikat, sőt meg is jutalmazzák őket, s felhagynak minden korábbi óvatossággal.

Amikor a leányka férjhez megy.

Az emberek madárrá változva jönnek elő a sírokból, rávetik magukat a többi emberre, és táplálékukat tulajdon kezükből vagy a terített asztalról veszik el.

A legyek.

Sokan vannak, akik megnyúzzák anyjukat, és bőrét kifordítva húzzák rá újból.

A földművesek.

Boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét.

Jó műveket olvasni, és az olvasottakat megfontolni.

Az embereket, csakúgy, mint a madarakat, az égbe repítik a tollak.

Vagyis a tollakkal írott betűk.

Az ember halálát saját művei okozzák.

A kardok és a lándzsák.

Az emberek éppen azt kergetik, amitől a leginkább tartanak.

Vagyis nyomorultak lesznek, hogy ne jussanak nyomorúságba.

A szétválasztott dolgok újra egyesülni fognak, és olyan erőre tesznek szert, amellyel vissza tudják majd adni az emberek elveszett emlékezetét.

Vagyis a papirusztekercsek, amelyek különálló rostokból készültek, és megőrzik az emberek dolgait és cselekedeteit.

Látni majd, amint a halottak csontja gyors mozgásával szerencsét hoz mozgatójának.

A kocka.

Az ökrök szarvukkal óvják a tüzet saját halálától.

A lámpás.

Az erdők gyermekeket hoznak a világra, amelyek azután halálukat okozzák.

A fejsze nyele.

Az emberek durván megverik azt, aki életet adott nekik.

Gabonát csépelnek.

Az állatok bőre kimozdítja az embereket a csöndből, hangos kiáltozásra és káromkodásra késztetve őket.

Labda, amellyel játszanak.

Az állatok bőréből kijövő széltől az emberek ugrálni kezdenek.

Dudaszó, amelyre táncolnak.

A levert dióról.

Akik jót tesznek, nagyobb verést kapnak, gyermekeiket elveszik és megnyúzzák vagy lemeztelenítik, csontjaikat pedig eltörik és összezúzzák.

A szobrokról.

Ó, kit látok? A Megváltót, újra megfeszítve.

Az ember szájáról, amely sírként tátong.

Éktelen zaj szűrődik ki azoknak a sírjából, akik csúnya, erőszakos halállal értek véget.

Az állatok bőréről, amely mindennek megőrzi az értelmét, amit csak ráírtak.

Minél többet beszélget valaki a bőrrel, az értelem burkával, annál nagyobb bölcsességre tesz szert.

Akik füvet esznek, nappallá változtatják az éjszakát.

Faggyú.

I.I.63-67.

Levelek

A milánói dóm építésével megbízott urakhoz (1487-1490)

Uraim! Egyházatyák! Megbízottak! Miként az orvosnak, a betegek gondviselőjének és ápolójának ismernie kell, hogy mi is az ember, mi az élet, mi az egészség, miként őrizhető az meg a különböző elemek közötti egyensúly és összhang fenntartásával, illetve, hogy az összhang megbomlása miként borítja föl és teszi tönkre, és mindezek ismeretében hatékonyabban tudja meggyógyítani azokat, akiknek egészsége megbomlott.

Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket, helyreállítják a betegek egészségét. Ezeket akkor tudja az orvos helyesen alkalmazni, ha az orvos megismeri, hogy mi is az ember, mi az élet, milyenek a különböző alkatok, kitapasztalja ezek természetét és ugyanígy az egészségét is. Ha ezeket jól megismeri, könnyen felismeri majd az ellentétüket is. És ha így történik, könnyen tudja őket orvosolni.

Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket, helyreállítják a betegek egészségét, és aki jól ismeri, az helyesen is alkalmazza őket, ha azt is tudja, mi az ember, mi az élet és a különféle alkatok, és mi az egészség. Ismerve ezeket, ismerni fogja ellentéteiket is, ha pedig így van, közelebb jut majd a megoldáshoz, mint bárki más. Ugyanerre van szüksége a beteg dómnak is. Vagyis egy gyógyító építőmesterre, aki jól tudja, milyen is egy épület, milyen szabályokon alapul a helyes építkezés, hogy ezek a szabályok honnan származnak, és hány részre oszlanak, hogy melyek azok az okok, amelyek az épületet egyben tartják, és maradandóvá teszik. Aki ismeri a súly természetét és az erő törekvéseit, tudja, mi módon kellene őket összekötni és egyesíteni, és hogy együttesen milyen hatást hoznak létre. Aki a fent említett dolgoknak valóban tudatában van, eszével és munkájával megelégedésetekre szolgál majd.

Ezért anélkül, hogy bárkit becsmérelnék vagy megrágalmaznék, szándékomban áll részben érveimmel, részben pedig munkáimmal megelégedésetekre szolgálni. Néhány alkalommal felfedem majd előttetek a jelenségek okait, máskor tapasztalati úton támasztom alá az észérveket. Mindezeket megerősítem még néhány régi építész tekintélyével, akiknek épületei kiállták a próbát, és megmutatom, mi okból dőlnek össze vagy maradnak fenn hosszú ideig stb.

Azt is megvilágítom majd általuk, hogy az első a terhelés, hogy milyen és mennyi oka vannak annak, ha egy épület romba dől, illetve mi módon tehető biztossá és maradandóvá.

De hogy ne untassam Kegyelmeteket, mindenek előtt ecsetelem és világosan elétek tárom, mi volt a dóm első építőjének szándéka, s ezt a már megkezdett épülettel támasztom alá. És ha ezt megértettétek, világosan látjátok majd, hogy az én modellem ugyanazt a szimmetriát, ugyanazt az összhangot, ugyanazt a formát tükrözi, amely a már megkezdett épület sajátja.

Mi is tulajdonképpen az épület, honnan származnak a helyes építkezés szabályai, hány és milyen részre oszthatók ezek?

Válasszatok akár engem, akár mást, aki mindezeket érthetőbben elétek tárja, de tegyetek félre minden indulatot.

C.270.

Ludovico Sforzához (1482)

Nagyrabecsült Uram! Miután most már kielégítően szemügyre vettem és megvizsgáltam mindazok terveit, akik magukat folyton folyvást hadi eszközök készítőinek és mestereinek mondják, látom, hogy találmányaik és azok alkalmazása semmiben sem különbözik az általában használtaktól. Ezért akarom én, anélkül, hogy bárki mást lebecsülnék, Méltóságod előtt feltárni titkaimat, és rendelkezésére bocsátani mind az alább röviden felsoroltakat, hogy a kellő időben haszonnal alkalmazhassa őket.

1. Terveztem könnyű és erős hidakat, amelyek nagyon könnyen szállíthatók, és amelyekkel az ellenséget üldözőbe lehet venni, de esetenként menekülni is lehet, valamint olyanokat, amelyeknek sem a tűz, sem a csata nem árthat, ám könnyen és kényelmesen felállíthatók és elbonthatók. És vannak terveim az ellenség hídjainak felgyújtására és elpusztítására.

2. Ostrom esetén el tudom vezetni a vizet az árokból, számtalan hidat, faltörő kost, létrát és egyéb, az említett vállalkozáshoz szükséges eszközt tudok készíteni.

3. Továbbá, hacsak nem sziklára épültek, tervem van olyan fellegvárak vagy más erődítmények elpusztítására, amelyek ostrománál akár a töltés magassága, akár a hely vagy a fekvés szilárdsága miatt az ágyúk nem alkalmazhatóak.

4. Terveztem olyan ágyúkat, amelyek nagyon kényelmesen és könnyen szállíthatók, és szinte fergeteg módjára ontják az apró köveket, a belőlük felszálló füst halálra rémíti az ellenséget, soraiban pedig tetemes károkat és zűrzavart okoz stb.

5. Továbbá terveztem aknákat és titkos, kanyargós átjárókat, amelyeken keresztül minden zaj nélkül meghatározott helyekre lehet eljutni, még ha valamely árkon vagy folyón kell is átkelni.

6. Továbbá olyan fedett, biztos és sérthetetlen szekereket, amelyek, ha ágyúikkal az ellenség soraiba hatolnak, nincs akkora fegyveres haderő, amelyet ne vernének szét. Ezek mögött pedig a gyalogság sértetlenül és akadálytalanul haladhat előre.

7. Továbbá, szükség esetén, készítek ágyúkat, mozsárágyúkat, valamint tetszetős és a célnak megfelelő formájú kőhajítógépeket, amelyek különböznek az általában használtaktól.

8. Ahol az ágyúk nem elég hatékonyak, ott különböző kőhajítógépeket és egyéb, nem szokványos, ám hihetetlenül hatékony eszközöket alkalmazok, egyszóval a különböző helyzeteknek megfelelően számtalan, változatos védekező és támadó eszközt találok ki.

9. Ha tengeri csatára kerül sor, terveztem jó néhány olyan eszközt, amelyek támadásra és védekezésre rendkívül alkalmasak, valamint hajókat, amelyek ellenállnak a legnagyobb ágyúzásnak, pornak és füstnek is.

10. Béke idején pedig méltán összemérhetem magam bárkivel építészetben, köz- és magánépületek emelésében és a víz elvezetésében egyik helyről a másikra, ami védekezésre és támadásra egyaránt alkalmas.

Továbbá értek a márvány, a bronz és az agyag megmunkálásához, a festészethez nemkülönben, úgyhogy az összehasonlítást bárkivel kiállom.

Emellett egy bronz lovas szobrot is lehet készíteni, amely Uraságod megboldogult atyjának és a jeles Sforza családnak halhatatlan dicsőséget és örök megbecsülést kölcsönözne.

És ha valakinek a fent elsoroltak közül bármi lehetetlennek vagy megvalósíthatatlannak tűnne, készen állok a bizonyításra, akár az ön parkjában, akár más helyen, ahol Méltóságod kívánja. A legmélységesebb alázattal ajánlom magamat stb.

C.391.

Bátyjához, Domenicóhoz

Szeretett bátyám, csak értesíteni akarlak, hogy a napokban megkaptam egyik leveled, amelyből megtudtam, hogy örökséget kaptál, amelynek, úgy tudom, igen örvendtél. Nos, idáig okosnak tartottalak, ám most már világosan látom, hogy én épp olyan messze jártam a helyes ítélettől, mint te az okosságtól. Hiszen te azon örvendezel, hogy szereztél magadnak egy buzgó ellenséget, aki minden erejével szabadságra törekszik, amelyet csak halálod révén érhet el.

C.202.

 

 

Fölhasznált és ajánlott irodalom

Arisztotelész: Metaphysica. Fordította és jegyzetekkel ellátta Ferge Gábor. Budapest, 1992, Logos.

Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások. Budapest, é. n., Európa.

Ádám György (szerk): Élettan biológusoknak. I-II. Budapest, 1991, Tankönyvkiadó.

Dr. Balázs Lóránt: A kémia története. 1-2. Budapest, 1996, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Báldi Tamás: A történeti földtan alapjai. Budapest, 1979, Tankönyvkiadó.

Benedek István: A tudás útja. Budapest, 1985, Gondolat.

Benedek István: Lamarck és kora. Budapest, 1975, Gondolat.

Bruno, Giordano: A végtelenről, a világegyetemről és a világokról. Budapest, 1972, Helikon.

Eisenstein, Szergej: Montázs. 1938. In Képkorszak. Budapest, 1998, Korona.

Galilei, Galileo: Matematikai érvelések és bizonyítások. Budapest, 1986, Európa.

Goethe, Johann Wolfgang: Színtan. Budapest, 1983, Corvina.

Katona Ferenc: Az agy felfedezése. Budapest, 1969, Gondolat.

Klinghammer István - Papp-Váry Árpád: Földünk tükre a térkép. Budapest, 1983, Gondolat.

Lucretius Carus: A természetről. (De rerum natura.) Budapest, Kossuth.

Newton, Isaac: A Principiából és az Optikából. Bukarest, 1981, Kriterion. [Téka]

Prohászka Ottokár: Föld és ég. I. Budapest, é. n., Szent István Társulat.

Ross, Sir David: Arisztotelész. Budapest, 1996, Osiris.

Seligmann, Kurt: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban. Budapest, 1987, Gondolat.

Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. 2. kiadás. Budapest, 1981, Gondolat.

Szabó Árpád - Kádár Zoltán: Antik természettudomány. Budapest, 1984, Gondolat.

Vitruvius: Tíz könyv az építészetről. Budapest, 1988, Képzőművészeti.

Leonardóról és tőle megjelent magyar nyelvű könyvek:

Leonardo: Válogatott írások. Fordította Kardos Tibor. Budapest, 1953, Művelt nép.

Leonardo: Tudomány és művészet. Fordította Kardos Tibor. Budapest, 1960, Helikon.

Friedentahl, Richard: Leonardo. Budapest, 1980, Gondolat.

Dr. Antalóczy Zoltán: Tudomány és művészet. Leonardo da Vinci anatómiai rajzai. Budapest, 1989, Medicina.

Utószó

Bevezető a jegyzetekhez

Az idős Leonardo 1517-ben I. Ferenc francia király meghívására elhagyta Rómát. Magával vitte három nagy festményét - a Mona Lisát, a Szent Annát és a Keresztelő Szent Jánost -, valamint kéziratait. I. Ferenc az Amboise melletti cloux-i kastélyt bocsátotta rendelkezésére, ahol gyakran meglátogatta. Leonardo jobb karja hamarosan megbénult, rajzait és rejtjeles (tükörírásos) naplóit bal kézzel készítette. Egyetlen munkatárs és tanítvány kísérte, az előkelő milánói családból való Francesco Melzi. Leonardo végrendeletében őrá hagyta kéziratait és rajzait. Halála után ezeket Melzi Milánóba vitte. A lapok utólagos (át)rendezése Pompeo Leoni szobrász elképzelését követte (1630). Ő kapcsolta össze a Codex Atlanticus néven ismert lapokat is. A kéziratok szétszóródása 1796-ban kezdődött meg, amikor Napoleon elfoglalta Milánót, s elrendelte a Leonardo-hagyaték Párizsba szállítását. Egy részük máig is ott van, más gyűjtemények visszakerültek Itáliába, ismét mások Windsorban és Madridban találhatók, illetve magánkézbe kerültek. A teljes - közel 7000 oldalas - anyag facsimile kiadásokon hozzáférhető, földolgozása ma is tart.

Magyarul két kiadás jelent meg a szövegből, Kardos Tibor fordításában. Az első (1953-as) gyűjteményt inkább filozófiai, a másodikat főleg művészeti írásaiból válogatta. Jelen gyűjtemény arra törekszik, hogy új fordításban arányos, teljes képet adjon Leonardo szerteágazó munkásságáról. Az idézeteket tematikusan rendeztük.

A mai olvasónak a legnagyobb nehézséget Leonardo természettudományos tárgyú töredékeinek értelmezése okozza. Ennek oka az, hogy a természettudományok ma használt nyelve, eszköztára - a matematikai formába öntött összefüggések, a koordinátarendszer, a differenciálegyenletek használata, általában az eltérő minőségek mennyiséggé való átválthatóságának gondolata - jóval Leonardo halála után alakult ki. Maga a Mester - kortársaihoz hasonlóan - az arisztotelészi fizikát, pontosabban annak a késő középkor szellemében átformált változatát követte és értelmezte, akkor is, amikor éppen támadta.

Jegyzeteinkben arra törekedtünk, hogy - amennyire ez lehetséges - megadjuk Leonardo szavainak mai értelmezését, ugyanakkor jelezzük a különbségeket is, ami a két kor gondolkodásmódja között fennáll.

Csorba F László

A rövidítések jelentése:

B: Codex Arundel British Museum (London). 238 utólag összeállított lap főként a geometriáról, a súlyokról és az építészetről. 1480 és 1518 közti dátumokkal.

C: Codice Atlantico (Codex Atlanticus) a milánói Ambrosiana Könyvtár tulajdonában. 1480 és 1518 közötti rajzokat és szövegeket tartalmaz. Fő témakörei: matematika, geometria, asztronómia, botanika, zoológia, és harcművészet. A Codex Atlanticust jelenlegi formájában a XVI. század végén Pompeo Leoni állította össze a Leonardo hagyatékában fönnmaradt naplókból.

F: Codex Forster , a Victoria and Albert Museum (London) tulajdona. Három, méretében is különböző kéziratot (Forster I., II és III.) tartalmaz, melyeket Leonardo más-más időszakban írt: 1490-96 közt a Forster III.-at, 1495-97 közt a Forster II-t, és 1490-1505 közt a Forster I. kötetet. Témáik: súlyok, szerkezetek, hidraulika, geometria.

I: Institute de France (Párizs) gyűjteménye, ezen belül az egyes kötetek betűkkel jelölve (A-M). A lapok többsége 1492 és 1516 közt készült. Témái: harcművészet, optika, geometria, repülés, hidraulika.

L: Codex Leicester . Korábban a norfolki Holkam Hall könyvtárban, 1995-től Bill Gates tulajdona. 64 lap 1504-1506-ból. Nagyrészt hidraulikáról, a víz mozgásáról, s néhány késői tanulmány a geológiáról és asztronómiáról.

P: Codex Ashburnham , (Institute de France, Párizs). Két kéziratból (A és B) áll, melyeket hagyományosan a 2038 és 2037 számokkal is jelölnek. Rajzai 1489 és 1492 közt készültek.

T: Codice Trivulziano (Codex Trivulzianus) a milánói Castello Sforzesco könyvtárában (Biblioteca Trivulziana). A lapok többsége 1487 és 1490 közt keletkezett. Többek közt építészetről és vallási kérdésekről.

V: Sul Volo : A madarak röpüléséről. A torinói Biblioteca Reale tulajdona. 17 lapot tartalmaz, valószínűleg 1505-ből. Fő témája, a madarak röpülése mellett a levegőről, a szélről is szól.

W: Windsor Folios , a Windsori Kastélyban (Royal Collection). A lapok Leonardo különböző korszakaiból valók, 1478-tól 1518-ig. A 600 lap anatómiáról, geográfiáról szól, a rajzok közt vannak ló-tanulmányok, térképek, karikatúrák.