|
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás :
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. |
|
|
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikrol azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. |
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk, nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat. |
|
|
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra |
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket, a csodálatos embereket |
|
|
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást |
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. |
|
|
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket. |
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. |
|
|
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt. |
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással. és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat. |
|
|
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait. |
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. |
|
|
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet. |
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. |
|
|
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból. Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik. |
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni. |
|
|
Barátaim,! tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban. |
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok
Jó utazást ! |
|
| |
|
vissza
|