menü:

— japán kertek
— varázsképek
— optikai csalódás
— hiszel a szemednek?
— Budaörs Kálvária domb

optikai csalódás

Fiatal lány vagy öregasszony?

Zöllner-illúzió . A hosszú, átlós vonalak valójában párhuzamosak, de a keresztvonalkák miatt váltakozó irányúnak látszanak. És bár egyiküket sem látjuk párhuzamosnak a szomszédjával, ha figyelmesen és tudatosan nézzük, mégis látszik, hogy bármely ponton azonos távolságra vannak egymástól. Az illúzió oka az, hogy az elrendezés nagyon sok olyan elemet tartalmaz, amely a perspektíva érzékeltetésére szolgál, ezért a szemünk mindenképpen perspektivikusnak "akarja" érezni. A ferde vonalaknak azonban a "helyes" térbeli ábrán közeledni, a függőleges és vízszintes vonalaknak sűrűsödni kellene. Mivel ez nem így van, agyunk úgy érzi, ilyen képet csak széttartó egyenesek adhatnak.

A Zöllner-illúzió

A legegyszerűbb, de valószínuleg szintén a kezdetleges perspektivikus hatáson alapszik a következő ábrán látható optikai csalódás is, ahol a valójában azonos hosszúságú vonalakat különbözőként érzékeljük. A merőleges szakaszok esetén az lehet a jelenség oka, hogy az ábra függőleges vonala olyan érzetet kelt, mint a szabad térségek távolodni látszó vízszintesei. Megerősíti ezt a feltevést az is, hogy a vizsgálatok során az ábra erősebb hatást tett azokra, akik nyílt térségek lakói, és hozzá vannak szokva a távlatokhoz.

A folyosó-illúzió és az úgynevezett út-illúzió (Ponzo-illúzió) esetén például a perspektivikus hatás és a méretkonstancia kelt ellentétes érzetet, és az előbbi dominál. A folyosó hatását keltő vonalazáson álló alakokat illetve az út illúzió esetén az összetartó egyeneseken keresztbe fekvő vonalakat különböző távolságban lévőknek látjuk. Ha a "távolabb" lévő alak vagy vonal ugyanolyan nagy, mint a "közelebbi", akkor sokkal nagyobbnak kell lennie - a nagyítást az agyunk végzi el.

Az előbbivel éppen ellentétesen működik az Ames-szoba néven ismert illúzió.
A képen lévő elrendezés olyan, hogy a két, valójában különböző távolságban lévő személy körül mesterségesen eltünteti a perspektívavonalakat. Emiatt a közelebbi óriásnak, a távolabbi törpének, a tér pedig kis mélységűnek látszik. Az Ames-szobában egyetlen párhuzamos vonalpár sincs, a szoba minden fala trapéz. A hatást tovább fokozhatják azzal is, hogy a padlót megfelelő méretűre és alakúra vágott csempékkel fedik le.

Az Ames-szoba illúzió és a szoba szerkezete

Látórendszerünk azon "igyekezete", hogy minden ábrát térbelinek lásson, néha paradoxonhoz vezet. A rajz lehetetlensége csak akkor válik feltunové, amikor elemezni kezdjük, milyen tárgyat is ábrázol:

Plasztikusságot keltenek az árnyékok is. Az ábra értelmezésekor általában azt feltételezzük, hogy a fény felülrol érkezik, de az ettől eltérő, sőt ellentmondásos árnyékolást sem érezzük idegennek.

A valódi szoborról és homorú negatívjáról az árnyékok játéka egyértelmuvé teszi, hogy csak az egyik lehet domború. Mégis, a két arcot csak pozitívnak tudjuk érzékelni.

Melyik középső kör a nagyobb?

(Mindkettő egyforma méretű)